‘mostantól már csak nyuszikajákat ehetünk…?’

Finom ételek, hangulatok, menütervek, és minden, ami ehhez kapcsolódik

  • 14 nap – 14 zöldség

    14 nap – 14 zöldség

    Szeretitek a kihívásokat? Szoktatok januárban fogadkozni…?

    A környezetemben, mint minden évben, idén januárban is többen belefogtak a növényevésbe. Persze a többség nem azért, hogy innentől csak növényeket egyen, hanem csak amolyan kihívás-formán: nézzük meg, mi történik, ha egy ideig nem eszünk állatokat! Kb. mint a mikor valaki megfogadja, hogy most x ideig nem iszik alkoholt, vagy nem eszik cukros-édes cuccokat. Nem ‘soha többé!‘ hanem csak pár napig-hétig(-hónapig).

    Év elején mindig vannak ilyen-olyan netes kihívások is (meg mindenféle klassz vegán cuccok a Lidlben! ott vettük a pl. krumplipüré mellé kisütött roppant egészségtelen, ámde annál finomabb ‘húskenyeret’), amibe idén a Gyerünk, Anyukám! csapata is beszállt január utolsó hetére, s a fenti címmel meghirdettek egy programot. Bár lelkes gyerünkanyukámozó vagyok, most úgy éreztem, nincs szükségem még 14 receptre, van nekem elég 🙂 viszont

    a kihíváshoz kedvem támadt, így aztán megkreáltam a sajátomat.

    Annyit az eredetihez képest valószínűleg csaltam, hogy nem 14 nap alatt főztem-ettem meg a listán szereplő zöldségeket, hanem simán kimaradtak (rendszerint utazós) napok közte, és volt olyan is, hogy 2-3 zöldséget ‘elsütöttem’ egy ételben. Ezzel együtt remekül szórakoztam, és jó volt egy kis agytornának is: volt a listán jónéhány olyan dolog, ami már egy ideje nem szerepelt a repertoárban. Pl. asszem emberemlékezet óta nem vettem kukoricakonzervet, és valamiért mostanában a póréhagyma se sűrűn jön haza velünk a bevásárlásból.

    Nade most…!

    Ezek voltak a listán

    • karalábé · ebből ‘kamu’ töltött karalábé lett: vöröslencse-köles gombócok karalábéágyon (itt találjátok a receptjét)
    • krumpli · természetesen krumplipüré… ha az ember megkérdi Pistát, hogy mi legyen ebédre, rendszerint ez a válasz. Mondjuk legalább kiszámítható.
    • fehér káposzta · kicsit retro, de közben mégis finom, nem édes paradicsomos káposzta főzelék (recept itt). Nyilván, ha valaki megcukrozza, akkor édes – és nagyon retro – lesz.
    • bab · az egyszerűség kedvéért babkonzervet használtam, összekevertem némi pestoval és fonnyasztott bébispenóttal (ami a hűtőben már amúgyis fonnyadni kezdett), és beletöltöttem kaliforniai paprikába.
    • lencse · mustáros lencsefőzelék készült, ami olyan, mint a ‘sima’, csak van benne egy kis mustár is. Annak, aki nem szokott a lencsébe kolbászt főzni, melegen ajánlom: nem lesz tőle mustár-íze, csak kicsit pikánsan fűszeres.
    • sárgarépa · a brokkolival és a karfiollal szerepelt egy Lidl-s zöldségkeverékben, levest főztem belőle
    • zeller · krémleves lett, most simán, kölessel sűrítve, tálaláskor egy kis natúr (házi, szója) joghurttal
    • karfiol · lásd fent, a sárgarépával és a brokkolival együtt szerepelt
    • kelkáposzta · mivel valamilyen kifürkészhetetlen oknál fogva mostanában csak focilabdányi káposztaféléket árulnak (kivéve a budapesti Biopiacot, ott van normális méret is!), kénytelen voltam a kelkáposztából is gigantikusat venni. Nyilván nem is egyszerre ettük meg: most csak levágtam róla két gerezdet, kicsit előfőztem, aztán fűszeres olajjal lekentem, és megsütöttem.
    • kukorica · mexicoi kukoricaleves! ezer éve nem főztem, pedig valaha még egy mexicoi férjem is volt… 🙂
    • póréhagyma · ebből is leves lett, szójatejszínnel. Valamiért mostanában nem került elő, pedig gyors is, meg szeretem is
    • lilahagyma · most ez nem kapott külön fogást (eredetileg amúgy savanyított lilahagymát akartam csinálni), csak simán rászórtam pár karikával a lencsefőzelékre. A többit Pista megette vacsira a szendvicséhez.
    • brokkoli · ő is a levesben végezte, a fent emlegetett sárgarépával és karfiollal együtt
    • édeskrumpli · azt tudtátok, hogy csomó féle édesburgonya létezik? és mindenféle színű van belőle, nemcsak a klasszik narancssárga, amit a legtöbb helyen árulnak. Mi kaptunk egy csomó fehér húsút az egyik kedvenc szomszédunktól, úgyhogy abból csináltam a gnocchit. Finom, diós íze van (nincs krumpli-íze neki), megsütve krémes, gnocchiban meg csak simán klassz.

    Bár azóta vége a (vegán) januárnak, nálunk folytatódik a növényevés februárban is 🙂
    Jövök majd a receptekkel, menütervekkel – addig is mindenkinek kitartást a szürke napokhoz, s persze főzzetek s egyetek finomakat!

  • Javított kiadás: paradicsomos káposzta főzelék (véletlenül teljesértékű, gluténmentes, vegán)

    Javított kiadás: paradicsomos káposzta főzelék (véletlenül teljesértékű, gluténmentes, vegán)

    Ezt a főzeléket még múlt tél végén kísérleteztem ki, mikor már eléggé untam az összes káposztás ételt, Pista meg rágta a fülem a paradicsomos káposztáért.

    Nem tudom, miért, de rendszerint odavan a szörnyű ovis kajákért: ecetes tökfőzelék, salátafőzelék, sóskamártás…

    Előrebocsátanám, hogy a klasszik paradicsomos káposztával ki lehet engemet kergetni a világból – egyáltalán nem értem mire gondolt, aki feltalálta. A paradicsom alapvetően egy finom zöldség (OK, rendszertanilag gyümölcs), a káposzta meg salátának, káposztás kockának, vagy megpárolva, sőt, savanyítva szintén nagyon finom. De ez a kettő együtt, plusz CUKOR?! Na mindegy. Mióta viszont a magam ura vagyok, rájöttem, hogy azok az édes, cukros zöldségételek, amikkel az oviban traktáltak, cukor nélkül teljesen finomak tudnak lenni, még a sóskát is képes vagyok megenni, csak cukrot ne rakjanak bele.

    Plusz jóság ebben a főzelékben, hogy nincs benne se rántás, se habarás! Egyrészt ez azt jelenti, hogy ‘véletlenül gluténmentes’, másrészt pedig ha nincs rántás, akkor azzal nem kell külön macerálni, sőt, csomós se lesz 😉 Bónusz, hogy miután mindent összedobáltam, elvan magának egyedül. Néha érdemes ránézni, hogy nem főtte-e el a levét, meg kavarni egyet rajta, de alapvetően felügyelet nélkül képes elkészülni, és nem is tart neki túl sokáig: bő fél óra alatt megvan.

    Tehát jöjjön a recept:

    Hozzávalók 2-3 főre:

    – 200 g káposzta: egy kis újkáposzta fele, vagy télen egy nagyobból egy gerezd

    – 1 kis fej hagyma

    – 150 g vöröslencse

    – 1 konzerv hámozott-kockázott paradicsom (csak nehogy cukrozott legyen…!)

    – só, római kömény, pirospaprika: mindből 1-1 mokkáskanálnyi

    Ha Pista is eszik belőle, akkor plusz cukor 🙂 de mehet bele bármilyen másféle édesítő is igény szerint. Szerintem nem kell, szóval először érdemes megkóstolni magában, s aszerint utólag édesíteni, ha mégis.

    Elkészítés:

    A lencsét átnézem, hogy nincs-e benne kavics meg effélék, s beáztatom egy tálka vízbe, míg sorrakerül, hogy könnyebb legyen megmosni.

    A hagymát felvagodosom karikákra (elfelezem, s karikázom), a káposztát pedig nagyjából felkockázom falatnyi darabkákra. Egy lábosba teszem a hagymát, s kis vízen/zsiradékon/ha tapadásmentes a lábos, akkor akár magában is, megdinsztelem. Rászórom a mokkáskanálnyi pirospaprikát és római köményt, s még kavarok rajta kettőt. A lencsét alaposan leöblítem, rádobom a fűszeres hagymára, s elkeverem. Mehet rá az összevagdosott káposzta, s a paradicsomkonzerv mindenestől, meg még egy konzervnyi víz (ezzel mindjárt ki is öblítem a konzervesdobozt).

    Így néz ki, mielőtt rátenném a fedőt – itt még minden nyers

    Megsózom kicsit, fedőt teszek rá, s kis lángon addig főzöm, míg a lencse is meg a káposzta vastagabb részei is megpuhulnak. Néha érdemes kavarni egyet rajta, főleg az elején, mert a lencse hajlamos lemenni az aljára, s letapadni, illetve elképzelhető, hogy kell még hozzá víz, ez a káposzta víztartalmától függ. Nagyjából fél óra alatt meg szokott puhulni azért.

    Mi most pirított tofut ettünk hozzá, meg Pista kenyeret, de magában is finom, vagy bármilyen egyéb feltéttel (múltkor maradék gombafasírttal ettem, úgy is jó volt).

  • Véletlenül teljesértékű, (kamu) töltött karalábé (gluténmentes, vegán)

    Véletlenül teljesértékű, (kamu) töltött karalábé (gluténmentes, vegán)

    …ami elsősorban azért kamu, mert ahelyett, hogy a tölteléket beletettem volna a kivájt karalábéba, karalábévájó hiányában inkább gombócokat csináltam belőle.

    Plusz jóság, hogy ugyanezek a gombócok elsüthetők töltött paprikához vagy töltött káposztához is, ráadásul fagyaszthatóak! Csináltam most is egy kazallal, legközelebb elég lesz egy gyors paradicsomszószt összedobni hozzá. De kaporszósszal és sütőben sült krumplival is finom, szóval érdemes nagyobb mennyiséget készíteni, tuti el fog fogyni!

    Ami a teljesértékűséget és a gluténmentességet illeti, nem volt szándékos 🙂 igazából a habarás lisztjén múlt az egész: a barnarizsliszt sokkal könnyebben elkeveredik, mint a sima, szóval ha sietek, vagy csak simán nem talált rám aznap a zen-állapot, akkor a kisebb ellenállás irányába haladva azt szoktam használni rántáshoz is, meg habaráshoz is. (Természetesen azt a receptet, amihez eredetileg vettem, még mindig nem csináltam meg… és ez két zacskó barnarizsliszttel és sok-sok hónappal ezelőtt volt.)

    Tehát a recept:

    Hozzávalók a gombóchoz:

    – 1/2-1 fej hagyma apróra vagdosva (attól függ, mekkora a hagyma, és mennyi gombócot csinálok)

    – 1-2 gerezd fokhagyma szintén összevagdosva vagy összenyomva, lereszelve, valahogy összeaprítva

    – 1/2 bögre köles

    – 1/2 bögre vöröslencse

    – só, bors

    A kulcs a bögre mérete: kisebb bögréből értelemszerűen kevesebb gombóc lesz, félliteres teásból meg egy hadseregnek való. A fotón látható mennyiség 2.5 dl-es bögrét használva jött ki, étvágy függvényében 4-5 adagnak gondolnám.

    Előszöris a vöröslencsét beáztatom egy tálka vízbe, míg sorra kerül – így könnyebb alaposan átmosni (mindenféle izék szoktak leázni róla, szóval érdemes jónéhányszor átöblíteni mindenképp).

    A hagymákat picit megpárolom: lehet tapadásmentes edényben magában, 1-2 kanál vizen, vagy ha nem fontos a teljesértékűség, akkor akár pici olajon is. Nem kell barnára, épp csak puhuljanak meg kicsit.

    Ha ez megvan, leöblítem a lencsét, hozzáadom a hagymákhoz, beleteszem a kölest is, kavarok rajta kettőt, s felöntöm 2 bögre vízzel. Sózom, borsozom, lefedem, s egész pici lángon addig főzöm, míg felszívja az összes vizet (kb. 20 perc forrástól számítva). Mikor kész, fedőt rajtahagyva félreteszem hűlni. Évszak és külső hőmérséklet függvényében ezt érdemes előre megcsinálni, mert elég lassan hűl, és egyrészt tök forrón nem lehetne belőle puszta kézzel gombócokat csinálni, másrészt szétesik.

    Mikor kézmelegre hűlt, nedves kézzel gombócokat formálok belőle, s meg is vagyunk.

    A karalábéhoz: 2 személyre

    – 1 nagyobb karalábé megpucolva, kockákra vágva

    – 1 dl joghurt (nekem házi kesu-rizs, de kinek mi, csak ne legyen édes!)

    – 2 csapott ek. liszt (a barnarizsliszt egy álom, villámgyorsan elkeveredik és nem lesz galuskás, de persze bármilyen más liszt is jó)

    – friss kapor vagy petrezselyem

    – só, bors

    A karalábét felteszem főni egy kis sóval, borssal, s annyi vízzel, amennyi ellepi. Míg fő, kikeverem a joghurtot a liszttel s annyi vízzel, hogy egy sűrű palacsintatészta állagú dolgot kapjak.

    Mikor a karalábé megpuhult (kb. 15 perc), behabarom a joghurtos-lisztes keverékkel, megszórom friss kaporral, s átkeverem. Kész!

    Tálaláskor a gombócokat leöntöm a karalábés szósszal, és még egy kis joghurtot biggyesztek a tetejére. Mi kenyérrel esszük, de lehet hozzá csinálni főtt, vagy sütöben sült krumplit is akár.

  • Gyerünk Anyukám! – Vega október 4. hét

    Gyerünk Anyukám! – Vega október 4. hét

    Ez egy 2021-es bejegyzés, az akkor élethelyzetünket tükrözi. Nem mintha azóta sokkal több szabadidőm lenne…

    Elérkeztünk a program utolsó hetéhez, sőt, annak is a végéhez – kezdhetek újra menüt tervezni…

    Ezen a héten is meglehetősen lazán kezeltem az étrendet, viszont továbbra is borzasztóan élveztem, hogy bár nem csinálok meg mindent betű szerint, azért kapok egy sorvezetőt, s ha minden kötél szakad, egyéb ötlet hiányában még mindig megfőzhetem azt, ami a menüben szerepel 🙂

    Először jöjjön, mit is ettünk a héten!

    Mivel ez egy vega étrend, s nem vegán, ezért aztán volt benne jóóóó sok tojás különböző formákban, meg túró.

    Ilyenkor általában kihagytam, vagy kicseréltem másvalamire, de aztán előkerült a tojáskrém, nekem meg eszembe jutott, hogy úgyis szoktam tojáskrémet csinálni minden évben Húsvétkor – legyen tehát tojáskrém! Andrási Nóri receptjét követve el is készült, és jelentem, októberben is pont ugyanolyan finom, mint áprilisban 🙂

    Aztán kaptam a Lidlben akciós avokádót, úgyhogy az avokádós pirítós is sorra került egyik reggel (volt rajta friss citromlé is, csak lemaradt a képről).

    Amint a fentiekből is kitűnik, a menüben a reggelik rendszerint sósak: kenyér, pirítva vagy pirítatlanul, ezzel-azzal. Mivel mi már egymillió éve édeset szoktunk reggelizni, ráadásul csomó gyümölccsel, ez elsőre fura volt. Nem rossz, de fura 🙂 Így aztán nem is ettünk minden nap kenyeret, hanem kinek-kinek mihez volt kedve: volt itthon joghurt, granola, zabpehely, úgyhogy lehetett variálni a menüs meg az édes reggeliket. És pl. a hummuszos szendvics szőlővel egészen kiváló!

    Mivel a menü szerinti vacsora cserébe jellemzően valamilyen főtt étel vagy saláta volt, nem volt zavaró, hogy reggelire kenyér van, mert vacsorára úgyis mást ettünk. (Ezt nem mindig sikerült megvalósítani, de azért törekedtem rá.)

    rozmaringos zeller-körte krémleves

    Ebédre a hétvégéket kivéve egy fogás volt csak tervezve, amit kiegészítettem levessel ill. sütivel: mindegyik két-két napra készült, szóval egyszer levest főztem (főzettem a robottal), egyszer meg sütöttem egy körtés sütit, nem volt vészes.

    A főételek közt volt curry is, tésztafélék, saláták (ezeket kihagytuk, s más lett helyette), főzelék… Nem éheztünk az tuti! És kipróbáltam végre, milyen a túrómentes túróstészta tésztamentes tésztával és padlizsánkockákkal 🙂 Finom! Kicsit fura volt sósan enni a ‘túróstésztát’, de egyáltalán nem volt rossz, pedig féltem tőle. (Azért a végén, miután leettem róla a padlizsánkockákat, szórtam rá kis porcukrot az élmény kedvéért.)

    Pistának viszont ízlett, úgyhogy ezt a receptet is felvesszük a repertoárba. A túró szerepét most a Fino cottage játszotta, de ki fogom próbálni valamilyen semleges ízű natúr tofuval is legközelebb, sok íze ugyanis nem volt neki, inkább az állaghoz adott hozzá. Tejföl helyett pedig házi kesu-köles joghurt volt szokás szerint. Mindig elgondolkodom rajta, hogy kéne végre venni oltókultúrát tejfölhöz is, és csinálni ‘igazi’ tejfölt, de annyira megszoktuk már a joghurtot, hogy nem biztos, hogy megérné a külön macerálást… Azért lehet, egyszer elszánom magam.

    A vacsorákat most nem fotóztam, de jószerével az ebéd lett továbbfejlesztve (krémleves pirítóssal pl), vagy valamilyen saláta volt. Az első hét receptjéből már harmadjára csináltam meg a sült zöldséget, most vegyes fagyos zöldségkeverékből. Eddig bármiből csináltam, mindig jó lett, úgyhogy ez is egy megtartós recept.

    És akkor a tapasztalatok:

    Amint mondva is vagyon, ez egy vegetáriánus étrend, úgyhogy azt már előre tudtam, hogy mindenképp variálnom kell. Kellett is, de egyáltalán nem volt bonyolult: omlett helyett csicseriomlettet csináltam, rántotta helyett tofurántottát, a sajtokat meg vagy kihagytam, vagy helyettesítettem tofuval vagy kamusajttal. A krémsajtos szendvics helyettesítése se volt megugorhatatlan feladat, isteni zöldfűszeres kamukrémsajtot tudok itthon csinálni, szóval egyáltalán nem volt a dolog bonyolult. A gluténmentességet is simán meg tudtam ugrani: a főzelékek önmagukkal való sűrítése eleve gluténmentessé teszi az adott ételt, tésztából, kenyérféléből van gluténmentes. Amit nagyon nem lehetett megcsinálni (vagy borzasztóan variálni kellett volna hozzá), azt meg simán helyettesítettem más fogással – sima ügy.

    Ami irtó klassz volt, hogy nem nekem kellett nulláról kitalálni, mi is legyen reggelire-ebédre-vacsorára. Sőt, előre is gondolkodtak helyettem: a nap elejére oda volt írva (meg a facebook csoportban a csoport háziasszonya is kiposztolta), hogy mivel kell (vagy lehet) előre dolgozni: ezt áztasd be, amazt főzd meg előre, vedd ki a fagyóból, stb. Asszem ez minden pénzt megér 🙂 Összességében kevesebb időt töltöttem a konyhában, mint szoktam, ami szuper!

    Ami kicsit kevés volt, az a gyümölcs – ezt az első héten Pista egy huszárvágással és egy kazal gyümölcssalátával megoldotta, később pedig próbáltam jobban figyelni arra, hogy igazi mennyiségben együnk mindenféle gyümölcsöket, ne csak egy-egy szem almát vagy körtét desszert gyanánt. Mondjuk könnyű dolgom is volt, mert érik a körte, kaptunk szőlőt is még, és az almát is leszedtük – utóbbi a pincében várja, hogy tavaszig apránként elfogyjon.

    A másik, ami hiányzott, főleg Pistának, az a napi leves. Ebben kompromisszumot kötöttünk: egyszer főztem két napra, plusz hétvégére volt a menüben is, amiből szintén próbáltam többet főzni. Így hetente 4-5-ször tudott levest enni (nekem elég volt a 3 is), a közbülső napokon meg volt süti, úgyhogy végül neki se maradt hiányérzete.

    Amit tutira meg akarok tartani az étrendből, az a vacsitervezés és az előre gondolás. Nyilván, ha nekem kell ezt megvalósítani, az macerásabb, mintha másvalaki előre kitalálta volna, de hát ez van, mit csináljunk… Jópár receptet is felvettem a repertoárba inspiráció gyanánt, illetve ‘leporoltam’ régi kedvenceket, mint pl. a tojáskrém.

    A négy hét alatt felfedeztem némi ismétlődést is a menüsorban: hétvégén rendszerint leves + tészta, főzelék heti kétszer, egyszer a hét elején, egyszer a hét második felében, közbülső napokon valami gyorsan összedobálós saláta, stb. Az is tetszett, mikor hirtelen bedobáltam csomó mindent a sütőbe, amiből lett adott napon ebéd, adott napon vacsora, és még a másnapi ebéd egy része is elkészült egyszerre! Nyilván ha az ember alaposan végiggondolja a menüt tervezéskor, ilyeneket össze lehet hozni, de eddig még sose volt rá agykapacitásom – örültem, ha változatosan s idény szerint főzök, lehetőleg úgy, hogy senki se sopánkodjon és ne is maradjon éhes. Még nem tudom, hogy tudnám ezt átültetni a hétköznapokba, de nem véletlenül nem vagyok én dietetikus… 🙂

    Nos tehát összességében jó volt ez a négy hét, még a variálásokkal együtt is. Elvileg lesz majd vegán étrend, lehet, hogy azt is kipróbálom, meglátjuk.

    Addig meg vissza a tervezéshez!

    Lehet, kéne rá írni valami Excel makrot, hátha segít… 🙂

  • Gyerünk, Anyukám! – Vega október 3. hét

    Gyerünk, Anyukám! – Vega október 3. hét

    Ez egy 2021-es bejegyzés, az akkor élethelyzetünket tükrözi. Nem mintha azóta sokkal több szabadidőm lenne…

    Ez a hét is eléggé kaotikusra sikeredett, de azért igyekeztem kihozni belőle, amit lehetett.

    Múlt hét szombaton voltunk piacon, s bár listával mentem, volt, aminek nem tudtam ellenállni… meg olyan is, aminek Pista (egészen pontosan a fekete chilipaprika) 🙂

    Ezzel együtt meglehetős segítség volt, hogy már valaki más előre kitalálta, mit is együnk a hét folyamán. Tízórait és uzsonnát továbbra se eszünk (nem is nagyon lenne mikor), az ebédeket meg kiegészítettem némi levessel, sütivel. A reggelik rendszerint sósak, kivéve a szombatit, ami zabkása volt – ezt is lazán kezeltem, ha valamelyikünknek nem volt kedve pl. a hummuszos pirítóshoz, evett valamilyen kását, vagy müzlit (növényi) joghurttal. És persze csomó gyümölcsöt!

    Most a vacsorák nem voltak annyira szimpik: többségében az ebédből lett volna még egy adag, illetve saláta – nekem meg egyikhez se volt túl sok kedvem, úgyhogy a korábbi vacsorákból alkottam meg néhányat, pl. a ‘sajtos’ melegszendvicset és csőben sült zöldségeket (az eredeti kelbimbó volt, amit aztán továbbfejlesztettem). Valahogy ilyen hűvös időben nincs kedvem a salátákhoz…

    körtekrémleves kókuszchipsszel – egyike azon kevés gyümölcsleveseknek, ami melegen (sőt, forrón!) is finom

    Ebédre viszont volt párszor tofu ezzel-azzal, ami klassz, mert egyrészt villámgyors, másrészt szeretem, harmadrészt nem kellett azon tanakodjak, mivel is helyettesítsem (szemben mondjuk egy túrós vagy sajtos étellel).

    ez elvileg egy tésztás ebéd lett volna, de barnarizzsel csináltam, tök finom lett!

    S volt a másik nagy kedvenc, a curry is! Ezt a receptet viszont oly mértékben átalakítottam, hogy már a saját anyukája se ismerne rá: az eredetiben szerepelt csicseriborsó és tofu is, amit részint zöldborsóval helyettesítettem, részint elegánsan kihagytam… Cserébe ettünk hozzá rizst! 🙂

    Tehát amint látszik, most sem követtem az étrendet szóról szóra, de mivel egyikünk se akar fogyni (sőt), nem is ez volt a cél.

    Finomakat eszünk, és nem kell a menün sokat tanakodnom, szóval tök jó!

    A jövő hét lesz az utolsó (lévén négyhetes kihívás), kíváncsian várom az új recepteket, s azt is, hogy mit sikerült átmenteni a hétköznapokba.

  • Gyerünk, Anyukám! – Vega október 2. hét

    Gyerünk, Anyukám! – Vega október 2. hét

    Ez egy 2021-es bejegyzés, az akkor élethelyzetünket tükrözi. Nem mintha azóta sokkal több szabadidőm lenne…

    Múlt hét végén még korántsem volt biztos, hogy a héten egyáltalán valaha főzni fogok, de aztán megszemléltem a heti recepteket, s úgy döntöttem, megpróbálkozom vele. Végülis ha elfoglalt, sokgyerekes anyukák meg tudják valósítani, hátha én is…

    Ezzel együtt a csütörtök mindenestől kimaradt, mert anyu szülinapját ünnepeltük, étteremben. Mellékvágány ugyan, de az illető étterem a honlapján fennen hirdeti, és az előzetes telefonos egyeztetéskor is azt az információt kaptam, hogy VAN gluténmentes tésztájuk, és tudnak készíteni glutén- és tejérzékeny vendégek számára is ezt-azt. Erre közölték velem, hogy a gluténmentes tésztájuk durumlisztből készült… Felvilágosítottam a felszolgálót (bár nyilván nem ő tehetett az egészről, ő csak továbbította az információt), hogy a durum, az egy BÚZA! s mint ilyen, egyáltalán nem gluténmentes. Mindegy, sikerült azért ennem, de ez meredek…

    A többi napon viszont főztem, többé-kevésbé azt, ami a menüben írva volt – egyebek közt pl. megcsináltam életem első chilis babját! Pista szerint is finom lett, ráadásul minimális vagdosást és felügyeletet igényelt, úgyhogy egyértelműen felvesszük a repertoárba. A recept szerinti tortillachips helyett simán tortillával ettük, meg a házi növényi joghurt maradékával, és az előző hétről maradt Trapi csücskét is ráreszeltem.

    A héten megérkeztek a tofus ebédek is a menübe, aminek tökre örültem, részint mert szeretem, részint meg tök könnyen beszerezhető, és villámgyorsan elkészül. Ráadásul az Aldiban a héten volt (van) bio tofu, ami az általam eddig próbáltak közül a legfinomabb, s legjobb állagú – jól be is spájzoltam belőle!

    Tehát volt ázsiai rizstészta, tofuval és zöldségekkel, ami jelen esetben maradék zöldbabot és kápia paprikát jelentett:

    Egyik napra pedig pedig édeskáposzta főzelék volt megcélozva, pirított tofuval. Eredetileg meg akartam főzni a recept szerinti főzeléket, de Pista leszavazta: van egy saját fejlesztésű paradicsomos káposzta receptem (vöröslencsével), amit, bár borzasztóan megcurozva, de ő is szeret, meg én is – cukor nélkül 🙂 A feltétnek szánt pirított tofut viszont megtartottam.

    Most valahogy a vacsorák nem voltak annyira ‘bejövősek’, vagy ugyanaz lett volna, mint az ebéd, vagy külön kellett volna főzni (esetleg saláta), úgyhogy azokat elég lazán kezeltem.

    A hét folyamán újfent főztem egy levest (gombakrémleves), s két alkalommal kiegészítettem vele az ebédet, meg sütöttem egy banánkenyeret , amit szintén kétszerre ettünk meg, desszert gyanánt.

    A múlt héten történtekből tanulva pedig, mikoris Pistán szerdára kitört a gyümölcsvágy, s csinált egy gigantikus vájlingnyi gyümölcssalátát (aztán megette), a menüben szereplő reggeliket kiegészítettem kis gyümölccsel: almával, körtével vagy szőlővel.

    Összességében jól sikerült a hét, nem nagyon kellett a glutén- és tejmentesség miatt variálni se, és a borzadályos fel s alá rohangálás közepette is sikerült főzni.

    Kíváncsian várom a jövő hetet!

  • Retrospektív menü helyett: Gyerünk, Anyukám! – Vega október 1. hét

    Retrospektív menü helyett: Gyerünk, Anyukám! – Vega október 1. hét

    Ez egy 2021-es bejegyzés, az akkor élethelyzetünket tükrözi. Nem mintha azóta sokkal több szabadidőm lenne…

    Tavaly óta online tornázom. Nagy Csilla Napindítójával kezdtem még tavaly tavasszal, ami életmentőnek bizonyult a házi őrizet alatt: minden reggel fél óra testi-lelki feltöltődés – természetesen szigorúan kávé után!

    Később a Napindítók átalakultak, s bár hosszabbak lettek, ami tök jó, de az időbeosztás miatt csak heti egy fért bele az életembe, úgy viszont kevésnek bizonyult. A munkahelyemen meg mindig kapok egy kazal elkölthetetlen pénzt a SZÉP kártyára, úgyhogy mikor az egyik barátnőm mondta, hogy a Gyerünk, Anyukám! oldalon már lehet játékpénzzel fizetni, gondoltam, kipróbálom. Aztán ott ragadtam. Aztán megfertőztem Pistát. Utóbbinak azért van jelentősége a történetben, mert így ő is kapta a hírleveleket, s végül ő szorgalmazta, hogy nevezzünk be a Vega október kihívásba, gondolván, ha egy dietetikus ír egy klassz menüt, hátha egyszerűbb lesz az életünk.

    A kihívás hivatalosan arról szól, hogy ne együnk egy hónapig húst – ezt ugye mi eddig is így csináltuk. Viszont ez a menü vegetáriánus, ergo van benne sok tejtermék meg tojás, és akkor még nem említettem a glutént, szóval úgy voltam vele, nézzük meg, arra biztos jó lesz, hogy ötletet adjon a menütervezésben, sőt, hátha kis szerencsével át tudom alakítani a recepteket. A vacsorákkal mostanában úgyis bajban voltam, egy jó kis új receptnek pedig mindig tudok örülni, úgyhogy belevágtunk.

    Egyelőre az első hét telt el, kíváncsian várom a továbbiakat.

    Az étrend napi öt étkezéssel számol, és kétféle kalóriamennyiségből lehet választani (1500 ill. 1800 kcal). Mivel egyikünk se akar fogyni, cserébe ötször enni se szoktunk, úgy döntöttem, nem fogom az adagokat méricskélni, hanem eszünk, amennyit jólesik. A tejtermékek, tojás, glutén okozta alapanyag-cserebere miatt úgyse igen tudnám a kalóriatáblázatot figyelni, szóval inkább csak a receptek voltak fontosak. Ami szuper volt, hogy

    végre nem nekem kellett nulláról kitalálni, hogy mit főzzek,

    és még a vacsora is ki volt találva! Ráadásul a nap elején van egy összesítő a tennivalókról, pl. ne felejtsem el beáztatni a babot a holnapi ebédhez, és még nap közben süssem meg a paprikát a vacsihoz. Nyilván ezt magamtól is meg szoktam tenni, de mennyivel egyszerűbb, ha ‘valaki’ szól… 🙂

    Bár eredetileg csak hétvégén van leves, Pista viszont borzasztóan szereti, kiegészítettem néhány napot levessel, meg csináltam egy adag körtés morzsasütit is, mert érik a körte! (Pista meg egy mosófazéknyi gyümölcssalátát, de arról majd később.)

    Ami a receptvariálást illeti, szerintem elég jól sikerült: engedélyeztem magamnak egy guriga Fino Trapi sajtot, a sajtkrémes, fetás fogásokat pedig simán megcsináltam tofuval. A tojás leginkább főzelékfeltétként szerepelt (tükörtojás), úgyhogy akkor meg ettünk maradék fasírtot, pirított tofukockákat, kenyeret.

    Ami kicsit szokatlan volt, hogy alig van gyümölcs a menüben, illetve desszertnek van egy-egy alma, vagy tízóraira egy málnás turmix (amit mi persze kihagytunk). Már évek óta naaaagy kazal gyümölccsel indítjuk a napot zabkásához, müzlihez, most meg többségében sós reggelik voltak (kenyér/pirítós ilyen-olyan feltéttel), úgyhogy szerda este Pista nekifogott, s csinált egy gigantikus tál gyümölcssalátát.

    Ez egy vacsi volt: hivatalosan fetás sültpaprika saláta, gyakorlatilag morzsoltam rá egy kis tofut – finom volt!

    A vacsorák viszont szuperek! Rendszerint az ebédre épülnek, vagy legalábbis ebédfőzés közben össze lehet dobni, szóval nem igényelnek extra időt-energiát.

    Ez is egy vacsi: sajtos sült kelbimbó, reszeltem rá egy kis Trapit az élmény kedvéért

    Az ebédek pedig változatosak, a receptek többségén alig kellett valamit variálnom: egyszer a bulgurt kicseréltem barnarizsre, egyszer meg a főtt tésztát gm-re.

    Ezt a padlizsános ételt kellett volna bulgurral enni, ami helyett barnarizst főztem. És erre is került egy kis Trapi – de szerintem simán anélkül is finom lenne, majd kipróbálom!

    Volt a menüben falafel is, amiből lett később egy vacsora tortillába tekerve

    Itt meglehetősen eltértem az eredeti recepttől, csak a falafel maradt meg belőle, s hozzátettem a maradék rizst, meg a hűtőben árválkodó zöldbabot

    A főzeléket a recept szerint is önmagával kellett sűríteni: pár kanálnyit kivenni belőle, összeturmixolni, aztán vissza. Ezt mondjuk úgy oldottam meg, hogy elegánsan belelengettem a botmixert a lábosba 🙂 a végeredmény ugyanaz, csak kevesebbet kell mosogatni! A paradicsomos babfőzelék viszont irtó finom lett, meg is beszéltük, hogy felvesszük a repertoárba. A menü tükörtojást írt hozzá, de pirított tofukockákkal is jó volt ám…

    Ez pedig a tésztás étel, nevezetesen pestos tészta brokkolival és paradicsommal. A recept szerinti mozarellát kihagytam, de nem hiányzott belőle.

    Most hétvégén kicsit elkanyarodtam a menütől (illetve a mai túrógombócot megtartottam, csak a saját mindenmentes verziómat csináltam meg belőle), de folyt. köv.!

    Egyelőre jónak tűnik a program, jópár receptet elmentettem, és borzasztóan tetszik a vacsoratervezés! Összességében nem töltök több időt a konyhában, mint szoktam (sőt), és még azzal együtt is óriási könnyebbség, hogy másvalaki tervez, s nem nekem kell, hogy a tej-tojás-glutén miatt nem tudom egy az egyben átvenni a recepteket.

    A jövő hét kissé kaotikusnak ígérkezik fel s alá rohangálással, Pistának előadása is lesz, meg még szülinapot is ünneplünk (anyuét :-)), de a reggeliket, vacsorákat szerintem meg fogom csinálni. Az ebéd még kérdéses – de mivel megvan az egész heti menü receptestől, legfeljebb november elején, a kihívás végeztével visszatérek, s végigfőzöm.

  • Vegán január elhavazva – menüterv a spájzból

    Vegán január elhavazva – menüterv a spájzból

    Előszöris a jó hírrel kezdeném, miszerint a MÁV (még) nem omlott össze, és baj nélkül sikerült hazajönnöm 🙂 Mondhatni pont időben, ugyanis mióta megérkeztünk, folyamatosan havazik, és eleve volt vagy 25 cm hó, mikor megérkeztünk…

    Ami tök szép, és én nagyon örülök neki, csak szegény Pista nem élvezi annyira, lévén, hogy az ő reszortja a hólapátolás.

    Viszont a szomszédaink annyira cukik voltak, hogy míg nem voltunk itthon, eltolták előlünk is a havat a járdáról, innen is köszi!

    Node mivel szó szerint elhavazódtunk, és egyikünknek sincs kedve a garázstól a kapuig ellapátolni kb. fél méter havat, ezért megbeszéltük, hogy hacsak nem borzasztóan muszáj, nem megyünk autóval sehova. A bevásárlást, ha nagyon muszáj, meg lehet oldani gyalog is (pl. a vasútállomás melletti kis Sparba el lehet menni hótalpon/szánkóval/popsitepsin), de arra gondoltam, van itthon épp elég mindenféle, senkinek nem lesz semmi baja, ha most egy kicsit a spájz-pince-fagyasztó szentháromságában tervezem a menüt. És lőn:

    • HÉTFŐ
      almás céklakrémleves
      kelkáposzta főzelék
    • KEDD
      savanyúkáposzta leves vöröslencsével
      diós tészta
    • SZERDA
      maradék savanyúkáposzta leves
      zöldséges risotto
    • CSÜTÖRTÖK
      zellerkrémleves
      karfiolfasírt, krumplipüré
    • PÉNTEK
      maradék zellerkrémleves
      zsályás-sütőtökös gnocchi
    • SZOMBAT
      hagymaleves
      paradicsomos babragu, rizs
    • VASÁRNAP
      maradék hagymaleves
      sárgaborsó főzelék

    Ezek közül a zöldségek nagyja a spájzban van, kivétel a karfiol, mert az a hűtőben, a zöldségkeverék a fagyóban, és a cékla, mert az meg a garázsban… Múlt hét végén szedtem fel ugyanis, gondolván, hogy ha tényleg mínuszok lesznek meg bazi hó, akkor nehezebb lesz a földből hozzájutni. S milyen jól tettem! Szóval most van egy adag földes céklánk, de szerencsére a garázsba a konyhából is be lehet menni, s hasat behúzva el lehet araszolni az autó mellett. Hurrá, nem kell havat lapátolni! 🙂

    A pincébe lejutás már nehezített lenne, mert oda is a garázson át vezet az út, viszont csak akkor megközelíthető, ha az autó nincs bent… Szerencsére a legutóbbi ‘pincejáraton’ Pista felhozott csomó befőttet, lekvárt, meg natúran eltett gyümölcsöt, szóval a reggeli zabkásához van mindenféle, lehet enni lekváros kenyeret is, vagy desszert gyanánt egy kis befőttet.

    Kenyeret úgyis sütni szoktam, tejet itthon csinálom, joghurtot úgyszintén, szóval míg a gabonafélék, hüvelyesek és az olajos magok ki nem fogynak, éhen halni nem fogunk.

    Sőt, még diót is lehetne törni, de asszem, inkább a hólapátolást választom adott esetben…

    Hát így állunk. Mivel nálunk gyakorlatilag egész évben ‘vegán január’ van, ezért mondhatni, egyszerű dolgom van, ráadásul amiatt, hogy nem tudok csak úgy elugrani a boltba, ahányszor kell valami, meglehetősen jól felszerelt spájzzal, pincével rendelkezem. (Meg ugye a garázsban a cékla…)

    Ha kíváncsiak vagytok, mi az, amit általában itthon tartok, azt itt írtam meg: sima vs. gluténmentes verzió, a beszerzési helyekről pedig itt olvashattok. Elárulom, nincs benne semmi misztikum 🙂

    Pista üzeni, hogy jó hólapátolást a sorstársaknak!

    Sziasztok!


  • Spájzleltár, avagy mi az, ami mindig van itthon (gluténmentes kiadás)

    Spájzleltár, avagy mi az, ami mindig van itthon (gluténmentes kiadás)

    Még régebben írtam egy összefoglalót arról, mit is tartunk itthon a kamrában, miután rendszeresen szembesültem a ‘ti akkor csak salátát esztek?’ és ‘akkor ti mindent bioboltban vesztek?’ kérdésekkel. Természetesen nem, azóta sem salátán élünk, mi több, bioboltba is ritkán járunk 🙂 (Az előző fejezetetitt olvashatjátok.)

    Mióta a fent emlegetett posztot megírtam, néhány dolog megváltozott az életvitelünkben, nagyrészt azért, mert

    2021 augusztusában megkaptam a gluténmentes plecsnit,

    ami meglehetős változást hozott a főzésben is – bár mint kiderült, csomó kaja szerencsére ‘gyárilag’ gluténmentes, gondoljatok pl. egy krémlevesre…

    Eleinte próbálkoztam bolti mindenfélékkel (szeletelt kenyér és tsai), vettem pár lisztkeveréket is, aztán kezdtem rátalálni azokra a receptekre, amik passzolnak az ízlésemhez/ízlésünkhöz, megfizethetőek és nem tart örök időkig elkészíteni őket.

    A következő nagy lépés a malom beszerzése volt.

    ree

    sárgaborsó-, köles- és lenmagliszt készül a baguette-hez

    Rengeteget filóztam rajta, hogy biztos akarom-e: egyrészt ugye drága, másrészt helyet foglal a konyhapulton, harmadrészt mennyire fogom tudni vajon kihasználni…? Nos, ha el is tudnám tenni a konyhapultról (lenne hova, s nem lenne irgalmatlanul nehéz), akkor se igen tenném el, mert kb. naponta használom, szóval jó döntés volt megvenni. (Majdnem úgy jártam vele, mint az első nyusziakajgépemmel – Vegital baby -, aminek ugyan csináltam helyet a szekrényben, de egyszerűen annyit volt használatban, hogy nem volt mikor eltegyem :-))

    Az elmúlt másfél év alatt aztán nagyjából letisztult a dolog, úgyhogy mostmár megérett a helyzet a múltkori bevásárlólista frissítésére.

    Gabonák

    Ezen a téren nagyjából annyi változott, hogy – tekintettel a gluténmentességre – kiebrudaltam a bulgurt, kuszkuszt és a gerslit is. A menütervezéskor igyekszem figyelni, hogy ne mindig ugyanazt együk, szóval mindig van egy ‘heti gabona’, s ami épp azon a héten soron van, azzal készül a rakott vagy töltött zöldség, illetve azt esszük köretnek, kásának.

    • Köles: használom egészben, szemesen is, és a lisztjét is, utóbbit jórészt kenyérhez és péksütikhez (kifli, zsemle). A nyuszikajagépben készült krémleveseket is kölessel szoktam sűríteni.
    • Hajdina: szigorúan natúr jöhet csak számításba, a pirított hajdinával a világból ki lehet kergetni! ezt is használom egészben, de kevesebbet, mint a kölest vagy a rizst. Kásának szeretjük reggelire, illetve nagyon klassz levesbetét gyanánt zöldséglevesekbe: tök jó harapható állaga lesz, és nem lehet szétfőzni még úgy se, ha többször melegítjük az adott ételt. A lisztjét pedig kenyérhez, péksütikhez használom, valamint ebből lesz a kedvenc palacsintánk is!
    • Rizs, barna & fehér (néha fekete és vörös is): köretnek vagy rakottnak általában barnarizst használok (nehezebb szétfőzni), a fehér rizst risottonak vagy borzasztó rohanás esetére tartom itthon, vagy ha olyan vendégek jönnek, akik a barnarizzsel nincsenek jó viszonyban. Sokat használok barnarizst joghurtalapban és növényi tejekben is – ebből fogy a legtöbb, nagyjából kétszer annyi, mint a hajdinából vagy a kölesből. Főzéshez is barnarizslisztet használok (habarásba, panírozáshoz), és sütni is szoktam vele aprósüteményeket, de kenyeret, zsemlét, kiflit is. A fekete rizsből jó kis lila kenyeret lehet sütni 🙂
    • Szemes zab is van itthon, de azt csak liszt formájában, kenyérsütéshez használom, szóval nem fogy olyan tempóban, mint a többiek.
    • Zabpehely főleg kásának és granolának.

    Gabonákat és hüvelyeseket mostanában a Tellér kft-től szoktam venni (ez nem szponzorált tartalom – sajnos :-)), mert nagy kiszerelésben, jó áron tudok hozzájutni, és rengeteg féle holmijuk van. 15.000 ft felett és 30 kg. alatt pedig ingyenes a házhozszállítás (legalábbis még a minap az volt – ki tudja, meddig lesz így, érdemes rendelés előtt rákérdezni!).

    Hüvelyesek:

    Mindig van itthon valamilyen konzerv hüvelyes borzasztó időhiány esetére, de a többséget szárazon veszem, s itthon főzöm, rendszerint a rizsfőzőmben.

    • Gyöngybab: növényi tejhez, krémsajthoz, joghurthoz, levesbe, pástétomnak… A variációk száma végtelen!
    • Sárgaborsó: ebből készül az egyik kedvenc tejünk, de krémlevest sűríteni is használom, meg néha főzök sárgaborsó főzeléket (aka betonfőzelék :-)), bár nem sűrűn. A lisztjét csicseriliszt helyett használom, kb. mindenhez, ahol a recept csicserilisztet ír: sokkal olcsóbb, és a malom vidáman megőrli két pillanat alatt. Kenyértésztába keverve pedig szép, piros, ropogós héjat ad a kenyérnek.
    • Vöröslencse: majdnem mindenbe, amihez darálthús kéne, jó a vöröslencse 🙂 Ezzel készül a bolognai, a rakott kelkáposzta, de levesbe sűríteni is jó (zöldséglevesbe egy marék vöröslencsét szórva jó kis tápláló, melengető, tartalmas leves lesz a végeredmény).

    A fentieken kívül szoktam még venni sima zöld vagy barna lencsét, hegyi lencsét, sárga lencsét, tarkababot, meg még ami szembejön és megtetszik, de az alapkészletet a gyöngybab, sárgaborsó és vöröslencse adja.

    Tészták:

    Gluténmentességből kifolyólag csak gm tésztát használok s tartok itthon, aszerint, hogy épp mit kapni leárazva. Általában van itthon valamilyen hüvelyesből készült tészta és valami ‘sima’, amit villámgyorsan kifőzve valami pikpakk ebédet össze lehet dobni. Meglátásom szerint a sima (rizs, kukorica, köles) tésztáknak az a trükkjük, hogy nem szabad agyonfőzni, és ha kész, rögtön le kell szűrni s alaposan átöblíteni – onnantól sima ügy, ugyanúgy használható, mint a búzalisztes. Sima (tehát nem hüvelyesből készült) tésztát a dm-ben, Tescoban vagy a Metroban szoktam venni, sajátmárkásat.

    Konzervek & Co:

    Igyekszem viszonylag kevés konzervet venni, mert részint sok minden megterem itthon, s inkább befőzök (savanyúság, befőtt, lecsó, lekvár, és az idei év nagy felfedezettje, a natúr gyümölcs!), részint a zöldségeket inkább nyersen/szárazon vagy fagyasztva veszem. Ezzel együtt van pár dolog, ami mindig van itthon:

    • a fent említett hüvelyeskonzerv pl. életmentő tud lenni, ha iparkodni kell
    • darabos paradicsom és sűrített paradicsom is mindig van itthon. Ha olyan a termés, persze teszek el én is, de annyit nem tudok, amennyit elhasználnánk, szóval mikor épp leárazzák, veszek pár konzervet (azért ne raklapnyi mennyiségre gondoljatok, de olyan 4-5 db-ot).
    • kókuszkrém curryhez, ebből csak 1-1 db. de van 🙂
    • rizstejszín vagy szójatejszín főzéshez: szintén 1-1 db. Ez vészhelyzeti tartalék, mert alapvetően házi tejszínt használok (éljen a nyuszikajagép!), de előfordul, hogy épp kifogy, vagy last minute menüvariálás van, s hirtelen kell 2 dl tejszín.
    • növényi tej, 2-3 dobozzal, szintén vészhelyzet esetére
    • méz (a szomszédból :-)) és valamilyen szirup: datolya, agave, juhar, stb.
    • magvajak: ezeket mostanában a MyProtein honlapján veszem, kilós kiszerelésben, házhozszállítva, úgyhogy időnként meglehetős mennyiséggel rendelkezünk, de elfogy… 🙂

    Egyebek:

    Mióta van malmunk, nem veszek liszteket: főzéshez leggyakrabban barnarizslisztet használok (habaráshoz néha keményítőt, ha nem akarom, hogy megszínezze a barnarizsliszt a főzeléket pl.), szóval időről időre átküldök a malmon fél kiló barnarizst, s jónapot. Ennyivel is kevesebb dolgot kell itthon tartani, de azért persze akad elég más cucc:

    • kókuszreszelék: gabonatejekhez, granolához és a kedvenc kókuszos sütőtökkrémlevesünkbe
    • olajos magok: kesudió növényi tejekhez, joghurtokhoz, krémsajthoz; dió, mogyoró és mandula minden máshoz
    • aszalt gyümölcsök is mindig vannak itthon, ezekből legalább 3-4 féle (egyik mindig datolya, mert azt édesítéshez is használom, s azt egészítem ki ezzel-azzal, amit épp kapok)
    • kényelmi cuccok, úgyis mint: IKEA barnamártás-por, fasírtpor (a dm-es falafel elég finom, de a vegabondnak és az it’s us-nak is vannak jóféle cuccai), kamu (GM) kuszkusz, ropikenyér…
    • kenyér- és egyéb sütésekhez útifűmaghéj és keményítő. Ezen kívül mindig van itthon egy kenyérnyi egyszerűen elkészíthető GM kenyér lisztkeverék, sose-lehet-tudni alapon. Mikor kidőltem koronavírusból kifolyólag, jól is jött…

    Zöldségeket, gyümölcsöket szezon szerint szoktunk venni (illetve kertben termeszteni), szóval ezekre nem térnék ki most külön, az előző bejegyzésben mindent megtaláltok.

    Ami változás történt, az nagyrészt a gluténmentességre átállás miatt volt, illetve az árak emelkedése miatt: amit csak lehet, igyekszem nagyobb tételben, olcsóbban beszerezni, és ahol lehet, egyszerűsíteni.

    Ezzel együtt szerencsére mindig finomakat eszünk – és ha véletlen úgy adódik, hogy hirtelen kitör a házi őrizet (mint pl. a koronavírusos eset kapcsán), van mihez nyúlni.

  • Bevásárlósdi – drága-e a növényevés?

    Bevásárlósdi – drága-e a növényevés?

    Lelőjem a poént? Igen, lehet drága is, meg kifejezetten olcsó is, meg minden a kettő között. Ugyanúgy, ahogy mindenevés is jelentheti a friss garnélát fehérborral és fokhagymával, vagy a tesco párizsit vizes zsemlével. Esetleg a lencsefőzeléket…. De várjunk csak, az növény!

    A múltkori ‘mi van itthon‘ után most elsősorban a magyarországi tapasztalatokat osztanám meg, némi spórolási praktikával fűszerezve – aztán majd a végén kis nyálcsorgatás a svájci Migros/Coop kínálatára. (Nem szponzorált tartalom – sajnos.)

    Első és legfontosabb, hogy ha nem akarok borzasztóan kiköltekezni, akkor egyszerűen nem veszek egzotikus alapanyagokat, meg januárban epret. Ez több szempontból is jó: azon felül, hogy nem döntöm magunkat anyagi romlásba, a helyben termelt idényzöldségek ízesebbek, s ha az ember nem tesz mindenbe ‘egy kis húst’, netán vegetát (brrr), akkor kénytelen a zöldségek, gyümölcsök saját ízére támaszkodni. Ha nincs neki, a kész ételnek se lesz (és akkor jön, hogy ‘a hús nélküli ételek ízetlenek!’).

    Mivel (most épp) Somogy megyében lakunk, a budapesti árukínálathoz 150 km-t kéne utaznunk, szóval marad a piac, Aldi/Lidl és a webshopos rendelés. Irtó mázli, hogy viszonylag közel, biciklitávolságra van egy biobolt is, ahol Andi elég sok mindent be tud nekünk szerezni, ha úgy alakul.

    Ezzel együtt, ha valamelyikünk épp Budapesten jár, be szoktunk vásárolni bioboltban, illetve a Népszínház utcai Kashmir Bazarban ezt-azt, de simán megoldható az élet nélküle.

    Voltaképpen két olyan dolog van, ami kvázi egzotikumnak minősül, és mindig van itthon,

    a sörélesztőpehely és a csicseriborsó liszt.

    Minden mást be tudok szerezni a fent említett boltokban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Spar, Penny és Tesco is van elérhető közelségben, de a zöldségkínálatuknak a puszta látványa is oly mértékben lelombozóan hat rám, hogy inkább kösz, de kihagyom.

    Szóval zöldségek, gyümölcsök nagyrészt a Lidlből jönnek, tésztafélék, konzervek, száraz hüvelyesek meg az Aldiból.

    Ha épp megfelelő a csillagok állása, szombat reggel el szoktunk menni piacra is (10 km, szóval biciklitáv), és még amit nagyon szeretek, az a

    zöldségdoboz házhozszállítás!

    Budapesten is rendszeresen éltem a lehetőséggel, mikor szombat reggel valamiért nem jutottunk el a piacra: kezdetben a Nekedterem ‘járt’ hozzánk (vasárnap este megrendelem, kedden hozzák), aztán átnyergeltem a Zsámboki Biokert dobozára – ezt sajna csak csütörtökön hozzák, és hétfőn nap végéig kell megrendelni, de jobb áron vannak bio zöldségek, és nem tesznek a heti dobozba sajtot, húslevest és efféléket…

    Két (három?) évvel ezelőtt aztán nagy örömmel fedeztem fel, hogy Kaposvár mellett, Niklán is van egy kertészet, ahonnan vegyszermentes és jó ízű zöldségeket szállítanak szintén dobozrendszerben, ők a Zöldségesem. 3 féle standard plusz egy extra doboz van, és lehet minimálisan csereberélni is a dobozok tartalmát: ha pont almát hoznának, nekünk meg kb. 30 kg van a pincében, ki tudom cserélni másvalamire. Egyrészt kényelmes, hogy összepakolják és elhozzák, másrészt tényleg jó ízű zöldségeik vannak.

    ree

    Ez persze nem azt jelenti, hogy állandóan csak rendelgetek, de mikor égig ér a munka (vagy a vírushelyzet…), és nincs lehetőség piacra meg boltokba rohangálni, avagy elszámoltam magam, s a hétvégi vendégségesdiben több fogyott, mint terveztem, nagyon klassz tud lenni, hogy házhoz hozzák az utánpótlást.

    Természetesen nemcsak zöldségeket eszünk, hanem mindenféle mást is: a száraz hüvelyeseket, gabonaféléket a Tellér webshopjából szoktam rendelni, ha nagyobb mennyiség kell, de az alapdolgokat simán meg tudom venni az Aldiban vagy a Lidlben is. Néha szoktak lenni ‘mindenkire gondolunk!’ kampányok, olyankor még növényi alapú joghurt, virsli, felvágott, fagyasztott készétel is van, néha egész jók. Mikor már nagyon unom, hogy minden falatot, amit megeszünk, nekem kell nulláról előállítanom, el szoktam csábulni 🙂

    Szerencsére fűszerekben is elég jó a fenti két bolt kínálata s a konzerveket is ott szoktam megvenni (pl. kókuszkrém, hámozott paradicsom, olajbogyó).

    Ha épp nem borzasztóan szűkös a költségvetés, vagy karácsony jön, és forrócsokit akarok inni tejszínhabbal, akkor a Biorganik webshopjából is csemegézek. Minap sikerült felülemelkedni a zsizsik, moly és effélék okozta rettegésemen, és kipróbáltam a nagy kiszerelésű gabonáikat – majd beszámolok. Van ugyanis pár dolog, amit valamilyen érthetetlen oknál fogva jellemzően 25-50 dkg-os csomagokban árulnak, és kezdem unni a zacskóhalmokat, úgyhogy kipróbálom, mi történik, ha pl. 5 kg. vöröslencsét vagy kölest veszek. Egyelőre olyasmiket vettem, ami tuti hamar elfogy (vöröslencse, hajdina, zabpehely), reméljük a legjobbakat!

    És akkor kis kitekintés Svájcba:

    mivel nem ott lakom, ezért természetesen nem szoktam nagy bevásárlást tartani, se háztartást vezetni. Ami viszont mindig lenyűgöz, az a növényi alapú ‘tejtermékek’ választéka és ára!

    A Migrosban is és a Coopban is hatalmas a szójajoghurt, kókuszjoghurt választék, növényi tejek, csokik, tejmentes granolák (rejtély, miért kell egyébként a granolák és müzlik egy részébe tejport tenni…), mindenféle nasik kelletik magukat, szóval vigyázni kell, hogy ne éhesen menjek vásárolni.

    A Coopnak van egy Karma elnevezésű termékcsoportja is, ami ugyan hellyel-közzel tejes, de a többség nem, cserébe irtó finom granolák, növényi joghurtok és effélék alkotják.

    Node majd hátha egyszer itt is eljutunk idáig – addig is marad a házi ABC üzemeltetése…