Post – 2 Oldal – Zöldségekből egyszerűen: tippek, trükkök, Nyuszikaják

‘mostantól már csak nyuszikajákat ehetünk…?’

Finom ételek, hangulatok, menütervek, és minden, ami ehhez kapcsolódik

Bevásárlólista-szerűség: ami mindig van itthon, meg ami csak ‘jó ha van’

– Nem eszünk állatokat.
– Akkor ti ilyen bioboltokban vásároltok? Az őrüt drága lehet! meg biztos borzasztó bonyolult is.

Ha annyi forintom lenne, ahányszor ezt a beszélgetést lefolytattam különböző emberekkel, akkor most nem itt lenne a házunk, hanem a svájci hegyekben…

Tény, hogy – mint minden étkezési módot – ezt is lehet méregdrágán csinálni, meg kifejezetten olcsón is. Mi próbáljuk megtalálni az arany középutat, különösen, hogy általában az olcsóbb vége felé vannak az egészségesebb ételek, pl. idényzöldségek, gabonák, hüvelyesek, és minden, ami abból készül, a drágább vége felé meg a rettentő egészségtelen, ámde ugyanannyira finom dolgok, pl. flakonos tejszínhab, rántott kamuhusi, fagyi… Ennek is megvan persze a létjogosultsága, de azért nem tartozik bele a mindennapokba, így a családi költségvetés és az egészségünk is jobban jár.

Nos tehát, mi az, ami mindig van itthon:

Gabonák & Co:

– rizs, alapvetően fehér (jázmin) és barna, de néha vörös, fekete, vadrizs is akár. Köretnek és (kamu)tejtermékekhez használom leginkább
– hajdina, a pirítatlan verzió (a pirított szerintem szörnyű, de ez nyilván ízlés kérdése), ezt kásához, fasírtokba, amerikai és klasszik palacsintához és krémlevesek sűrítéséhez használom
– köles szintén krémlevesek sűrítéséhez, néha köretnek, ebből lesz a (kamu) túrógombóc is, és rakott ételekhez is szeretem – zabpehely sütikhez, kásához
– néha van quinoa és bulgur is, rendszerint mikor valahol leárazzák… de nem általános

Hüvelyesek:

– tofu (ez nyilván a hűtőben), leggyakrabban sima, néha füstölt
– vöröslencse! abszolút alapvető: villámgyorsan megfő, nem kell áztatni. Lehet belőle fasírt, curry, mindenféle ragu, szendvicskrém, de főzelékek és levesek sűrítésére is használom
– sárgaborsó főzeléknek, ‘tejnek’, krémlevesek sűrítéséhez, currybe – babfélék: mindig van fehérbab joghurtalapnak, levesnek, szendvicskrémnek, salátába. Télen szoktam venni tarkababot is a változatosság kedvéért, levesnek, főzeléknek.
– barna vagy zöld lencse szintén levesnek, főzeléknek, salátához
– ezen felül néha elcsábulok, s a Kashmir Bazarban (Bp. Népszínház u.) veszek hántolt mungóbabot, meg sima mungóbabot, meg sárga lencsét, májbabot és minden ilyesmit, de ez nem rendszeres, csak dorbézolás

Zöldségek:

– hagyma, krumpli, fokhagyma, sárgarépa mindig van itthon
– a fagyasztóban pedig zöldbab, zöldborsó, valamilyen zöldségkeverék (ezeket meg kell nézni, mert hajlamosak tejet rakni bele – ki érti…?), és spenót, nem a ‘téglás’, hanem az apró kockákban lefagyasztott
– friss zöldségből meg ami épp szezonális: télen sütőtök, édesburgonya, cékla, káposztafélék, gyökérzöldségek, nyáron cukkini, tökfélék, padlizsán, mindenféle saláták… amit épp olcsón tudok venni.

Gyümölcsök:

– almafánk van 🙂 szóval alma mindig van itthon
– ezen kívül szinte mindig van banán sütikbe, muffinba, gofriba, vagy csak úgy, és citrom főzéshez, citromos joghurthoz…
– idénygyümölcsök részint a kertből: meggy, barack – ha épp nem fagyott el – , körte, szilva, anyuéktól cseresznye, meg persze a piacról is mindenféle. Télen narancs, mandarin, kiwi.
– fagyóban is tartok gyümölcsöt, részben sajátot (meggy, sárgabarack, feketeribizli), és szoktam venni fagyasztott erdei gyümölcs keveréket, epret, málnát – mikor mi van leárazva. Veszek pár zacskóval, s apránként megesszük a reggeli kásánkra, müzlihez, joghurthoz.
– aszalt gyümölcsök közül leginkább szilva, datolya és mazsola, sátoros ünnepeken szoktam kérni (és kapni) ajándékba aszalt meggyet, vörösáfonyát, sárgabarackot, fügét.

Olajos magok:

– dió a kertből, mandula anyuéktól, mogyoró barátnőmtől – tudom, el vagyunk kényeztetve…
– kesudió leginkább tejszínhez, joghurthoz
– napraforgómag minden olyan recepthez, amihez kesudió kéne, de nem főzős, vagy mindegy a színe: parmezán, salátaöntetek, rakott kölesre szósz, stb. Meglehetősen semleges ízű, viszont főzéskor hajlamos piszkoszölddé varázsolni az adott ételt, ami egy joghurt esetében nem lenne túl esztétikus…

Tartós cuccok a spájzban:

– kókuszkrém konzerv
– hámozott-darabolt paradicsom konzerv, és sűrített paradicsom
– lekvár, 99%-ban házi
– valamilyen magvaj, rendszerint földimogyoró, néha kesu, mandula (itthon is szoktam csinálni, meg időnként veszek is)
– édesítők: juharszirup vagy agave, esetleg datolya, bár azt Pista nem annyira szereti, és méz a sarki méhészetből. Meg persze cukor: kávéba néha szeretem az egészen sötét nádcukrot, de az méregdrága, szóval csak kb. évente-kétévente veszek, alapvetően cukor nélkül iszom a kávét. Sima kristálycukor is van itthon, ‘sose lehet tudni’-alapon 🙂
– tésztafélék: rendszerint van valami átlagos tészta sima fehér lisztből, egy másik formájú TK lisztből, és mikor épp ‘mindenkire figyelünk’ kampány van az Aldiban vagy a Lidlben, és árulnak emberi áron hüvelyesekből készült tésztát, akkor abból is veszek pár csomaggal. Így érzetre tésztát eszünk, pl. bolognait, vagy spenótosat, de táplálóbb, mint a sima búzalisztes. És tök szép színes!
– lisztek: sima fehér búzaliszt, TK búzaliszt, TK rozsliszt, csicseriborsóliszt mindig van, aztán mellé még variálok időnként, s veszek hajdinalisztet, kukoricalisztet, zablisztet…
– granola: ezt nem mindig veszek, sűrűn szoktam itthon is csinálni, de néha, mikor van valami érdekes, esetleg alaposan leárazott, akkor elcsábulok (valamilyen kifürkészhetetlen oknál fogva ezekbe is hajlamosak tejport tenni, úgyhogy muszáj sajnos olvasni!)

Fűszerek:

– legtöbbször sima hétköznapi fűszereket használok: só, bors, pirospaprika, köménymag, kakukkfű, majoranna, babérlevél, fahéj…
– a kevésbé hétköznapiak közül mindig van itthon curry, kurkuma, római kömény, fekete só és füstölt pirospaprika
– sörélesztőpehely: az egyetlen egzotikum ezen a téren, amit nem lehet bármelyik nagyobb szupermarketben megvenni. De megéri a beszerzésére fordított melót, mert egy új szintre emeli a mártásokat, rakott ételeket – ezzel együtt lehet nélküle élni, ha úgy alakul, de törekszem rá, hogy legyen mindig itthon.

És egy kis luxus a végére:

ezek abszolút nem mindig vannak itthon, csak néha:
– kamuhusi és kamuszalámi Pistának (Queen of Peas és Vegafarm)
– IKEA zöldséggolyók, zabturmix (a szülinapom környékén) és vegyes magköret
– virsli (leggyakrabban Well Well)
– Violife sajtok: füstölt, feta meg az olvadós pizzára való (utóbbit az Aldiban is árulják!)
– vészhelyzet esetére szendvicskrémek és növényi tej, tejszín a dm-ből
– Alpro gyümölcsös joghurtok (ez évente kb. 2x, mert voltaképpen itthon is tudok és szoktam is gyümölcsjoghurtot csinálni, csak néha olyan jól esik olyasmit enni, amit nem én készítettem…)
– Schlagfix tejszínhab, sátoros ünnepeken és a szülinapomon 🙂

Hát kb. ennyi. Néha persze egy-egy izgisebb recepthez kell venni még ezt-azt, de szeretem, hogy mindig van itthon hirtelen mihez kapni, akár ha valamiért nem jutunk el boltba, akár ha hirtelen vendégség termett és meg kell gyorsan etetni plusz 1-2-3-4-valahány embert.

Arról pedig, hogy hol is szerezzük be mindezt, a következő posztban lesz szó.

2026-01-09
Hotrépa :-) avagy kamu hotdog répából (vegán, gluténmentes)

Előrebocsátanám, hogy (már megint) nem én találtam fel a spanyol viaszt, csak továbbfejlesztettem 🙂

A kamuvirsli recept nem újdonság: Steiner Kristófnak is van (répli néven fut), de a kedvenc receptes alkalmazásomban, a FOOBYban is megtalálható, meg még számos egyéb helyen. Én csak a saját ízlésünkre formáltam, és persze – szokás szerint – egyszerűsítettem.

Mostanában újra meglehetősen zűrösek a napjaim, úgyhogy igyekszem előre főzni, illetve olyan ételeket készíteni, amit csak össze kell dobálni, és mégis finom.

Egyik ilyen örökzöld a sütőben sült zöldségek: egy tepsire teszek csomó zöldséget összevagdosva, fűszerezem, beteszem a sütőbe, megsütöm. Egyik nap esszük valami mártogatós szósszal, gabonával, aztán másnap összeturmixolom egy kis (növényi) tejjel vagy tejszínnel, és tésztaszósznak szólítom.

Ebből fejlesztettem aztán a répás hotdogot: ha már úgyis sütök, mellé teszek pár szál fűszeres répát, és ha kész, beleteszem kiflibe. Kis mustárral, ketchuppal, savanyúsággal, vagy nyáron igazi salátával kész is a kamu hotdog! Vacsira is finom, de másnap simán át lehet melegíteni (vagy sütőben, vagy a mikróban), s egy gyors tartalmas reggelinek vagy könnyű ebédnek is klassz.

Jött aztán a gluténmentesség, és a kiflitlenség, de szerencsésen ez is megoldódott (részint Szafi Kifli lisztkeverékkel, aztán a saját kiflireceptemmel), úgyhogy elhárult az akadály a hotdog-evés elől.

Hacsak nem egy hadseregnek készül, érdemes olyankor nekifogni, mikor az ember úgyis süt, hogy ne 2-4-6 szál répa miatt kelljen begyújtani a sütőt. Illetve ide kifejezetten jó az amúgy ízetlen, mosott, külsőre leginkább egy virslire hajazó szupermarketes répa: mivel saját íze nem nagyon van neki, tök jól felveszi a fűszerek aromáját, és ugye ránézésre eleve virslire hasonlít… 🙂

Hozzávalók:

– ahány hotdogot akarok csinálni, annyi kifli és répa
– sült csirke fűszerkeverék, répánként 1 teáskanál VAGY füstölt pirospaprika, fokhagymapor, só, bors, kurkuma, esetleg kis cayenne bors/chili…
de csináltam már chili con carne fűszerkeverékkel is, azzal is jó volt
a lényeg, hogy nem szabad sajnálni tőle a fűszereket!
– olívaolaj, kiflinként 2 teáskanál
– az összeállításhoz mustár, ketchup, majonéz (ki mit szeret) és valami apró saláta vagy savanyúság, pirított hagyma, lilahagyma

Elkészítés:

A sütőt befűtöm 190 fokra légkeveréssel, s egy tepsit kibélelek sütőpapírral. A répát megmosom, és egy picit megkapargatom egy késsel, hogy jobban beszívja a fűszerek ízét, de rendesen megpucolni nem kell, viszont opcionálisan meg lehet böködni kicsit egy villával.

A fűszerekből és az olívaolajból egy sűrű szmötyit keverek (répánként 1 tk fűszer+2 tk olívaolaj), s a kezemmel vagy egy ecsettel alaposan bekenem a répák minden oldalát. A sütőpapíros tepsibe teszem, s addig sütöm, míg annyira megpuhul, hogy egy villát bele tudjak szúrni, de még nem esik szét (kb. 20-25 perc, de répafüggő, időnként érdemes csekkolni, hol tart a dolog).

Ha kész, a kifliket picit megmelegítem a kenyérpirító tetején, vagy be lehet dugni a forró sütőbe is 1-2 percre, félbevágom, de nem vágom teljesen át, nehogy kipotyogjon belőle majd a töltelék, s a répát még azon forrón beleteszem. Rányomok egy kis ketchupot, mustárt, vagy aki amit szeret, megkoronázom csalamádéval vagy salátával. Jöhet rá esetleg egy kis pirított hagyma is, és kész!

Jó étvágyat!

2025-12-30
Lencsesaláta – egyszerű, nagyszerű s véletlenül teljesértékű

Ezt a lencsesalátát még évekkel ezelőtt találtam ki, amikor egyik évben december 31-én délután még nem lehetett tudni, hányan jönnek hozzánk Szilveszterezni, egyáltalán jönnek-e, s ha igen, mikor?

S mivel szeretnénk szépek is, meg gazdagok is lenni – nem mellesleg a lencse finom – azóta is rendszeresen csinálom: jó frissen-melegen is, langyosan is, de másnap (vagy órákkal később) hidegen is. Ha meg véletlenül megmaradna (de nem fog), s már nagyon unjuk, 1-2-3 nap múlva a maradékot egy kis darált dióval és szójaszósszal, vagy mustárral összeturmixolva klassz szendvicskrémet lehet belőle gyártani, ami pirítóssal és némi extra lilahagymával már tuti elfogy!

Az egész recept sarkalatos pontja a lencsefőzés: sajnos ez konzerv lencséből nem az igazi, mert a főzővízbe teszem a fűszereket, fokhagymát, hogy fővés közben jól átvegye a lencse az ízeket.

Szerencsére viszont a lencsefőzés nem egy hosszadalmas történet (szemben mondjuk a csicseriborsóval), szóval némi rákészüléssel simán megoldható, és még csak őrizni sem kell: miközben ő főddögél, lehet másegyebet csinálni. Arra azért figyeljünk, hogy ne fője el az összes vizét s égjen le…

Hozzávalók:

– 1 bögre lencse: zöld, barna, fekete is lehet. A vörös és a sárga nem jó, mert az szétfő pampuskává
– 2-3 gerezd fokhagyma
– 2 nagyobb babérlevél
– szemes bors (5-6 szem kb), de lehet frissen őrölt is
– 1 mokkáskanál köménymag
– só
– opcionálisan római kömény
– egy fél citrom leve
– tálaláshoz hagyma és joghurt

Elkészítés:

Én speciel rizsfőzőben főzöm a hüvelyeseket, mert az automatikusan kikapcsol, ha kész, de egy lábos is ugyanolyan jó, csak arra oda kell picit figyelni, nem tanácsos közben nagyon elmerülni egyéb tevékenységekben (ne kérdezzétek, honnan tudom…).

Tehát: a lencsét kiválogatom, hogy ne legyen benne zsákdarab, kavics és effélék, és beáztatom bő vízbe 1-2-akárhány órára. Praktikusan a rizsfőzőbe szoktam áztatni, de lehet tálba is, vagy abba a lábosba, amiben főzni fogjuk. (Vészhelyzet esetén, ha a lencse nem túl öreg, nem muszáj áztatni, de úgy hosszabb picit a főzési idő.) Amikor úgy gondolom, hogy már jó lesz, leöblítem, és négy bögrényi vizet öntök rá. A vízbe beleteszem egészben a babérlevelet, fokhagymagerezdeket és a fűszereket, kivéve a sót, azt majd csak a vége felé adom hozzá. Megfőzöm a lencsét, mire megpuhul, azalatt kb. be is szívja a vizet, de ha esetleg maradna rajta, azt leöntöm. Ha eddig nem sóztam, akkor picit megsózom, kihorgászom belőle a babérlevelet, s átrakom egy szép tálba.

Belekeverem a citromlevet, megkóstolom, elég fűszeres-e, fűszerezem, ha szükséges, és tálkákba szedem.

Adagonként egy kanál joghurtot teszek rá, meg némi hagymakarikát – lilahagymával, vöröshagymával vagy zöldhagymával is finom.

Lehet enni magában is, kenyérrel, vagy kis pirított füstölt tofuval, Szilveszterkor pedig természetesen virslivel. (A virslik mindenféle fura összetevőt tartalmaznak, szóval azt ne kétnaponta, de nekünk ennyi belefér.)

Ha netán maradna, és már uncsi, akkor darálok mellé egy kis diót, s a fűszeres lencsét a dióval, citromlével, szójaszósszal vagy mustárral ízesítve összeaprítom robotgépben. Pirítósra kenve, egy kis extra lilahagyma-karikával finom vacsi lesz belőle.

Jó étvágyat!

2025-12-30
Kütyük a konyhámban: a rizsfőző
Évekig azt gondoltam, hogy teljesen hülyeség a rizst külön masinában főzni: felteszem kétszeres vízben fazékban a tűzhelyre, fedő rá, kis láng, s ha elfőtte a vizét, kész is.

Aztán jött a barnarizs, meg a fekete (!), meg a száraz hüvelyesek, és kiderült, hogy dehogyis hülyeség, tök praktikus! Ugyanis ezek soká főnek, de a rizsfőzőben nyugodtan magára hagyhatom: szól, ha kész, és át is kapcsol melegen tartásra, ergo

nem lehet benne leégetni dolgokat, ráadásul nem is hűl ki a köret, mire a második fogáshoz érünk az ebédben.

Ugye mondtam, hogy klassz találmány? 🙂

Az enyém egy Solis névre hallgató svájci cucc, ajándékba kaptam még 2018-ban, de meglátásom szerint mindegyik márka kb. ugyanazt tudja: van egy nagyobb edény, amiben a gabonákat, miegyebet főzi, és szoktak hozzá adni egy plusz pároló rácsot is. A kettő egyszerre is működik, tehát alul fő a rizs, a tetején párolódik a zöldség – tök jó! (Ha esetleg olyannal találkoztok, aminek nincs automatikus kikapcsoló funkciója, azt viszont kerüljétek el, mert úgy nem sok teteje van a dolognak: a lábos alatt én is el tudom zárni a gázt…)

És akkor a mit-hogyan:

Alapvetően mindent bögrével mérek, de ez persze bármekkora lehet, arra figyeljetek, hogy a gabona/hüvelyes + a víz beleférjen a rizsfőző táljába, s a maximum jelzést ne (nagyon) haladja meg.

A rizsfőző úgy működik, hogy mikor elfőtte a vizet, akkor kapcsol ki, szóval bő vízben főzésre korlátozottan alkalmas, jelesül olyankor nekem kell(ene) figyelnem, mikor készült el az, amit beletettem, ugyanúgy, mintha lábosban főznék. Ezért ezt a módszert nem szoktam alkalmazni, kivéve, mikor nem volt konyhám, s a szoba sarkában a földön, törökülésben ülve főztem, de ezt azért lehetőleg nem szeretném szokássá tenni…
- · Barnarizs:
1 bögre barnarizst leöblítek jó alaposan, beteszem a tálba, s hozzáteszek 3 bögre vizet, sót, fűszereket
- · Egyéb gabonák:
mindent le kell öblíteni, és annyi vízzel felönteni, amennyivel egyébként is felönteném, ha lábosban főzném. Jöhetnek bele fűszerek is, meg egy kis só. Mivel a barnarizs kivételével a gabonák relative hamar elkészülnek, ezért ezeket ritkábban főzöm rizsfőzőben – 15-20 percet simán eltöltök a konyhában pakolva – de nyilván ezeket is meg lehet benne főzni.
- · Lencsefélék: barnalencse, zöld lencse, hegyi lencse, mungóbab
1 bögre lencsét éjszakára beáztatok a rizsfőző táljába, s félreteszem a bögrét, hogy reggel meglegyen, melyikkel mértem. Reggel leöblítem a lencsét, ráöntök 3 bögre vizet, sózom, fűszerezem. Vöröslencsét és hántolt mungóbabot nem szoktam benne főzni, mert azok villámgyorsan meg(és szét-)főnek, azokat magában sose esszük, csak valamilyen raguban.
- · Babfélék: tarkabab, vörösbab, fehérbab, gyöngybab, lóbab, stb.
Ugyanúgy csinálom, mint a lencsét, de 4 bögre vízzel öntöm fel
- · Csicseriborsó:
Szintén éjszakára áztatom, 4 bögre vízzel öntöm fel, és csak a végén sózom, mikor már majdnem kész van.

+1: Párolás:

Rendszerint akkor szoktam párolni, mikor amúgyis főzök benne, tehát már fő a rizs/egyebek egy idő óta, s a vége felé a tetejére teszem a párolni való zöldséget a rácson. Szerintem mindegy a brokkolinak, hogy a rizs fölött párolódik-e, vagy sima vízgőzben, sőt, ha valami fűszeres gabonát csinálok, akkor plusz jót tesz a zöldségeknek a fűszeres gőz. Ezzel együtt lehet benne magában is párolni, de ott nem fog automatikusan kikapcsolni, hacsak nem fogy el a víz belőle teljesen, hanem nekem kell figyelni, mikor puhult meg a zöldség.

Persze nem mondom, hogy rizsfőző nélkül nem élet az élet, de aki sokat főz, és/vagy sok hüvelyest eszik, annak praktikus: a hüvelyeseket szárazon venni sokkal olcsóbb, mint konzervben (ráadásul könnyebb hazahurcolni meg tárolni is, és tutira csak az van benne, amit beletettem), és a hosszan fővő dolgokat nem kell felügyelni, csak bedobom a gépbe, és kész.

(És igen, kuktában valószínűleg még praktikusabb, mert hamarabb kész van, az elektromosokat meg időzíteni is lehet, de azoknak elég borsos az áruk, ráadásul gyerekkori rossz élményeim miatt (nagymamámé időről időre lelőtte a szelepet, meg volt, hogy fel is robbant) inkább a csendesebb, nyomás nélkül működő dolgokat részesítem előnyben. De ez már az én egyéni nyomorom 🙂 )

Jó főzőcskézést!
2025-12-30
Szilveszteri (kamu)kocsonya – gluténmentes, vegán

Előrebocsátanám, hogy igazi kocsonyát még sose főztem, de mióta Pistával növényevők lettünk, foglalkoztatott a gondolat, miként lehetne megvalósítani a kocsonyát az újévi reggelihez… Az évek alatt kipróbáltam többféle receptet, nagyjából mind jó is lett, de mindig ott volt a ‘na majd legközelebb kicsit ígyebbül, úgyabbul kéne csinálni’. Aztán idénre kikristályosodott az IGAZI recept, amit közös megegyezéssel megtartunk.

Merthogy Pista szerint január elsején reggel minden körülmények között kocsonyát kell enni!

Abból indultam ki, hogy a kocsonya voltaképpen egy sokáig főtt, erős húsleves, szóval akkor induljunk ki a kamu húsleves receptjéből. Aztán körbekérdeztem, hogy ki mivel fűszerezi a kocsonyát, és igyekeztem annyit megvalósítani belőle, amennyit tudtam, anélkül persze, hogy különböző jószágok különböző testrészeit használtam volna a recepthez.

Az igazi kocsonyához képest kicsit keményebb az állaga, cserébe tök szépen ki lehet fordítani a tálból (aka ‘szalonkocsonya’). És persze az íze sem ponnnt ugyanolyan, de nemcsak szerintem, hanem Pista szerint is hozza az újévi kocsonya-élményt 🙂

És akkor a recept: Hozzávalók:

– egy bármilyen tök bele: a szálas rész a magokkal. Lehet elaggott cukkiniből, sima főzőtökből, karácsony körül meg persze sütőtökből is csinálni
– leveszöldség igény szerint: sárgarépa, zeller, fehérrépa, zöldborsó…
– 1 nagy fej hagyma
– 3-4 gerezd fokhagyma + 1 gerezd nyersen összenyomva
– fél liter levenként 1 tk agar agar
– só, szemes bors, babérlevél

Elkészítés:

A tök beléből, a hagymából, egész gerezd fokhagymákból, sóval, borssal, babérlevéllel egy jó erős ‘húslevest’ főztem. Ez egészen kis lángon gyöngyözve főzést jelent órákon át, szóval érdemes rögtön reggeli után hozzáfogni (eddig minden ugyanúgy, mint a húsleves, csak pluszban van benne babérlevél is). Ha már jó illata van, és késznek nyilvánítom, akkor leszűröm. Itt jön a képbe a nyersen összetört fokhagyma: beleteszem a sűrűbbik szűrőmbe, s azon keresztül szűröm lábosba a lét – ettől jó fokhagymás lesz, szóval csak annyi lét eregetek át rajta, amennyit kocsonyásítani akarok, a többit meg lehet enni később belefőtt zöldségekkel, cérnametélttel levesként. Én most 1 liter lével csináltam, abból 4 tálka kocsonya lett. A lébe kb. fél óra alatt belefőztem a zöldségeket. Közben kiválogattam a tálkákat, s kiöblítettem őket hideg vízzel, hogy könnyebb legyen később kiborítani belőlük a kocsonyát. Mikor megfőttek a zöldségek, kihorgásztam őket, szépen elrendeztem a tálkák aljában, a lébe meg belekevertem 2 púpos tk. agar agart, s felforraltam. Mikor elforrta a habját (kb. 2-3 perc), igazságosan szétosztottam a tálkákban levő zöldségeken, s bevittem a spájzba hűlni. Mikor már langyosra hűltek, egy tiszta papírtörlővel óvatosan felitattam a tetejükről a tökmagból kifőtt olajat, hogy szebb legyen, de ez a lépés nem létfontosságú – főleg, hogy a tálkából kiborítva ez a része úgyis alulra kerül…

Tálaláskor kis pirospaprikával szórtuk meg (Pista erőssel, természetesen), meglocsoltuk kis citromlével, és pezsgőt meg narancslevet ittunk hozzá 🙂

BÚÉK!

2025-12-30
Székelykáposzta (vegán)

Vannak olyan ételek, amik időről időre előkerülnek, hogy kéne csinálni, de annyira ritkán, hogy rendszerint a két ‘csinálás’ között elfelejtem, hogy kicsit ígyebbül vagy úgyabbul akartam csinálni ‘majd legközelebb’. (Voltaképpen ennek a jelenségnek a kiküszöbölésére kezdtem a facebookos oldalamba – Nyuszikaják – amiből aztán kinőtt ez a blog itt. Szerencsés véletlen, hogy a facebook pont azután döntött úgy, hogy borzadályosan átalakítja az oldalát, mire már elstartolt a blog, szóval kicsit kevésbé téptem a hajam a rendkívül jó fejlesztéseik miatt, mint amúgy tettem volna. Néha nekem is lehet szerencsém… :-))

Nos tehát, a székelykáposzta is egy ilyen dolog volt: kipróbáltam többféle receptet, azokat össze-vissza variáltam, csináltam gombával, szejtánnal, szójakockával, füstölt tofuval.

Mindegyik receptben volt valami, amitől jó volt, de az igazi, végső verzió még váratott magára – egészen mostanáig! A végső lökést a Vegital Smart Chef adta meg, és hogy miközben nem akartam itthon lenni, mégis azt szerettem volna, hogy mikor hazaérek, vár a kész, meleg, finom ebéd. Na innen szép nyerni 🙂

Végeredményben nem volt túl bonyolult, ráadásul kb. negyedóra előkészítés után elvolt egyedül. Nyilván ha lábosban főzöm, azt nem hagytam volna magára, de a robottal már volt annyi tapasztalatom, hogy nem kel önálló életre s gyújtja magára a házat, mihelyst kiteszem a lábam, úgyhogy kihasználva a szép időt, inkább elmentünk sétálni, míg ő főzött.

Következzen hát a recept, először a robotos verzióban:

Hozzávalók (2 főre):
– 1/2 kg. savanyúkáposzta
– kb. 1 marék szójakocka, de ha van füstölt vagy chilis (szója)virsli, az is mehet bele
– 1 fej hagyma
– só, bors, köménymag, babérlevél (ezek a savanyúkáposzta sóssága és fűszeressége függvényében)
– 2 tk. füstölt pirospaprika
– valamilyen zsiradék, akár el is hagyható, ha nagyon muszáj, de jobban körbe lehet pirítani a szójakockát, ha van alatta valami…
– tálaláshoz szójajoghurt, (növényi) tejföl, házi kesu-köles joghurt… és persze friss kenyér!

Elkészítés: A hagymát összevagdostam apróra, s a zsiradékon picit megpároltam FRY programon. Mikor már kb. 1-2 perce párolódott, hozzáadtam a szójakockákat (nem kell vele előzőleg semmit csinálni, csak beleszórni), és tovább pirítottam, míg a hagyma üveges, a szójakockák pedig pirultak nem lettek. Ezek után egy gyors mozdulattal belekevertem a füstölt pirospaprikát, s rögtön rátettem a kinyomkodott savanyúkáposztát. Tovább pirítottam (Andrási Nóri zseniális ötlete, recept itt!), aztán mikor már a káposzta is kicsit megpirult, felöntöttem a káposzta levével (ez nem volt túl sós, ha nagyon sós, kicsit kimosom a káposztát főzés előtt, s félreteszem a vizét, felesben használva sima vizet és a levet a felöntéshez). Kevertem egyet rajta, CANCEL gombbal kikapcsoltam a gépet. Ráöntöttem még annyi vizet, hogy ellepje, fűszereztem babérlevéllel, köménymaggal, borssal, s STEW programon, a gépet 1 órára állítva, megfőztem.

Miután elkészült, a gép melegen tartásra kapcsolt, úgyhogy mikor hazaértünk, készen várt az ebéd 🙂

Ugyanezt robot nélkül, lábosban is meg lehet csinálni persze. Fontos, hogy a lábos tapadásmentes legyen, vagy pedig muszáj hozzá zsiradékot használni, mert az elején a pirítást nem érdemes kihagyni, attól lesz finom – szerintem legalábbis. Ez esetben a főzést a legkisebb lángon csinálnám, kb. 1 óráig, néha-néha megkeverve, s a levét időnként visszapótolva. Úgy is tuti finom lesz!

2025-12-22
Téli kovászos kenyér naranccsal és vörösáfonyával (gluténmentes, vegán, kész lisztkeverék nélkül)
Az egyik kedvenc bloggerem az USAban lakik, nyolc (!!) gyereke van, és isteni(nek kinéző) kovászos mindenségeket csinál. Meg persze főz, befőz, állatokat tart, kertészkedik, dekorálja a házát kívül-belül, rendezkedik – plusz ugye blogol. És online kurzusokat tart. Rejtély, hogy hogy van mindenre ideje…

Nekem nyolc gyerekem ugyan nincs, de van egy üveg kovászom a hűtőben (vagy a pulton, mikor hol), úgyhogy tök sokat segítenek a receptjei és a videoi abban, hogy tudom a legjobban kihasználni az időmet mindenféle finomságok alkotására.

A receptjei többségét sajnos nem tudom egy az egyben átvenni, tekintve, hogy ő sima búzaliszttel süt, de inspirációnak klassz, illetve nagyon szeretem az összefoglaló posztjait is, amikor elmondja, hogy időzíti a tennivalóit egymáshoz képest, hogy mindenre jusson ideje – aludni is… (Néha ezzel problémáim vannak, nevezetesen, hogy annyi mindent szeretnék csinálni, hogy egyszerűen kifutok a napból, és este 10kor még a konyhában balettezem a sütő és a konyhaasztal között. Hosszú távon nem jó ötlet.)

Mióta voltam Juditnál workshopon, és Lisa receptjeit is nézegetem, valahogy nagyobb önbizalommal vágok bele a kísérletezésbe: jobban látom, milyennek kéne lennie a tésztának, s addig tudom alakítani, míg már az első sütés is jó lesz – sokszor csak az ízesítésen kell változtatni, mire kialakul a végső recept.

Ez is egy ilyen kenyér: kellett kicsit trükközni a fűszerek és a narancs arányán, de a legeslegelső is finom volt, azóta meg ugye ez csak fokozódott 🙂

Az egyetlen, amit sajnálok, hogy illatokat nem tudok fotózni…

Sülés közben ugyanis instant karácsonyi hangulatot teremtett a konyhában, ami a reggelinél az ízében teljesedett ki. Még egy kis havazás mellé, és meg is vagyunk!

(Valaki nem tudna nekem egy kis havat intézni az örökös eső helyett? Előre is köszönöm.)

Mivel puha, világos belű kenyeret akartam csinálni, ezért köles- és zablisztet használtam, de a fűszerezés ‘ellopható’ bármilyen kenyérhez, nincs kőbe vésve, hogy csak ezzel a recepttel készülhet.

A narancsból a héját is felhasználtam, szóval fontos, hogy kezeletlen héjú, bionarancsot vegyetek – a gombairtószer kenyérbe sütve sem finom.

Hozzávalók:
- 200 g aktív kovász
- 200 g kölesliszt
- 100 g zabliszt
- 30 g útifűmaghéj
- 1 bionarancs leve és reszelt héja (ezt mindig, mindenki így írja, és aztán az ember fogja, kifacsarja a levét, és utána döbben rá, hogy ja, a héja is kellett volna… szóval előszöris a héját lereszeljük, s aztán a csavarás!)
- 1 tk. őrölt gyömbér
- 1 tk. őrölt kardamom
- 1 tk só
- 1 marék aszalt vörösáfonya
Elkészítés:

A narancs héját lereszelem, félreteszem, s kifacsarom a levét. Beleteszem egy mércés pohárba, felöntöm annyi vízzel, hogy összesen 450 ml legyen, s belekeverem az útifűmaghéjat. Félreteszem pihenni kb. 1/2 órát.

A liszteket összekeverem, s belekeverem a sót, a fűszereket, meg a reszelt narancshéjat.

Ha az útifűmaghéjas pihentetési móka lejárt, mindent összekeverek mindennel, beleszórom az aszalt áfonyát is, s jól összegyurmázom az egészet. Ilyenkor még erősen ragacsos, úgyhogy még félreteszem fél órára, aztán már jó lesz. Átgyúrom, bucit formázok belőle, s kelesztőkosárba teszem (vagy bármilyen random kosárba, aminek jó a mérete, s ki tudom bélelni egy kicsit meglisztezett konyharuhával).

Kb. másfélszeresére kelesztem – ez úgy 4-5 órát szokott nekem igénybe venni, de ez hőmérsékletfüggő, szóval fél szemet rajta tartani, nehogy túlkeljen!

Befűtöm a sütőt 220 C-ra (légkeverésen), a kenyeret egy sütőpapíros lapra borítom, mintákat vágok bele (hogy szép legyen, meg hogy ki tudjon belőle szabadulni a fölös nedvesség), és ha felmelegedett a sütő, beteszem. Fél órát sütöm ezen a hőfokon, aztán lejjebb veszem 180 C-ra, és még kb. 45 percig sütöm.

Rácson hagyom kihűlni, és igyekszem csak akkor megvágni, mikor már tényleg szobahőmérsékletűre hűlt…

A végeredmény egy különleges, fűszeres, de nem édes kenyér lesz: nagyon finom magában, Andrási Nóri-féle krémsajttal, de persze mogyoróvajjal és lekvárral is megállja a helyét.

A bele puha, a héja ropog – mi egyebet várhatna el az ember egy kenyértől? 🙂

Egy konyharuhába csavarva a konyhapulton eláll 3 napig – tovább sajnos nem volt lehetőségem tesztelni, mert mindig elfogy… A többi kenyerem tapasztalatai alapján viszont azt mondanám, 4-5 napig simán okés. Azalatt azért egyétek meg 🙂

Jó étvágyat!
2025-12-22
Almás-mézeskalácsos zabkása (gluténmentes, vegán, véletlenül teljesértékű)
Ez egy annyira egyszerű dolog, hogy nem is tudom, hogy lesz belőle értékelhető poszt…? Másfelől viszont meg annyira finom, hogy úgy voltam vele, érdemes megörökíteni – legyen hova visszanyúlni, ha elfelejteném esetleg, hogy ‘ilyen is van’. (Van még vajon rajtam kívül bárki, aki a saját blogját szokta visszanézni régebbi recepteket keresve…? :-D)

Az egész úgy kezdődött, hogy ChatGPT menüt tervezett nekem minap, és almás-fahéjas quinoakását akart velem csináltatni. Namost ez egy sima hétköznap nekem nem fért bele az időmbe, de mi van, ha quinoa helyett inkább zabpelyhet veszek? És kockázott alma helyett inkább lereszelem…? Meg akkor már bele is főzhetem, édesítésnek. És akkor legyen benne mazsola is, mert szeretjük. Meg fahéj helyett mézeskalács-fűszerkeverék…?

Klasszikus: minden helyett tegyünk másvalamit, s nézzük meg, mi sül ki belőle.

Nos, ebből egy remek dolog sült (pontosabban főtt) ki: krémes, nem túl édes reggelink lett starttól asztalhoz leülésig kb. 10 perc alatt. Bónuszban pedig elképesztő illatok lengték be a konyhát!

Reggeli szürkeség és Monday blues ellen abszolút hatékony.

Íme a recept 2-3 főre:

Hozzávalók:
- 1 bögre aprószemű zabpehely (lehet nagyszeműből is csinálni, de apróból krémesebb lesz)
- 2 bögre (növényi) tej
- 1 marék mazsola (természetesen nem kötelező)
- 2 alma: az egyik lehet nyamvadtabb, ezt le fogjuk reszelni, a másik viszont a tálaláshoz kell, szóval az legyen rendesen finom!
- 1 mokkáskanál mézeskalács-fűszerkeverék
- tálaláshoz mogyoróvaj (ez se kötelező, de jót tesz neki)
- esetleg datolyaszirup vagy efféle, ha valaki még édesebbre vágyna. Nekem a mazsolától meg az almától elég édes lett, de ez ízlés kérdése.
Elkészítés:

Az egyik almát meghámozom, s lereszelem egy nagylyukú reszelőn. A kislábosba beleszórom a zabpelyhet, mazsolát, fűszert, reszelt almát, s felöntöm a tejjel. Addig főzöm, míg picit besűrűsödik (kb. 5 perc alatt megvolt nekem).

Tálaláshoz a másik almát szépen felvágom. A kását tálkákba teszem, elrendezem rajta az almaszeleteket, meg teszek rá egy kiskanál mogyoróvajat, és kész is!

Jó étvágyat!
2025-12-22
Karácsonyi linzer (gluténmentes, vegán, kész lisztkeverék nélkül)

Minap megosztottam ezt a receptet facebookon, és magam is meglepődtem, mekkora sikert aratott! Pedig nem egy nagy mutatvány – vagy lehet, hogy épp ezért? Szóval úgy gondoltam, legyen akkor itt is megörökítve, jól fog még jönni ez a recept a jövőben.

Karácsony tájékán szokott lenni nálunk némi jövés-menés. Ilyenkor egyebek közt linzert is szoktam sütni, gondoltam, tán kéne idén is, csak most ugyebár gluténmentesen. Szokásomhoz híven midenfélét összeolvastam, összekombináltam, aztán szoroztam, osztottam, kivontam, kipróbáltam, s jó lett! OK, ez utóbbi nem minden esetben van így, de szerencsére azért elég gyakran.

Aztán a biztonság kedvéért megsütöttem még egyszer (meg mert időnek előtte elfogyott :-)), és megint jó lett, szóval asszem, ez így jó is lesz!

Régebben sima búzalisztből, vajjal elég sokat sütöttem linzert, tehát volt valamiféle elképzelésem arról, hogy kéne a dolognak kinéznie. Szerencsére ez is majdnem ugyanúgy nézett ki: kicsit tovább kellett vele gyurmázni, és a nyújtással is óvatosabban kell bánni, de nem vészes.

Előrebocsátom, hogy ez nem egy egészséges recept, szóval ne ezzel lakjatok jól napi szinten, de ünnepekkor szerintem belefér 🙂

Hozzávalók:

Klasszik 30-20-10 linzertészta, tehát:

– 30 dkg barnarizsliszt

– 20 dkg margarin – én Alsan biot használtam, de bármilyen más, a diétának megfelelő sütő margarin (tehát nem tégelyes!) jó. Emlékeim szerint a Spar, Coop, Lidl sajátmárkása is tej- és gluténmentes pl, úgyhogy akár az is jó lehet. (Azért olvassátok el az összetevőket, mert sose lehet tudni…)

– 10 dkg porcukor

Kristálycukorral, datolyacukorral nem lehet olyan szépre nyújtani, és kicsit göröngyös lesz a felülete, de ez összerágva szerencsére már nem látszik :-), szóval vészhelyzet esetén az is jó lehet. Porcukorral azért szebb lesz.

A lisztben elkeverem a porcukrot és egy csipet sót. Hozzámorzsolom a margarint, és türelmesen morzsolgatom… Mikor már azt hiszem, ebből sose lesz semmi, a margarin elkezd a kezem melegétől meglágyulni, és végülis mégiscsak egy nyújtható tészta lesz a végeredmény. Ez kb. 10 perc gyurmázást jelent, szóval azért nem egy hosszú lejáratú program – közben lehet énekelgetni, hogy jobban teljen az idő.

Amikor először sütöttem, már tök késő volt, mire idáig jutottam, úgyhogy rögtön nyújtottam, szaggattam és ment is a sütőbe. Másodjára hagytam picit pihenni a konyhapulton (kb. 20 percet), úgy könnyebben kezelhető volt, szóval ha belefér az időbe, akkor érdemes nem rohanni vele annyira. Sőt, ha igazán előrelátó az ember, előző este is meg lehet csinálni a tésztát, betenni a hűtőbe, s akkor másnap már tényleg tök egyszerű dolgunk lesz: gyönyörű vékonyra lehet nyújtani.

Ha megvolt a pihi, két sütőpapír között kinyújtom kb. 2-3 mm vastagra, kiszaggatom, sütőpapíros tepsire teszem. Ilyenkor le lehet kenni porcukros csicserilével (oldódjon benne fel a porcukor, mielőtt kenegetünk), vagy pici vízzel hígított sárgabaracklekvárral, vagy tojással, kinek mi. Lehet rá ezt-azt ragasztgatni, pl. sütésálló hópelyhek tök szépek lennének, de idén nem kaptam, csak olvadósat… Azért magokkal se rossz!

A sütőt befűtöm 180 fokra (légkeverés), bedugom a tepsit és kb. 10-12 perc alatt kész is. Ez sajna nem egzakt tudomány, szóval figyelni kell, de látszik rajta, ha kész. Melegen nem bolygatom, mert törik, de ha kicsit kihűlt, akkor szépen le lehet szedni a papírról. (Ezért kell kockamargarinnal csinálni, az kihűlve visszaszilárdul, s tartást ad a kekszeknek. A tégelyes valószínűleg szétfolyna.)

Ami az elállást illeti, felteszem, ugyanolyan, mint a klasszik linzer, szóval hetek… Egyelőre ezt még nem volt lehetőségem kipróbálni 🙂

2025-12-22
Sütőtökös-fűszeres joghurt (gluténmentes, vegán)

Mióta felfedeztem a bab-kesu joghurt gyümölcsös variációját, azóta minden héten készül valamilyen gyümölcsös joghurt, aszerint, hogy épp minek van szezonja: nyáron eper, meggy, cseresznye, málna, barack, ilyenkor ősszel meg szilva, körte, alma… De csináltam már sárgadinnyéset is, az is nagyon jó volt.

‘Érdekes’ amúgy, hogy a liternyi joghurtalapba tett maréknyi gyümölcs (kb. 25 dkg) milyen szép színűre, illatosra, gyümölcsízűre tudja a joghurtot varázsolni, mindenféle aroma, színezék és ízfokozó nélkül…

Vagy ahogy nagyi mondaná: éééééérdekeees…! 🙂

Ráadásnak néha még fűszereket is teszek bele, így lett pl. almás-fahéjas, körtés-rozmaringos (érdemes kipróbálni, nagyon finom!), cseresznyés-citromos (reszelt citromhéjjal, isteni!) joghurtom.

Aztán beköszönött az ősz, és részint tele lettünk finom, édes sütőtökkel, részint mindenhol a Pumpkin Spcie Latte jött szembe, bárhová néztem.

Még lakásillatosító is van belőle! (Kérdés, ki szeretne tökszagú lakást. 😀 😀 )

Innen aztán egyenes volt az út a

Pumpkin Spice Joghurthoz.

Amilyen finom, olyan egyszerű, főleg, ha az ember meg van támogatva némi gépparkkal: ehhez a recepthez is a nyuszikajagépben (Vegital Silver tejfőző automata) készült az alap, és fermentálóval érleltem. Megoldható a dolog kislábos-botmixer-joghurtkészítő/termosz/stb. kombinációval is, de úgy azért kicsit időigényesebb.

A recept a szokásos ‘bonyolultságú’: mindent bedobálok a nyuszikajagépbe, megnyomom a gombot, ha kész, áttöltöm a fermentáló tartályába, kihűtöm, beoltom és 6 órát érlelem.

És akkor a részletek:

– 250 g sütőtök nyersen, megpucolva felkockázva

– 60 g kesudió

– 60 g gyöngybab (be lehet előre áztatni, de nem muszáj, úgy is jó lesz)

– 1 tk vaníliás cukor (mert finom, de nyugodtan ki lehet hagyni)

– 1 tk Pumpkin Spice fűszerkeverék, vagy őrölt fahéj-szekfűszeg-kardamom 1/3-1/3 arányban. Vagy bármilyen más fűszer, amit szerettek.

– joghurtkultúra

Ezeket a joghurtkultúra kivételével mind beteszem a gépbe, felöntöm vízzel a MIN jelig, s soy milk programon megfőzöm. Egyik alkalommal letapad, másik alkalommal meg nem – valószínűleg a sütőtök cukortartalmán múlik. Ha netán letapadna, no para, kis hidegvizes áztatással eltüntethető. Vészhelyzet esetén mehet bele egy fél mosogatógép-tabletta, az a világon mindent lehoz, de annyira azért még sose tapadt le. Biztos nem volt sose elég édes a tök 🙂

Ha kész, áttöltöm a fermentáló tartályába, s megvárom, míg kézmelegre hűl. A közepe is, nemcsak a széle! A tál alját tapogatva erre fényt lehet deríteni, de profik csinálhatják ételhőmérővel is, csak legyen tutira tiszta.

Ha kihűlt, beoltom a joghurtkultúrával, és 6 órára beteszem a fermentálóba joghurt programra (42 Celsius).

A program lejártával kiporciózom kis üvegekbe, és átteszem a hűtőbe – pár óra hűlés után már lehet is enni.

Dióval, gyümölcsökkel vagy granolával reggelire elég klassz, olyan, mintha desszertet enne az ember, csak valószínűleg egészségesebb 🙂

Jó étvágyat!

2025-12-22