Finom ételek, hangulatok, menütervek, és minden, ami ehhez kapcsolódik
Hamisgulyás, a gulyátlanleves (gluténmentes, vegán)
Még augusztusban folyt egy vicces beszélgetés Andrási Nóri facebook oldalán, amikor megosztott egy babgulyás receptet, azzal a címmel, hogy ‘vegán babgulyás’. Természetesen a sok kommentelő között volt olyan is, aki csak kötözködni szeretett volna, s közölte, hogy márpedig vegán babgulyás nem létezik! Innen aztán adott volt, hogy elkezdődik a viccelődés, miszerint ‘akkor gulyátlanleves?’ – ha már haltalan halászlé van… (Nekem is van amúgy, de én halász(talan)lének hívom, bár tény, hogy a halászt az eredeti verzióba se főzöm bele.)
Szóval így lett ez a leves gulyátlanleves!
A dolog nem újkeletű, hisz már tök rég létezik a hamisgulyás intézménye. Inkább csak annyi újítást tettem bele, hogy a gluténmentes és vegán konyhának megfelelően ki kellett cseréljem a csipetkét valamire, és nyilván nem disznózsíron dinsztelem a hagymát.
Alapvetően ugyebár a csipetke tojás + búzaliszt, ebből én a tojást és a búzalisztet akartam kihagyni…
Gondolkoztam rajta, hogy hajdinalisztből, mondjuk csicseriliszttel vagy valami egyéb ‘ragasztóval’ megpróbálok valamiféle levesbetétet alkotni, de aztán úgy voltam vele, a frász fog ezzel variálni, tegyünk bele hajdinát! Annak érdekében, hogy ne vigye el az egész levest az íze, nem főztem bele, hanem külön kislábosban megpirítottam egy kicsit, s kétszeres vízben megpároltam. Tálaláskor tettünk egy kanállal a tányérba, rászedtük a forró levest, és teljesen tökéletesen hozta a gulyás-élményt, szóval valószínű kár lett volna a csipetkével macerálni…
Ha valaki mégis vágyna valami tésztafélére a levesbe, Szafinál lehet kapni hajdinatarhonyát, azt meg lehet próbálni hozzá, de én azt is külön főzném a levestől.
Aki tud gulyáslevest főzni, annak nem lesz túl sok újdonság a receptben a fent említett hajdinát kivéve. Aki viszont még sose próbálta, mert bonyolultnak tűnt, vagy nem volt kedve a marhahúst hosszasan főzögetni, annak nagyon ajánlom kipróbálásra, mert egyszerű, kiadós, laktató, és persze finom is.
Hozzávalók kb. 4 adagra (éhség függvényében):
1 fej hagyma
1 nagyobb petrezselyemgyökér (vagy több kisebb)
a gyökér súlyával megegyező mennyiségű, vagy esetleg kicsit több sárgarépa – a képen nekem ez most a kertből a reszli (a normális méretűeket már felszedtem), de tekintve, hogy úgysem egyben esszük meg, úgy voltam vele, jó lesz ez az apró is. Nagyon finom édes egyébként!
pár szem krumpli, kb. annyi legyen súlyra, mint a petrezselyemgyökér
1 tk pirospaprika
1 tk köménymag
só, bors, zsiradék a hagyma és a hajdina pirításához (kb. 2 tk)
1 kávéscsészényi hajdina (levesbetétnek)
Szerintem itt nem érdemes elhagyni a zsiradékot, mert az hozza ki a pirospaprika-hagyma-köménymag kombóból azt a klasszikus gulyásleves-ízt, de ha persze muszáj, vagy annyira nem ragaszkodtok a retro ízekhez, akkor lehet a hagymát tapadásmentes serpenyőben is dinsztelni magában, vagy pici vizet aláöntve, esetleg egészben sütőben megsütni, s aztán darabolni.
Elkészítés:
A zöldségeket megpucolom és felkockázom-karikázom, megmosom, aztán félreteszem. A hagymát apróra vágom, s egy fazékban, kb. 1 tk zsiradékon addig dinsztelem kis lángon, míg üveges lesz. Rászórom a púpos teáskanál pirospaprikát, kavarok rajta kettőt, figyelve, nehogy megégjen, aztán beleteszem a felaprított zöldségeket, jó alaposan összekeverem, s felöntöm annyi vízzel, amennyi kb. 2-3 ujjnyival ellepi. Érdemesebb inkább kevesebb vízzel kezdeni a főzést, mert ha esetleg elfőné a levét, vagy hígabb levest szeretnénk, még mindig lehet utánatölteni, de kivenni belőle már neccesebb… Sózom-borsozom-köménymagozom, felforralom, aztán leveszem a tűzhelyet kis lángra, s fedő alatt addig főzöm, míg minden megpuhul. (Kb. fél óra.)
Míg a leves fő, elkészítem a hajdinát: Egy teáskanálnyi zsiradékon kicsit megpirítom, és felöntöm 2 kávéscsészényi vízzel. Felforralom, aztán fedő alatt, kis lángon megpárolom. Ez kb. 20 perc szokott lenni, de érdemes figyelni rá, nehogy megégjen.
Amikor minden kész, szétosztom a tányérokban a hajdinát, rámerem a levest, és kész is!
Mi szoktunk hozzá kenyeret enni – utána meg valami édes tésztafélét rendszerint, mondjuk (kamu) túrógombócot vagy mákostésztát…
Jó étvágyat!
Téli kelkáposzta leves (gluténmentes, vegán)
Igen, tudom már megint egy leves…! Mostanában valamiért rám jött a levesevés – valószínűleg a hideg reggelek (és időnként nappalok) meg a korai sötétedés miatt.
Néha még este is hajlamos vagyok levest enni!
Ráadásul, mivel sajna elég sűrűn előfordul, hogy sötétben kell kelnem, visszatértem a téli rutinhoz: reggel a konyhában, a kislámpa fényénél kávézom, s közben mindenféle magazinokat lapozgatok, ötleteket gyűjtve ahhoz, hogy mit csináljak még a kertben, illetve mit főzzek a kertben (és a piacon) fellelt zöldségekből.
Így született ez a leves is: találtam a piacon egy cuki, mini, igen zsenge kelkáposztát, szép, sötétzöld levelekkel, úgyhogy muszáj volt hazahoznom. Pár külső levelét elhasználtam az Andrási Nóri-féle gazlevesbe, a maradékból meg gondoltam, főznék valami levest! (Megj.: ha a káposztát nem vágjátok el, hanem kívülről szedegetitek róla a levelet, amennyi épp kell, hűtőben nagyon sokáig eláll. Ez hasznos lehet, ha a szupermarketek focilabdányi káposztáját hurcolja haza az ember, és nem etet focicsapatot, avagy nem akar egész héten, minden áldott nap káposztát enni.) Az egyik kedvenc újságomban meg is találtam ennek a levesnek az alapötletét – szalonnával és sajttal (!). Így aztán átalakítottam, s ez lett belőle:
Végtelenül egyszerű: nem kell bele rántás, tésztaféle se semmi ilyesmi (szalonna se), csak simán összevagdosok mindenfélét, s megfelelő sorrendben bedobálom a lábosba.
Jól hangzik? 🙂
Hozzávalók egy nagyobb fazék leveshez (hátha marad estére is…) – 100 g gyöngybab egy éjszakára beáztatva – 200 g krumpli – 200 g kelkáposzta – fél fej hagyma – 1 tk ‘csakzöldség’ ételízesítő – só, bors, pici olaj
Elkészítés: A hagymát apróra vágom, s kb. egy teáskanálnyi olajon megdinsztelem. Ráteszem a leszűrt gyöngybabot, felöntöm vízzel (kb. 1 liter), felforralom, s kis lángon főzöm kb. fél órát. Azalatt meghámozom s összevágom a krumplit, és falatnyi darabokra vágom a kelkáposztát is. Hozzáteszem a már majdnem megfőtt babhoz, sózom, fűszerezem, s forrástól számolva 20 perc alatt készre főzöm. Ha sietős a dolog, akkor lehet fehérbabkonzervből is csinálni, úgy a főzést a krumpli-kel kombóval kezdem, s 15 perc fővés után teszem hozzá a leöblített babot. További 5 perc elég neki, hogy minden átmelegedjen, s lehet tálalni! Pista tett bele erőspaprikát is, de ő mindenbe rak, szóval nem mérvvadó 🙂
Jó étvágyat!
Sóska krémleves édesburgonyával és opcionális chilivel (gluténmentes, vegán, véletlenül teljesértékű)
Ha valaki nekem pár évvel ezelőtt azt mondja, hogy önszántamból sóskát fogok főzni, ráadásul meg is eszem…! Sose hittem volna, hogy eljön ez a pillanat. Anyu szerint kiskoromban egyszer rókáztam a sóskafőzeléktől – ekkor még annyira kicsi voltam, hogy már egyáltalán nem emlékszem rá, de életem első néhány évtizedében semmilyen körülmények között nem voltam hajlandó megenni a sóskát, semmilyen formában. Mióta kinőttem a kisgyerek-korból, időről időre tettem egy kísérletet kb. fél teáskanálnyi sóskafőzelék formájában, de mindannyiszor úgy éreztem, hogy ez a sóska-dolog enyhén szólva nem az én sportom.
Aztán lett a ház a kerttel, és a kertben sóskával.
Ráadásul Pista tökre szereti, így aztán időnként főztem neki sóskafőzeléket, én meg ettem mást aznap 😀
Pár év elteltével aztán gondoltam, hátha ki tudok kísérletezni egy olyan sóskás ételt, amit én is meg tudok enni. Azt azért gyanítottam, hogy valószínűleg nem lesz a kedvencem, de végül az elmúlt pár évben már sikerült ehető sóskalevest főznöm: az a kulcsa a dolognak, hogy egészen kevés cukor kell csak bele, meg egy kis (lehetőleg bio, sómentes) ételízesítő, az a fajta, ami csak zöldségekből van. Ez egészen addig remekül működött, míg egyik nap arra nem eszméltem az összeaprított sóska fölött, hogy elfogyott az ételízesítőm…
Mit lehet tenni ilyenkor? improvizálni!
Így született ez az édesburgonyás-chilis verzió, ami köszönőviszonyban sincs (szerencsére 🙂 ) a klasszik sóskalevessel, sőt, finom! Bónusz, hogy ha az ember kihagyja főzéskor a chilit, akkor a retrorajongó elvetemült családtagok (aka Pista) tehetnek bele cukrot, és akkor állítólag elég jól hozza az igazi sóskaízt. Értelemszerűen ezt inkább nem próbáltam ki.
Itthon rendszerint friss sóskából főzöm a levest, de ha valaki valamilyen oknál fogva szezonon kívül (értsd: október és március között) akarja elkészíteni, fagyasztott verzióból is ugyanilyen lesz, csak ne azt a klasszik fagyasztott sóskamártást vegyétek, mert abban már mindenféle van, egyebek közt tejszín meg cukor is.
Szokás szerint nyuszikajagéppel (Vegital növényi tejfőző automata) készült, mert minek bonyolítsam az életem, ha nem muszáj? De némi változtatással kislábos-botmixer kombóval is elkészíthető.
Jöjjön előszöris a nyuszikajagépes verzió:
Hozzávalók: – kb. 20 dkg friss sóska, vagy kb. 10 dkg-nyi fagyasztott (a fagyasztottnak kisebb a nedvességtartalma, ezért kevesebb is elég belőle). Ha fagyasztottat használtok, azt ki kell olvasztani, mert a gép krémleves programon turmixolással indít, és nem tesz neki jót ha a jeget próbálja összeturmixolni. – 2 db. kb. öklömnyi édesburgonya, vagy egy nagyobb – 1 ek gyöngybab a teljesértékűség jegyében, vagy barnarizs, esetleg köles – 1/2 teáskanál só – tálaláshoz joghurt (én házi-növényit használok, de bármilyen jó, amit amúgy esztek) és egy pici őrölt chili
Elkészítés: A friss sóskát letépkedem a száráról és falatnyi darabokra tépkedem, hogy ne akadjon bele a gépbe turmixoláskor. Az édesburgonyákat megpucolom és külön-külön kockákra vágom. Az egyik édesburgonya darabjait egy sütőpapíros tepsire terítem és 180 C-os sütőben megsütöm. Ha nincsenek retrorajongók a családban, akkor az édesburgonyát is lehet fűszerezni kicsit sütés előtt: pici só, chili vagy füstölt pirospaprika jót tesz neki. Ha viszont bárki a cukros verziót preferálja, akkor nem fűszerezem külön. A másik édesburgi darabkáit a sóskadarabkákkal és a gyöngybabbal vagy rizzsel/kölessel együtt bedobálom a gépbe. Picit megsózom (én fél teáskanálnyit tettem bele, s jó lett), felöntöm vízzel a MAX jelig (1.3 liter) és smooth soup (krémleves) programon megfőzöm.
Ugyanez kislábossal:
Mivel lábosban a bab nem turmixolódik össze előre, ezért érdemes előre beáztatni pár órára, vagy kölest használni helyette. Ezen kívül minden kb. ugyanúgy történik: a sóskát, édesburgonyadarabokat és az áztatott babot egy lábosban kb. 1 liter vízzel felteszem főni, s addig főzöm, míg a bab is megpuhul. Utána sózom csak, alaposan összeturmixolom, ha kell, még egy kis vízzel hígítom, és összeforralom.
Tálaláskor a tálkákba teszek 1-1 teáskanál joghurtot, rámerem a levest, igazságosan elosztom benne a sült édesburgonya darabkákat, és megszórom egy kis frissen őrölt chilivel.
Jó étvágyat!
Emberkísérlet: ChatGPT menüt tervez június utolsó hetére! (gluténmentes, vegán)
Asszem a cím mindent elárul – pontosan az történt, amit gondoltok: megkértem a ChatGPT-t, hogy tervezzen nekem egy menüt a hétre!
Illetve még előtte arra is, hogy állítson össze nekem egy listát azokról a ruhadarabokról, amiket egy négynapos, budapesti útra őszerinte mostanában vinnem kéne magammal. Egész jó ötletei voltak, úgyhogy ez hozta végül az elhatározást, hogy ne csak hótkomoly, munkával kapcsolatos dolgokra használjam az AI-t, hanem mindenféle hétköznapi marhaságra is. Ezen kísérlet első fázisát osztom most meg veletek, jó szórakozást hozzá!
Ami a gyorsaságot illeti, nem volt kész sokkal hamarabb, mintha simán leülök a szakácskönyveimmel, s kvázi kútfőből megtervezem a heti menüt, bár az is tény, hogy ‘ha már lúd, legyen kövér’ alapon szép kihívás elé állítottam őkelmét… Neki is kellett futnunk párszor, s még így is igényelt a végeredmény némi fazonírozást, de alapvetően jónak tűnik. Jövő héten jövök majd az élménybeszámolóval!
A következőket kértem tőle:
napi 3 étkezés: reggeli-ebéd-vacsora. Semmi uzsi, meg snack, meg effélék. A snackeknek nem tudott ellenállni, szóval azt a végére azért odabiggyesztette 🙂
legyen minden nap leves, de ne kelljen minden napra újat főzni. Ebből fakadóan végül 8 napra tervezett: valószínűleg nem tudta értelmezni a kétnaponta főzést a hét napos héttel kombinálva…
egyáltalán ne kelljen minden nap 3 étkezést nulláról előállítani, hanem fel tudjam használni az előző napi maradékot egy új ételhez másnap (ez csak nagyjából sikerült neki)
vacsorára se szendvics legyen minden nap, mert már eléggé unom… cserébe nem baj, ha a vacsora a fő étkezés a nap folyamán, és ebédre csak valami gyorsan összedobható, egyszerűbb kaja van. Így mindenki akkor eszik, amikor éri, és nem kell előző este éjszakába nyúlóan főzőcskéznem, avagy zöldhajnalban a konyhában tipródnom…
mindezt úgy, hogy az itthon fellelhető zöldségeket fel tudjam használni hozzá: cukkini, édesburgonya, sütőtök (még tavalyról!), mángold, némi elaggott fodroskel még mielőtt felszedem a töveket, répa, alma, zellerszár, avocado (a fagyóban). Cukkini-dömping van a kertben, azt sok helyre el is sütötte.
legyen szezonális, amennyire lehet (nyilván banán és tsai azért becsúsztak, de nem ‘vetetett’ velem pl. tarlórépát)
és persze gluténmentes, vegán kiadásban.
Asszem erre mondják, hogy innen szép nyerni…
Ami a végeredményt illeti, szisztémájában eléggé hasonlít a Gyerünk Anyukám! vega menüjére, amit még 2021 októberében teszteltem: szól, hogy mit készítsek el előre, miből készítsek többet, és mit hova fogok felhasználni. Az eredeti verzióban volt zöldturmix, meg smoothie bowl, amiről aztán sikeresen lebeszéltem, akkor viszont kétnaponta zabkását tervezett… Ezzel már nem csuklóztattam szerencsétlent, hanem szépen kicseréltem egyik nap Bircher Mueslire, másik nap meg az áztatós, éjszakai verzióra.
Nyilván semmi sincs kőbe vésve: ha úgy alakul, bármelyik fogást ki tudom egészíteni (pl. a gyümölcssalátához én pirítóst szoktam enni, Pista viszont valószínűleg granolát fog tenni rá), vagy napon belül is tudok variálni, ha úgy alakul az élet. A reggelihez felhasznált gyümölcsöket is majd aszerint variálom, hogy épp mi van itthon, vagy mi érik be addigra: mirabelle (leánykori nevén fosóka) pl már van, néhány szem sárgabarack is, és ha megfigyeléseim helyesek, akkor a napokban 1-2 fügét is le tudunk majd szedni.
Apropó gyümölcsök: ChatGPT barátunk minden napra tervezett gyümölcsöt, a reggelihez, illetve ugye ajánlgatja snacknek, ami tök jó – anno, mikor a gyerünkanyukámos menüt csináltam, abban minimál gyümölcs volt csak, úgyhogy Pista egyszercsak csinált egy nagy tál gyümölcssalátát s megette 🙂 Most megmarad a gyümölcsös reggeli a rutinban, szóval valószínűleg erre nem lesz majd szükség.
Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz!
Ha ti is, akkor egyrészt hajrá, próbáljátok ki! És persze ha már tapasztalt AI-zsonglőrök vagytok, akkor is várom a ChatGPT-vel (vagy egyéb botokkal) kapcsolatos tapasztalatokat. Másrészt készítettem egy letölthető, pdf verziót az általam véglegesített menüből; ha szeretnétek velem kísérletezni, itt tudjátok letölteni:
ChatGPT menüterv – élménybeszámoló az emberkísérletről
Aki rendszeres olvasója a blognak, vagy legalábbis múlt héten bekukkantott, láthatta, hogy a múlt heti menü tervezésébe bevontam az AI-t is: megkértem a ChatGPT-t, hogy tervezzen nekem egy menüt.
Első blikkre jónak tűnt, de ugye minden puding próbája az evés – a menüterveké nemkülönben – szóval úgy voltam vele, a hét végeztével nem fog ártani egy családi eszmecsere a tapasztalatokat illetően.
Az alapelvek:
a menü legyen gluténmentes, vegán és szezonális, felhasználva az épp termő és/vagy korábbi bevásárlásokból itthon fellelhető alapanyagokat
ne kelljen minden nap háromszor főzni (mert kinek van arra ideje…?)
minden nap legyen leves is
az előző napi maradékokat kreatívan fel tudjam használni a következő napon, vagy tudjak előre készülni
Amire egyáltalán nem számítottam ezzel kapcsolatban, azok a facebookos visszajelzések, amik között sajnos volt olyan is, ami totálisan vállalhatatlan volt, én szégyelltem magam a kommentelő helyett…
Akadt viszont pár, amit azt mutatta, érdekes társadalmi kísérletté vált a kis vicces AI-menütervem:
klasszik, hogy emberek úgy kommentelnek, hogy nem olvassák el a posztot, de volt olyan is, aki az agyam visszafejlődése miatti aggodalmát fejezte ki, más pedig azt firtatta, hogy ha mindent az AI csinál, akkor mit fogok csinálni én? (A kommentekből csak azokat töröltem, amik az első, vállalhatatlan kategóriába tartoztak.)
Mindenesetre Pistával is átbeszéltük a tapasztalatokat, íme:
Pozitívumok közt említeném először is, hogy olyan recepteket próbáltam ki, amik amúgy nem jöttek volna sose szembe, és kiderült, hogy tök finomak! Néhányukat megszavaztuk az állandó repertoár részének. Ezen kívül felfrissítettem az ‘intuitív levesfőzés’-tudományomat, nevezetesen, hogy mindenféle zöldségeket és fűszereket dobálok egy lábosba, és a végén egy finom leves lesz belőle, természetesen név nélkül, és totálisan megismételhetetlenül 🙂
Jó volt az is, hogy gyakorlatilag nem kellett ebédre főzni – cserébe kellett vacsorára, nyilván. Teljesen megúszni nem lehet, de ezt eddig is tudtuk: hacsak nincs a dolog valahogy kiszervezve, valamikor muszáj vagyok főzni. A héten meglehetősen nyári idő volt, szóval jó ötletnek tűnt este főzni, és mindjárt meg is enni az étel egy részét legalábbis. A maradék másnap került felhasználásra, de míg megvacsiztunk, azalatt lehűlt annyira, hogy be tudjam tenni a hűtőbe. Ez elég jó taktikának bizonyult, szóval igyekszem megtartani ezt a rendszert a jövőben is.
Elfogytak az itthon már egy ideje tengődő dolgok (kukoricakonzerv pl) és egy picit olcsóbb lett a heti bevásárlás is! Ez utóbbit nem tudom, hogy csináltam, lehet, hogy csak szerencsém volt.
A hét végére természetesen valamelyest összezűröződött a dolog, mert hirtelen hárman lettünk: Pista egyik barátja lett a harmadik, és őt mégse akartuk teljes mértékben kitenni az emberkísérletnek 🙂 Ezzel együtt a betervezett ételek 90%-át elkészítettem, finomak lettek, és egyikünk se maradt éhes egyáltalán semmikor, sőt, a vendég is pozitívan nyilatkozott az ellátásról.
Ami a tesztalanyoknak (Pista + barátja) fura volt, az az, hogy nem a kifejezetten magyar konyhából ismert ételeket ettük: nem volt főzelék pl., se sehol egy kis rántott bármi, és egy csomó ételnek nem volt ‘igazi’ neve, lásd pl. levesek.
Ezzel együtt azt hiszem,
a pozitívumok felülmúlják a negatívumokat, szóval biztos fogok majd még ilyet csinálni.
A következő (tehát ma kezdődő) héten annyira össze-vissza lesz mindenki, hogy nem tervezek menüt, csak összeszedtem pár ételt, amit el tudok készíteni az itthon levő alapanyagokból, a napi létszámhoz igazítva (ami 1 és 4 között fog előre teljesen kiszámíthatatlan módon változni…):
levesek: sütőtök krémleves: ebből kb. 3 adagot tudok csinálni, (kamu) húsleves: ebből viszont bármennyit 🙂
második fogások: ‘töltött’ karalábé (max 2-3 adagnyi), paprikás krumpli uborkasalátával, paradicsomos tészta, zöldbab főzelék + fasírt, illetve a fasírt mellé, ha marad, egy másik napon lehet csinálni pl. valami gabonaköretet és egy salátát, vagy krumplipürét, annak függvényében, hogy mikor kerül sorra (nyilván, ha előző nap paprikás krumpli volt, akkor másnap nem krumplipüré lesz)
A reggeliket azért nagyjából megterveztem, csináltam egy adag fügés joghurtot (nekifogott a térdig érő fügebokrunk, és ontja magából a gyümölcsöket!), sütöttem egy kenyeret, összedobtam egy fehérbabos-rozmaringos szendvicskrémet is, szóval kezdőhet a hét!
Jó pihit annak, akinek már megkezdődött a nyári szünet, a dolgozó sorstársaknak pedig kitartást 🙂
Ma reggel 7 fok volt, mikor felkeltem, és bár délben kisütött a nap, de egész nap borzasztóan fújt a szél, szóval jól esett így estefelé egy meleg leves. Ilyenkor jön aztán a mitfőzzek-kérdés: legyen krémes, kicsit fűszeres, de ne nagyon, és lehetőleg legyen itthon hozzá minden, vagy a kamrában, vagy legalábbis a kertben, mert kinek van kedve zimankóban kóborolni? Inkább itt bent levesezünk.
Ráadásul én alapvetően nem szeretem a leveseket, szóval muszáj nagyon finomakat főznöm…
Pistának tök mindegy, ő a köménymaglevest is szereti (szeretné, de nem főzök, csak ha muszáj), pedig az csak egy kis víz fűszerekkel és rántással. Nem is értem… Na mindegy, nem kell nekem mindent érteni. 🙂
Nade vissza a mai leveshez: ez voltaképpen egyik barátnőm receptje még réges-régről, némelyest átalakítva. Említett barátnő azóta Franciaországba távozott, ebből fakadóan ezer éve nem ettem nála levest, de a lényegre szerencsére emlékeztem, úgyhogy aztán nem volt más hátra, mint ránk szabni a dolgot.
Nálunk a krémlevesek nyuszikajagépben készülnek (Vegital növényi tejfőző automata), de természetesen kislábos-botmixer kombinációval is elkészíthető.
Hozzávalók 1.3-as géphez (ez azt jelenti, hogy az össz térfogat 1.3 liter, szóval ha kislábos-botmixert használtok, nagyjából ennyi levesre számítsatok):
egy kis darab zeller: vagy a zöldjével együtt árult fajta, ami kb. öklömnyi méretű, vagy egy nagyobb gumóból olyan 20 dkg. kb.
egy ugyanakkora körte, mint a zeller
50 g kesu (töret is jó, de ne legyen se pirított, se sós)
egy kis rozmaring, lehetőleg friss, de ha olyan nincs, akkor jó a szárítottból is egy fél teáskanállal (nálunk most pont virágzik megint, tök cuki)
só
Az elkészítése pedig borzasztóan egyszerű: a zellert meghámozom, összevagdosom. A körtét nem kell hámozni, csak kiszedni a magházát, s azt is összevagdosom. Beledobálom a gépbe, rászórom a fűszereket meg a kesudiót, felöntöm vízzel a MAX jelig, és Smooth Soup (krémleves) programon megfőzöm. Ugyanez lábosban pedig úgy lenne, hogy a kesut beáztatom, a zellert, körtét megfőzöm, aztán összeturmixolom a kesudióval, s még egyet forralok rajta.
Pista tett bele magokat, de ha van rá érkezésem, szoktam hozzá karamellizálni egy kis körtét is, azzal még ünnepi fogásnak is megállja a helyét.
Jó étvágyat!
Ezt ettem a héten az irodában (gluténmentes, vegán)
Voltaképpen azt a címet is adhattam volna ennek a bejegyzésnek, hogy hogyan főzzünk minimális mennyiségű alapanyagból, pici konyhában, gyakorlatilag nulla szabadidővel…
Az elmúlt héten ugyanis Budapesten, nagyrészt az irodában töltöttem napjaimat, ahol van ugyan pár étkezési lehetőség, de eléggé korlátozott: lehet választani, hogy méregdrágán szeretne az ember kb. ehetőt enni (4-5000 ft/ebéd), vagy a kantinban bevállalja a menüt (2500-3000 ft), esetleg inkább 2000 ft-hoz közelebbi összegért szeretne enni – ez esetben marad a földszinti, meglehetősen retro étkezde meglehetősen retro napi menüje. Ha csak egy-egy napról van szó, akkor általában azt a taktikát követem, hogy ezeket mind végiglátogatom, s próbálok olyasmit találni, amiben nincs semmi, amit nem szeretnék (vagy nem tudnék következmények nélkül) megenni. Most viszont hosszabb tartózkodást terveztem, úgyhogy úgy voltam vele,
átírányítom a Sorki Garden dobozomat Budapestre, s főzni fogok!
Az ételeknek a következő kritériumoknak kellett megfelelniük:
legyen gyors: legtöbbször este 8 után (de inkább 9 felé) kezdtem főzni, szóval teljesen ki volt zárva, hogy bármi hosszadalmasabba akartam volna fogni
ne kelljenek hozzá gépek, mert nincsenek
túl sok féle fűszer se kelljen, mert az se volt, és igazából venni se akartam, mert aztán csak itt marad s megmolyosodik
minden ebédnek ‘hordozhatónak’ kellett lennie, szóval frissen kisütött akármi szóba se jöhetett, csak olyasmi, aminek nem árt a dobozban állás és a hurcolás
és persze legyen gluténmentes és vegán!
Így a hét elteltével szerintem bátran kijelenthetem, hogy elég jól sikerült a dolog, amiben nagy szerepe volt a zöldségdobozom aktuális tartalmának: változatosan tudtam főzni, s mivel a zöldségek jó minőségűek voltak, s éretten lettek leszedve, minimális fűszerezés mellett is jó ízűek lettek az ételek. Ez egy ilyen buli: ha az ember nem tesz ‘egy kis szalonnát’ mindenbe, akkor muszáj, hogy a zöldségeknek ízük legyen, különben ízetlen lesz a végeredmény (és akkor jön, hogy ‘de a vega ételeknek nincs ízük!’).
A folyamatok felgyorsítása érdekében igyekeztem előre dolgozni: sütőben egyszerre megsütni ezt-azt, tésztát kifőzni, rizst megfőzni, stb., hogy aztán az adott napon már csak minimális összedobálásra legyen szükség. Korábban már többször is volt példa rá, hogy ezt a rendszert követtem: a Gyerünk, Anyukám! menütervében is ez volt az egyik dolog, ami tetszett, és a ChatGPT is ezzel ‘vett meg’, mikor emberkísérlet gyanánt vele terveztettem meg a heti menüt.
A fentieket figyelembe véve azzal kezdtem, hogy egy csomó mindent összevagdostam, s megsütöttem: cukkini, paprika, sütőtök. A csicseriborsó konzerv felét is befűszereztem, s megpirítottam, úgyhogy aztán már csak tésztát vagy rizst kellett főzni.
A fotók minőségéért bocs, de mint említettem, mindig késő este főztem s dobozoltam – viszont így legalább életszerűek, nem? 🙂
Ezek az ételek készültek:
sütőtök krémleves pirított csicseriborsóval: ehhez kölcsön kellett kérnem anyutól egy botmixert, mert az sem volt, de az összes többi főzést megoldottam gépek nélkül!
saláta sült zöldségekkel: ez pont az, aminek hangzik: vegyes salátalevelek sült paprikával, sült cukkinivel, friss paradicsommal, meg salátaöntet gyanánt egy kis pestoval. Mellé egy kis rizspufi, és meg is voltam mentve az éhhaláltól.
curry sütőtökből, paradicsomból és mángoldból, hozzá gluténmentes tortillalapok (a Sparból)
pestos tészta sült zöldségekkel: sült cukkini, sült paprika és egy kis csicseriborsó
sült, töltött paprika: a csicseris cukkiniragut kicsit apróbbra vagdostam, beletöltöttem félbevágott paprikába és natúr szójajoghurttal leöntve megsütöttem a sütőben. Hozzá GM kenyér, amit picit megpirítottam. Nem tudtam, milyen lesz másnapra a pirított kenyér, de végülis nem volt rossz.
paradicsomos tészta: paradicsommal (nyilván), cukkinivel és zellerrel.
És a tapasztalatok:
Azt tudom mondani, hogy megérte az esténként befektetett plusz idő, mert jókat ettem, relatíve változatosan is, és sokkal olcsóbban (és jobb minőségben), mintha az iroda környékén próbáltam volna minden nap ‘lőni valamit’. Tök jó volt, hogy a zöldségdobozt át tudtam irányítani, s így nem kellett extra időt töltenem a bevásárlással, se annak kitalálásával. A doboz tartalmán felül csak pár dolgot kellett vennem, amit simán hazfelé a sparban be tudtam gyűjteni: fűszerek, szójajoghurt, zabtejszín, csicseriborsó, hagyma, fokhagyma, GM tészta, rizskeverék és GM tortilla lapok.
Nyilván ha az ember este 8 után, 9 felé hazaesik, akkor az utolsó dolog, amit csinálni szeretne, az a főzés, de azért ki lehet bírni, és mivel előre ki volt minden találva, és a hét folyamán egyáltalán nem kellett boltba mennem, ezért nem volt túl szörnyűséges 🙂
Szakácskönyvteszt – Dr. Andrási Nóra: Kóstolj bele a teljes értékű növényi étrendbe!
Előre szólok, hogy ez nem lesz elfogulatlan beszámoló (de azért persze igyekszem!), mert régi keletű rajongással viseltetek Nóri korábbi könyvei iránt (Mindenmentes 1-2, itt találjátok), s mikor meghallottam, hogy új könyvet írt, előre örültem, hogy még több szuper recepttel gazdagodik a repertoár. Ráadásul még jó hosszú olvasmány is lesz, csomó képpel, kávét-teát-popcornt hozzatok! (Lábjegyzet: se a Boook kiadóval, se Nórival nem állok üzleti kapcsolatban, ez az én személyes véleményem a könyvről.)
A könyvet lapozgatva rögtön az elején kiderül, hogy ez nemcsak szakácskönyv a szó klasszikus értelmében, hanem inkább egyfajta bevezetés a teljes értékű növényi étrendbe: mi ez egyáltalán, és miért jó? Mit eszik valaki, aki teljesértékűen táplálkozik, mit nem, és ezt miért teszi?
De a legklasszabb része a bevezetőnek – szerintem legalábbis – a bevásárlólista, amin semmi egzotikus nem szerepel!
Ráadásul az alapanyagok többsége kifejezetten olcsó: száraz hüvelyesek, idényzöldségek, gabonák, fűszerek… A legegzotikusabb hozzávaló talán a sörélesztőpehely, de szerencsére az sem beszerezhetetlen, és nem is kell minden recepthez, csak néhányhoz.
Sehol egy gránátalmaszirup, speckó lisztkeverék, Holdtöltekor szedett szárított unikorniskönny…
Kapunk egy leírást a receptekhez használatos gépekről is: turmix és aprító (vagy egy erős turmix) kelleni fog pár recepthez, de ennyi. Nincs szuvidálás, levek préselése, liofiziálás, vákuumban nemtommicsinálás.
Ami magukat a recepteket illeti, a könyvben 42 található, s mikor meghozta a futár a példányomat, szokásomhoz híven leültem egy marék fecnivel a kezemben, hogy bejelölgessem, melyikeket akarom a közeljövőben kipróbálni – aztán kisvártatva rájöttem, hogy egyszerűbb lenne azokat bejelölni, amiket NEM tervezek elkészíteni, ugyanis ezekből, első blikkre legalábbis, 3 van, de csak mert nem szeretem a karamellát. Azt hiszem, ez sokat elárul a könyvről.
Reggelik, útravalók, főételek és desszertek alapján vannak az ételek csoportosítva, de természetesen van átjárás köztük: az útravalókat nyilván lehet otthon is enni 🙂 a reggeliket vacsorára, s jónéhány vendégvárónak is klassz. Mivel viszont vendégek mostanában nem jártak nálunk, mi voltunk a kísérleti nyuszik – fogtam pár receptet, s az elmúlt napokban szépen végigfőztem őket.
Íme:
Aznap estére, mikor a ideért a könyvem, 38.5 fokos lázat sikerült produkálnom… így aztán adta magát, hogy a gyógyító levessel kezdjem a tesztelést – egészen pontosan Pista kezdte, mert én ugye az ágyban hevertem. A kísérlet sikerült, a leves finom lett, s hamarost meg is gyógyultam, úgyhogy gyorsan meg is főztem még egyszer, hogy lássam, tényleg olyan egyszerű-e, és igen!
A másik leves, amit első körben kipróbáltam, az a hagymakrémleves volt. Nórinak is van egy nyuszikajagépe (Vegital Silver növényitej-készítő automata), úgyhogy a krémlevesekhez mindig két elkészítési módot ad: egy nyuszikajagépest és egy kislábosost. Természetesen én az előbbit választottam 🙂 de biztos kislábosban elkészítve is pont ugyanilyen finom lett volna.
Vacsorára rendszerint valamilyen kencét szoktunk enni kenyérrel, meg persze zöldségekkel, úgyhogy mikor megláttam, hogy szendvicskrémek is vannak a könyvben, ráadásul meglehetősen egyszerűen összerakhatók, nagyon megörültem neki. Ha-már-lúd-alapon a sajtkrémre esett a választásom, ami természetesen (mivel növényi étrendről beszélünk) semmiféle sajtot nem tartalmaz, sőt, egyáltalán semmilyen tejtermék nincs benne, cserébe viszont pirítóssal meglehetősen hozza a macisajt-élményt. Kétféle ízesítést csináltam belőle, egy füstölt paprikásat és egy petrezselymeset, mindkettő villámgyorsan elfogyott.
Aztán eljött a múlt hét vasárnap, amikoris egész napi kirándulásból este 7kor estem haza, persze éhesen, és úúúgy ettem volna valami finom, meleg ételt… Nyilván ha nem vagyok itthon, úgy nem tudok főzni – ráadásul a kamra se volt kifejezetten feltöltve. Főztem egy teát, gondoltam, hátha attól megvilágosodom, mit is kéne enni, s teázás közben lapozgattam a könyvem. Tádáááám! KRUMPLIFŐZELÉK! Egyszerűnek tűnt, s az is volt: a fotelből felugrás és az evéshez leülés közt fél óra telt el úgy, hogy fejlámpával kellett a kertből begyűjtenem ezt-azt (biztos nagyon viccesen festettem), a végeredmény pedig egy tál krémes, enyhén savanykás, tápláló, meleg étel lett. Pista már kérdezte, hogy mikor főzök legközelebb…
A receptben szereplő csicserigombócok is erősen izgatták a fantáziám, főleg azért, mert egyszerre meg lehet sütni belőle egy kazallal a sütőben. Semmi olajszag, spriccelés, serpenyő fölött álldogálás… Mivel a krumplifőzelék villámgyorsan elfogyott, gondoltam, akkor legyen mellé másik főzelék. A fagyóban várakozó spenótra esett a választásom; egyik nap azzal ettük a gombócokat, a maradékot pedig másnap krumplipürével és sült padlizsánnal. De simán el tudnám képzelni paradicsomszósszal és spagettivel is pl, vagy valamilyen mártással, szóval érdemes belőle jó sokat csinálni. (Update: kipróbáltam a fagyasztást is: teljesen jó lett. Kiengedés után érdemes picit átpirítani egy – tapadásmentes – serpenyőben, olyan lesz, mint a friss!)
Ez a kombinálhatóság amúgy a receptekben is visszaköszön: sokszor lehet az alapanyagokat csereberélni aszerint, hogy épp milyen szezon van, vagy az ember mit szeret s mit nem. A fenti gaz-csorba leves is ilyen: mivel nálunk burjánzik a fodros kel, azt raktam bele, de tavasszal tervezem kipróbálni friss sóskával, nyáron spenóttal, mángolddal… És mint a neve is mutatja, akár gazokkal is elkészíthető (természetesen itt ehető gyomnövényekre gondolok, mint pl. a porcsin vagy a csalán), szóval ha netán kitör a kertben az armageddon, s megint megeszi a tetű a spenótom, még mindig van miből választani 😉
Több ‘gazos’ recept is van a könyvben, pl ez a zöldszószos tészta. Eredetileg rukkolával, bébispenóttal készül, de teljesen finom lett karalábélevéllel és zellerzölddel is – csak sokkal zöldebb! A mellé sütött zöldségek is évszak szerint variálhatóak: nekem most édesburgonya, krumpli, fokhagyma és hagyma volt itthon, de karfiollal, brokkolival, padlizsánnal, céklával, sőt, kápia paprikával és koktélparadicsommal is biztos finom.
S mivel már úgyis sütöttem egy csomó zöldséget, kipróbáltam a könyvből egy Buddha-tál jellegű ételt is, ami szintén nagyon jó lett, ráadásul, mivel a zöldségeket már előre megsütöttem, csak gabonát és mártást kellett hozzá készítenem.
Másnap pedig a maradék gabonából jó kis reggeli lett, friss gyümölcsökkel (csak arra kell figyelni, hogy ne sózzam agyon a gabonát főzés közben, mert a sós gyümölcs bizarr. És amúgy sem egészséges…)
És itt el is jutottunk ahhoz, miért is jó ebből a könyvből főzni.
Egyszerű, hétköznapi alapanyagokat használ, amik könnyen beszerezhetők szinte bárhol, s rendszerint meglehetősen olcsók is. Ez nem egy utolsó szempont, ha az ember nem egy szuperül ellátott biobolt közelében lakik, és/vagy nem krőzus. Inkább költök kevesebbet ételre, és beülök egy barátnőmmel kávézni valahova, mint hogy az összes pénzem elmenjen egzotikus alapanyagok bevásárlására. (És ez még a jobbik eset, volt már olyan szitu is, hogy nem kávézás vs. drága bevásárlás a tét, hanem mondjuk a gázszámla kifizetése…) Ráadásul ez nem a parizer-margarin-vizes zsemle kombóval fémjelzett olcsó étkezés, hanem igazi, finom ételek kerülnek az asztalra. Tök jó!
Mindenféle csereberélhető szezon szerint, ami azért (is) jó, mert nem kell spárgaszezonban sütőtököt kajtatni (és viszont), tehát egyszerűsödik a bevásárlás. A szezonális zöldségek finomabbak, a piacon is beszerezhetőek, s akár a kertben is megteremnek (ha valakinek van rá lehetősége). És azt mondtam már, hogy olcsó? 🙂
Némi menütervezéssel s előre készüléssel minimális idő alatt elő lehet állítani a mindennapi ebédet. Nekem ez most úgy nézett ki, hogy hét elején főztem egy nagy adag fehér babot, meg egy nagy adag kölest, s a következő napokban azzal variáltam, de a választott receptek függvényében ez lehet más gabona vagy más hüvelyes is. És persze ezeket is lehet (nagyrészt) csereberélni: semmi sincs kőbe vésve! Ráadásul a receptek könnyen követhetőek, és nem igényelnek hosszas kavargatást, pepecselést meg konyhában ácsorgást.
Bár hétköznapi, olcsó alapanyagokat használ, minden receptben van valami csavar! Ez a kedvencem 🙂 Szokatlan fűszerezés, hétköznapi alapanyagok nem-hétköznapi használata, izgi mártások, különleges technológiák – mindez a bevezetőben említett unikorniskönny és extra masinák nélkül. Klassz!
S hogy kinek ajánlanám a könyvet?
Nagyon jó könyv kezdő szakácsoknak, vagy növényi étkezéshez alapszakácskönyvnek a receptek egyszerűsége és sokoldalúsága miatt. Ötletadónak és szemléletformálónak pedig a hardcore növényevőknek is szuper.
Minden recept gluténmentes (és persze tej- és tojásmentes is, lévén, hogy se a tehén, se a tyúk nem növény…), úgyhogy ételérzékenyek is klasszul ki tudják használni.
Mivel az egész napi étkezést lefedi, megszűnik a ‘mi legyen reggelire-ebédre-vacsorára’ tipródás. Azért egy kis előre tervezés persze nem árt, de ha azt sikerül megugrani, akkor onnantól sima ügy.
A receptek egy része akár hússal is kiegészíthető – én mondjuk nem tenném, de ha valakit csak ez tart vissza, akkor nyugodjon meg 🙂 Még mindig jobb egy kis húst enni sok-sok zöldséggel, gabonával és finom mártásokkal, mint a hús-krumpli/rizs/tészta/kenyér kombó napi szinten. Aztán ki tudja, lehet, idővel kiderül, nem is annyira fontos az a hús minden áldott nap háromszor…
Mivel van még a könyvben jópár recept, amit szeretnék kipróbálni, és a már elkészítettek is bekerültek a kedvencek közé, biztos fogtok találkozni velük a heti menük terveinél. Majd csak figyeljetek, miket fogok alkotni…!
Egy szó, mint száz: szerintem klassz (és szép) könyv lett, innen is gratula az írójának – és persze a kiadónak is!
Nyári rizs cukkinivel, hidegen-melegen (gluténmentes, vegán)
Mint említettem a múltkor, befizettünk egy zöldségdobozra a Sorki Gardennél, ahonnan minden héten az épp aktuálisan termő zöldségekből kapunk egy adaggal. Ami tök szuper! Másfelől viszont, mivel ők sincsenek Timbuktuban, kb. az szezonális náluk is, mint nálunk, ami időnként túlkínálatot okoz bizonyos dolgokból: paradicsom, mángold, cukkini…
Nincs ezzel semmi baj, egyrészt ezek egy része tök jól eláll, másrészt feltalálták a fagyasztót 🙂 Ezzel együtt időnként megunom a saját főztömet, és csak tanakodom, hogy mit is csináljak a hűtőben figyelő cukkini-hegyekkel… Ilyenkor általában fogom a Fooby alkalmazást, vagy előásom a régebbi újságjaimat, esetleg a kevésbé forgatott szakácskönyveket, amik a szobában vannak a könyvespolcon (a gyakran használtakat a konyhában tartom), és nekifogok kreatívkodni.
Ez a recept is így született: találtam egy tetszetős verziót az egyik újságban, kicsit ide-oda alakítottam, és íme:
Guszta lett, ugye?
Bónusz, hogy hidegen is finom, amolyan félút a saláta és az egytálétel között, szóval a maradékot bedobozolva magunkkal is vihetjük. De akár grillezett ezzel-azzal köretnek is el tudom képzelni.
Hozzávalók:
1 db cukkini, a zsenge fajtából, most a túlkoros nem lesz jó (abból főzzetek inkább főzeléket)
1 kis fej hagyma
kb. 25 dkg répa, ez is jó, ha minél zsengébb, ha van zöldje, az plusz remek, mert fel lehet azt is használni a recepthez
1 nagy marék koktélparadicsom
1 pohár rizs
1 ek olívaolaj
zöldfűszerek: snidling, petrezselyemzöld, vagy ha szép a répa zöldje akkor az – vagy mindezek vegyesen
só, bors
tálaláshoz egy kis citrom
Elkészítés:
Mindent összevagdosok: a hagymát karikákra, a répát úgyszintén (ha túl nagy, akkor nyilván félbe-négybe vágom előtte), a koktélparadicsomokat félbe, a cukkinit pedig először hosszában kettőbe, aztán nagyon vékony (!) szeletekre. Fontos, hogy vékony legyen, mert nemigen fogjuk főzni. A zöldfűszereket is megmosom s apróra vagdosom.
Egy olyan edényben, aminek van fedele, felforrósítom az olajat, ráteszem a hagymát, keverek rajta kettőt, hozzáadom a répát is, és alacsony lángon megdinsztelem. Ha a hagyma üveges, hozzáteszem a rizst, s kicsit átpirítom. Felengedem 2 pohár vízzel, sózom-borsozom, összekeverem, mehet rá a fedő, és kis lángon addig főzöm, míg a rizs felületén kis bemélyedések keletkeznek, és már majdnem elfőtte a levét. (Üvegfedeles edények előnyben!) Ez olyan 10 percig tart kb. sima fehér rizst használva, szóval nem érdemes túl messzire távolodni a konyhától, nehogy elszalasszuk a pillanatot. Ekkor hozzáadom a vékonyra szelt cukkinit, paradicsomot és a zöldfűszerek nagyját, s jól elkeverem. Mehet rá vissza a fedő, s még kb. 5 percig párolom, közben néha átkeverve. A cukkini át fog melegedni, s picit megpuhul, de még nem fő meg teljesen, hanem harapható állagú marad – ez is a cél, így pont jó!
Lehet tálalni: tányérba szedem a zöldséges rizst, megszórom még egy kis aprított zöldfűszerrel, és meglocsolom egy kis frissen facsart citromlével.
Jó étvágyat!
Újabb menüterv – augusztus utolsó hetére (gluténmentes, vegán)
Megérkezett a következő zöldségdoboz, ami azért is szuper, mert az elmúlt időszak bonyodalmai közepette tuti nem tudtam volna vásárolni menni… Pistát néha elszalajtom ide-oda venni pár alapdolgot (meg mondjuk mosószert, fogkrémet), de a munkában épp egy óóóóriási project legcsücskénél tartunk, szóval mondhatni örülök, hogy élek.
Mondjuk ennek rendszerint szoktam örülni, főleg, mikor
reggel arra kelek, hogy konkrétan a hasamra süt a nap és még nincs dögmeleg!
Cserébe van viszont Szüreti Fesztivál, mindennel, ami ezzel jár: óóóóriási forgalom az utcákon gyalog is, meg autóval is, és a gigantikus – ámde sajnos eléggé gagyi – bazár. Vasárnap este lementünk körülnézni, mert azzal hirdették, idén nem lesz világító műanyag télapó. Ugató műkutya volt helyette, művirágok, meg bálás turkáló… Na mindegy, legalább nem költöm a pénzem marhaságokra! Hallgattunk egy kis zenét, de az se volt valami pazar, szóval egy fagyi után hazajöttünk. Azóta senki sehova, csak ha muszáj, mert kétesélyes, hogy odaér-e az ember, ahova indult, különösen autóval…
Bárki beláthatja, hogy ilyenkor igazán jól jön a feltöltött spájz, pince és a házhozszállított zöldségdoboz – nekem csak annyi a dolgom, hogy kiötlöm, mit is ennénk, lehetőleg úgy, hogy legyen hozzá itthon minden.
Szerencsére a kertben is akad ez-az, meglepő módon pont azok a zöldségek sikerülnek jól idén, amik eddig sose: csodaszép pl. a céklánk, és Pista kedvenc erőspaprikái is egész jól muzsikálnak. Cserébe a zöldbabom gyakorlatilag felejtős. Sebaj, majd jövőre!
Persze azért a befőzés se marad el: a szilvafa úgy döntött, hogy 10+ kg gyümölccsel lep meg minket idén. Tavalyelőtt már azt hittük, itt a vége szegénynek, aztán tavaly valahogy feltámadt poraiból, és majdnem 10 kg. termés volt rajta, idén meg kb. 12! Eltettem némi dzsemet, natúr szilvát, szilvabefőttet és a potyogott almákból megmentett részekkel meg egy kis ezzel-azzal kiegészítve vegyes gyümölcsleves alapot. Jól fog jönni télen, mikor kitör a mitfőzzek-válság.
Nos tehát, íme az eheti terv – aztán majd meglátjuk…
Ezeken kívül fogok még sütni kenyeret, és tervezek csinálni 1-1 adag joghurtot (natúrt is, meg szilvás-fahéjasat is), de asszem kb. ennyire lesz most időm, és akkor még jól jártam. Mert lehet, hogy ennyire se.
Néha azért eszembe jut, hogy milyen szuper lenne, ha az ember csak bemenne egy szimpla boltba, s meg tudná venni normális áron és normális minőségben azt, amire szüksége van.
Lehetőleg anélkül, hogy 100+ km-t kelljen hozzá autózgatni. Ráadásul az utóbbi időben azokat a ‘csaló kajákat’ is megszüntették, amiket régebben néha megvettem – azért csak néha, mert 7 km-es volt az összetevők listája, viszont nem volt bennük semmi olyan, amitől instant rosszul lettem volna. Ilyen volt pl. a mini kuglóf a Sparban. Néha felbukkan valami újdonság (most pl. a fent nevezett Sparban lett gluténmentes Wasa lapkenyér, ami tök finom, cserébe 2200 Ft…!!!), ami aztán egy darabig kapható, de sose lehet tudni, hogy meddig.
Marad tehát az itthoni kotyvasztás. Úgy legalább tudom, hogy mi van benne, és tuti olyan lesz, amit szeretek!
Nos, most egyelőre ezek a tervek, aztán a továbbiakat majd meglátjuk. Te jó ég, mindjárt vége a nyárnak…! Drukkoljatok, hogy jól sikerüljön a project, és szeptember vége felé el tudjunk menni pár napra valahova pihenni! És persze főzzetek s egyetek finomakat 🙂
Zöldségekből egyszerűen: tippek, trükkök, Nyuszikaják 