Finom ételek, hangulatok, menütervek, és minden, ami ehhez kapcsolódik
Hús(talan)leves
Húsleves vegán verzióban – előrebocsátanám, hogy persze nem én találtam fel a spanyol viaszt, csak továbbfejlesztettem 🙂
Ez egy igazi zero waste leves, mert abból van, amit amúgy kidobnék: a tök szálas belsejéből a magokkal, ráadásul ebből fakadóan kifejezetten olcsó. Nem mellesleg nagyon finom 🙂
Ennek az alapja is az, mint az igazinak: jóóóó sokáig kell főzni, épp csak gyöngyözve, hogy igazán kifőjenek az ízek, s erős levest kapjunk. De megéri, mert nagyon finom a végeredmény – tavaly Szilveszterkor a kocsonya is ebből készült. Most egyszerűsítettem az életem a robottal (Vegital Smart Chef), ha már van-alapon, de persze sima lábossal is megvalósítható.
Íme a recept-féleség:
Hozzávalók: – egy tök (sütő/főző) szálas bele a magokkal együtt – egy nagyobb fej hagyma – 2-3 gerezd fokhagyma – leveszöldség: a sárgarépa, fehérrépa alap, de jöhet bele zeller, karalábé, zöldborsó, meg amit szerettek – só, bors
Szóval előszöris fogom egy tök (sütő, főző, bármilyen – OK, dísztök nem jó, de azon túl bármi, túlkoros cukkini is lehet) belét, a szálas részt a magokkal, s felteszem egy hagymával, pár gerezd fokhagymával, sóval és szemes borssal főni.
Főzöm kb. reggeltől délig (2-3 óra simán lehet), épp csak gyöngyözve. Most ezt a fázist a robottal oldottam meg, kint voltam a kertben, aztán úgy voltam vele, ha már van robot, használjuk 🙂 De többször csináltam már simán lábosban, és úgy is teljesen jó persze.
Ha már eluntam az alaplé főzését, és finom illatok terjengenek a konyhában, fogok némi leveszöldséget: répa, petrezselyemgyökér, zeller, karalábé, stb, megpucolom, összevagdosom, s ha olyan kedvem van, minimál zsiradékon egy fazékban kicsit átpirítom, épp, míg illatozni kezdenek. Ha nincs, akkor csak simán beledobálom a fazékba, s ugrom a következő részhez: rászűröm a tökös-hagymás levet, s azzal készre főzöm még kb. fél óra alatt. Ha zöldborsót teszek bele, azt csak a legvégén adom hozzá, nem főzöm hosszasan, hogy ne keményedjen meg a héja.
Most főztem hozzá cérnametéltet, de lehet grízgaluskát, lúdgégét, stb.
Következő project a (kamu) májgombóc; már van ötletem, de még nem jutottam odáig, hogy kikísérletezzem, működik-e 🙂
Instant nyár télire: befőzés Nyuszikaják-módra
Tudom, tudom, még nincs csúcsszezon, de gondoltam, nem árt, ha előre felkészültök a szezonra – meg én is, lelkileg 🙂
A befőzési szezonnal kapcsolatos érzelmeimet leginkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy egyik szemem sír, a másik meg nevet: sír, mert ki akar hajnalban kelni, munka előtt gyümölcsöt szedni, munka után pedig a dögmeleg konyhában rostokolni? és nevet, mert a szezon végeztével, ha ügyesek (és szerencsések) voltunk, tele pincével várjuk a hideg hónapokat.
Mivel anyuéknál is van számos gyümölcsfa, ezer éve teszek-teszünk el mindenfélét, és ha az ember egyszer rászokott a házi lekvárra, akkor a bolti már nem ízlik… Mindazonáltal nagyobb léptékű befőzés azóta van, mióta ide költöztünk. Az évek során már nagyjából az is letisztult, mit érdemes eltenni, s mi az, amit nem: befőttet pl. sokkal kevesebbet eszünk, mint korábban gondoltam, illetve vannak olyan macerásabb receptek, amikre egyszerűen nincs kapacitásom a dömpingben, bármennyire is szeretném. Majd ha nyugdíjas leszek!
Ezen a téren nagy áttörést egyébként a befőzőautomata jelentette:
mikor az ember egy sima kedden 20-30 kg terméssel van összezárva, nagyon nem mindegy, hogy fölötte kell-e állni, míg elkészül, vagy szabad lefeküdni aludni, s magától kikapcsol. Ezzel együtt a recepteket automata nélkül is meg lehet csinálni, és 2-3-4 kg gyümölcsnek-zöldségnek én is nyugodt lélekkel nekiállnék egy sima fazékkal felszerelkezve.
Gyümölcsök:
Ami a legeslegjobban fogy, az a
natúr gyümölcs!
nem valami dekoratív, de annál finomabb. Ki hitte volna, ugye…? Ráadásul ezt a legegyszerűbb eltenni is: csak megmosom, ha kell magozom és/vagy összevágom falatnyi darabokra, beteszem egy tiszta befőttesüvegbe minden nélkül, és mehet az automatába 90 fokra, 30 percre. Ha lejárt, benne hagyom, míg kihűl, aztán mehet a polcra.
Amiket eddig próbáltam:
cseresznye
meggy
őszibarack
sárgabarack
szilva
És aztán mindenféléhez használom: esszük simán a zabkásához vagy müzlihez is reggelenként, de télen ebből készül a gyümölcsjoghurt meg a krémleves is. Sütibe is finom, vagy akár csak úgy nasinak. Állagában a fagyasztott s felengedett gyümölcshöz tudnám hasonlítani, csak ez hőkezelt. Ez a joghurtalap és a leves esetén tökmindegy, hisz azt úgyis megfőzöm, a zabkásához meg szoktunk enni friss gyümölcsöt is (jellemzően almát, körtét, mandarint, narancsot…).
Amit szeretek benne, hogy mivel nincs semmivel ízesítve, sokoldalúan tudom használni, és – szemben a fagyasztottal – áram nélkül eláll a spájzpolcon (vagy a pincében, vagy akárhol).
Lekvárokat
kétféle módszerrel szoktam eltenni.
Az egyik verzió, hogy simán cukorral addig főzöm, míg besűrűsödik. Üvegekbe töltöm, pár percre fejre állítom, hogy kiderüljön, jó-e a kupak, s rendesen ráhúztam-e, s megy a száraz dunsztba: egy nagy kosarat kibélelek plédekkel, a befőttes üvegeket egyenként újságpapírba csomagolom, s beteszem a kosárba. Jól bebugyolálom őket, hogy a lehető leglassabban hűljenek ki: szoktam hallani esténként, mikor tök csönd van, hogy kattanva behúzza a vákuum a tetőt 🙂
A másik lehetőség, hogy ha nincs rengeteg időm a fazék mellett állni s kevergetni, akkor az Oetker-féle 3:1 befőzőcukrot használom, de inkább 4:1 arányban… Úgy is összefogja a lekvárt, de kevésbé lesz édes. Ezzel a módszerrel 3 kg gyümölcsöt kb. 1 óra alatt tudok a fa alól üvegekbe tenni, ami nem mindegy, ha az ember munka után fog hozzá, és van mondjuk 10 kg, amit hirtelen fel kéne dolgozni. Üvegekbe töltés (és fejreállítás) után ezt is száraz dunsztba teszem.
A befőzőautomata megléte óta csinálok
befőttet
is, de ez nem fogy olyan tempóban, mint a natúr gyümölcs, szóval túl sokat nem érdemes. Körtét és fosókát (leánykori nevén mirabelle :-)) viszont szinte csak így szoktam: előbbi nem elég savas ahhoz, hogy magában eltegyem, utóbbit pedig lehetetlenség kimagozni, ráadásul meglehetősen savanyú is.
A gyümölcsöt megmosom, ha kell, hámozom, kockákra vágom, s egy tiszta befőttes üvegbe teszem. Ha megtelt az üveg, rászórok 1 teáskanál cukrot és egy fél mokkáskanál citromsavat (a fosókához nem teszek citromsavat, az elég savas magában is), felöntöm vízzel (simán a csapból), lezárom, s mehet az automatába 90 fokra, 30 percig. Ha lejárt, benne hagyom kihűlni, s szépen megtörölgetve, felcímkézve, mehet a polcra.
Ugyanezzel a módszerrel csináltam tavaly néhány üveg vegyes befőttet is, gyümölcslevesnek. Ezekbe tettem szőlőt, szilvát, almát, körtét vegyesen, és pár szem szekfűszeget és egy kis fahéjat is. Mikor enni akartuk, csináltam hozzá egy (növényi) tejszínes habarást, összeforraltam, és kész volt.
Zöldségek:
Még félig a gyümölcsökhöz tartozik, hogy a barátnőmtől kapott piros héjú fosókából csináltam ‘ecetes szilvát’. Naaaagyon klassz lett: egyszerre édeskés, gyümölcsös, de közben savanyúság! Mivel nem voltam biztos benne, hogy jó lesz, nem tettem el túl sokat, szóval villámgyorsan elfogyott, lefotózni se volt időm. Idén majd többet csinálok belőle!
Ez úgy készült, hogy előszöris csináltam egy felöntőlevet: 1 liter vizet felfőztem 2 ek cukorral, 2 ek 20%-os ecettel, 1 csipet sóval, pár szem szekfűszeggel (talán 3-4?) és egy daragka fahéjjal. Kihűtöttem, ráöntöttem az üvegekbe tett szilva(utánzat)ra, s mentek az automatába szintén 90 fokra, 30 percre.
Ami viszont már ‘igazi’ savanyúság, és nagyon jól tudtuk használni, az a szeletelt uborka: szendvicsekhez is jó volt télen, mikor a téli retkeken és a savanyúkáposztán kívül nem nagyon van más, és persze paprikás krumpli és egyéb olyan ételek mellé is ettük, amihez az ember alapvetően savanyúságot eszik.
Az uborkához képest negyedannyi hagymát veszek, tehát 4 kg uborkához 1 kg hagymát. Szép vékonyra felszeletelem őket (robottal, különben sose végzek…).
8 dl vízhez teszek 2 dl 20%-os ecetet, 2 bögre cukrot és fél bögre sót. Ez így jó tömény lesz, de nem baj: addig kevergetem, míg a cukor és a só is teljesen feloldódik, s leöntöm vele az uborkás-hagymás keveréket. Egy éjszaka állni hagyom, aztán üvegekbe töltöm, saját levével felöntöm, s mehet a robotba 85 fokon 25 percre. Ha lejárt, rögtön ki kell venni, hogy ne puhuljon meg. Pár hónapig pihentetem (spájz, pince), azalatt összeérnek az ízek, s egy finom szendvicsfeltétet kapok.
A másik klassz dolog pedig a vegyes savanyúság volt: ősszel, mikor jöttek az első fagyok, s fel kellett szedni minden fagyérzékeny dolgot a kertből, azzal szembesültem, hogy van csomó icipici sütőtököm meg zöld paradicsomom, amik már aligha fognak beérni. Nosza, csináljunk belőle savanyúságot! Tettem hozzá még hagymát és sárgarépát, felöntöttem egy cukros-ecetes-fűszeres lével, bedobtam az automatába (szintén 90 fok, 30 perc) és lőn vegyes savanyú.
Félkész ebédek:
A fent emlegetett gyümölcsleves-alapon kívül túl sok mindent nem tettem el főzési alapanyagnak, mert a befőzőautomatával csak savas dolgokat lehet biztonságosan tartósítani, a zöldségek pedig jellemzően lúgosak, kivéve a paradicsomot (ami viszont rendszertanilag ugyebár gyümölcs :-)). Maradt tehát a paradicsomszósz, lecsó és a tökfőzelék-alap.
Paradicsomszósz:
Az egyszerűség jegyében a nagyjából összevagdosott paradicsomot mindenestől leturmixolom, s felfőzöm. Semmi hámozgatás meg passzírozás! Forrón befőttes üvegekbe töltöm, az üveget fejreállítom, hogy kiderüljön, ha esetleg ereszt, aztán usgyi a szárazdunsztba (lásd feljebb a lekvároknál). Kész! Télen levesnek, mártásnak, paradicsomos káposztához meg úgy általában bármihez, amihez konzerv darabolt paradicsomot használna az ember, remekül hasznosítható.
Lecsó:
Főzök egy sima lecsót hagymával, paprikával, paradicsommal, napraforgóolajjal (só, bors, pirospaprika) s üvegekbe töltöm. Az arány nálam úgy szokott kinézni, hogy 3-2-1, tehát 3 kg paprika, 2 kg paradicsom, 1 kg hagyma. Megfőzöm, forrón üvegekbe töltöm, fejreállítom, száraz dunszt.
Gyalult tök:
Ezt tavaly nyáron próbáltam először, mert nekünk is rengeteg tökünk termett és még plusz kaptunk ajándékba is… (Szegény Pista pucolta őket, akkorák voltak, mint 1-1 újszülött, jól megszenvedett velük, de később azt mondta, megérte :-)).
Szóval a tököt megpucolta, én összevagdostam. A szálas-magos belsejét adagonként lefagyasztottam későbbi (kamu)húslevesnek, a húsát pedig legyalultam. Lesóztam, hogy kicsit összeessen, így kb. fél kg. belefért egy 7 dl-es befőttes üvegbe. A kimaradt sós levét ráöntöttem, minden üveg tetejére tettem egy szál kaprot, ráöntöttem 1 ek. 20%-os ecetet, jó szorosan lezártam a kupakjával, s betettem az automatába. 95 fokon ment 120 percig, s ott is hagytam kihűlni.
Mikor tökfőzeléket akartam csinálni, (növényi) tejszínes habarással csináltam, mert az ecettől már pont elég savanykás volt. Így nem lett vad savanyú, hanem pont finom volt – szépen el is fogytak az üvegek tél végére.
Tervek idénre:
Vettem egy szakácskönyvet 😀 (mert még alig volt pár itthon…) Fermentált konyha címen fut (itt találjátok, nem szponzorált tartalom – sajnos), és szeretnék idén fermentált zöldbabot, almaecetet és esetleg savanyúkáposztát csinálni!
Ami a többi tervet illeti, meglátjuk, mennyi s milyen gyümölcs lesz idén. Sajnos sárgabarack eltevéssel valószínűleg nem nagyon kell foglalkozni… De körte, alma, meggy lehet, hogy lesz rendesebb mennyiség, szóval meglátjuk. Őszibarackot a MOM melletti biopiacon szoktunk venni, mert egyelőre egyedül ott találtunk olyat, amit nem teniszlabda-állapotban szednek le. Ha sikerül idén is eljutni, mindenképp teszek el natúran azt is.
Zöldségekből mindenképp szeretnék eltenni gyalult tököt és lecsót, az nagyon bevált, illetve savanyúságokat. Az ecetes ‘szilvából’ igyekszem majd többet alkotni, hátha marad fotózni is. 🙂
Nos, ennyi a terv – most pedig megyek meggyet magozni…
Sziasztok!
Augusztusi heti menü(terv) & zöldségdoboz-beszámoló
Próbáltam visszaidézni, mikor is volt az utolsó menüterves bejegyzés, de annyira rég volt, hogy már nem is emlékeztem… szóval megnéztem, és JÚNIUSBAN! Ez persze nem azt jelenti, hogy azóta nem főzök (vagy pláne nem eszünk), csak azt, hogy az évközbeni rohangálás a nyári vendégségesdivel fűszereződött, és nem nagyon volt időm írni. Mondjuk főzni is csak hellyel-közzel… Ilyenkor a menütervezés többnyire úgy néz ki, hogy kitalálok egy kaja-listát, bevásárolok hozzá, aztán random megfőzöm őket – rendszerint még véletlenül sem abban a sorrendben, ahogy felírtam.
De sebaj, a lényeg, hogy senki se halt még éhen, és nem is evett olyasmit, amitől beteg lett volna.
Ez a fel s alá rohangászás most még kb. egy jó hónapig így is lesz, viszont találtam valamit, amiről mindenképp be akartam nektek számolni, úgyhogy gondoltam, megragadom az alkalmat, megosztom a menütervet is veletek, és beszámolok a legújabb szerzeményemről,
Az elmúlt években ugyanis rá kellett jöjjek sajnos, hogy ha az ember nem Budapesten lakik, akkor leginkább úgy jut jó minőségű zöldségekhez, ha megtermeli magának. Fura, nem? Azt hinnénk, hogy vidéken tobzódni lehet a háztáji, kistermelői cuccokban, de nem: elenyésző azok száma, akik termelnek, de nem a nagybani piacra. Helyi facebook csoportokban néha ki lehet fogni ezt-azt, de pl. szomorúan szembesültem azzal, hogy kevés kivételtől eltekintve a piacon is javarészt a budapesti meg a kecskeméti nagybaniról származó zöldséget árulják – aranyáron. Szóval marad a saját termesztés, meg időnként az ‘x-nek a sógorának az unokatestvérének a keresztapja’…
Június végén viszont megláttam az egyik facebook csoportban, hogy az egyik csoporttag a Sorki gardentől kap minden héten zöldségdobozt! Gyorsan utánanéztem, s egy gyors telefonálást követően szerencsére már fel is tudtam iratkozni a júliusi dobozokra. Amikor az első megérkezett, s kinyitottam, megcsapta az orrom a jó értelemben vett ‘zöldség-szag’, amit rendszerint akkor szoktam érezni, ha elvetődöm egy igazi termelői piacra! Boldogság 🙂
A dobozok mindig kedden érkeznek, a DPD szállítja őket házhoz, és mindig az van bennük, ami érik. Ez időnként azt eredményezi, hogy nálunk is van a kertben pár dologból (pl. paradicsom, cukkini), de eddig még semmiből nem volt annyi, hogy ne tudtuk volna felhasználni mindet. Bónusz, hogy mivel a DPD szállítja, ha az ember elutazik (országon belül), akkor át tudja kérni a tartózkodási helyére az aktuális dobozt, szóval nem muszáj minden kedden otthon rostokolni. (Nálunk mondjuk lerakja a futár a teraszon probléma nélkül, de hosszabb utazás esetén az ember nyilván nem akarja napokig kint aszalni a cuccot.)
Eleinte kicsit morfondíroztam ezen a DPD dolgon, mert ugyebár az lenne az ideális, hogy helyben termett zöldségeket együnk, de úgy voltam vele, inkább támogatok egy kistermelőt, és veszem meg tőle egyenest még úgy is, hogy aztán a futár hozza el, mint hogy aranyáron vegyem a helyi piacon (!) a nagybanis holmit, amit ugye szintén utaztatnak.
Nade elég is a szó szaporításából, jöjjön a menüterv a hétre!
SZERDA paradicsomleves: a nyuszikajagépbe (Vegital növényi tej készítő) bedobálok mindenféle zöldséget (répa, zeller, cukkini), meg egy kis vöröslencsét, s utánahajítom a már-nem-olyan-szép paradicsomokat mángoldos risotto CSÜTÖRTÖK provence-i leves: cukkini, sárgarépa, csicseriborsó provence-i fűszerekkel lecsó, rizs PÉNTEK maradék leves sült zöldségek mártogatóssal (cékla, krumpli, zeller) + falafel SZOMBAT kirándulunk, szóval nem főzök! 🙂 VASÁRNAP mángold krémleves nyuszikajagépben, kesudióval és fokhagymával töltött paprika: paprika félbe vágva, főtt, fűszeres fehérbabbal töltve, joghurttal leöntve s megsütve sütőben HÉTFŐ maradék leves ‘padlizsánpizza’: padlizsán vékonyra szeletelve, megkenve paradicsomszósszal, s rá mindenféle földi jó, mintha pizza lenne KEDD curry a maradék zöldségekből – és jön a következő doboz!
Ezekhez mindössze egy padlizsánt kell majd kerítenem, emlékeim szerint minden más van itthon. Joghurtot, kenyeret, növényi tejet csináltam hétvégén, szóval elég jól felkészültünk a hétre.
Mi több, banán is van a fagyóban! Ettetek már banánfagyit…?
Jó nyarat mindenkinek: aki nyaral, az érezze magát szerencsésnek 🙂 aki meg dolgozik, annak kitartást!
Ha nyár, akkor halászlé, ugye? De mit tegyen az ember, ha (a férje) valamilyen okból nem ehet halat? Ráadásul kapott egy csomó padlizsánt, amit viszont nem szeret (a férje)…
Ez egy ősrégi recept sokadik verziója: kezdődött ezzel a facebook poszttal, aztán továbbfejlesztettem a fűszerezést, és azóta már egy kis vöröslencsét is teszek bele, hogy krémesebb legyen, mintha csomó időt eltöltöttem volna halpasszírozással. Hal íze az algától van
egyébiránt tudtátok, hogy nem az algának van halíze, hanem a halnak algaíze?
meg ha épp van itthon, akkor a hagymát finomítatlan repceolajon dinsztelem, annak is van egy kis halas aromája. (A finomítottnak nincsen, szóval ha repceolajat akartok használni valamihez, de halíz nélkül, akkor az lesz a befutó.) Algalapot, vagy aprított, szárított algát ázsiai boltokban tudtok venni, de ha nincs, az se katasztrófa – úgy is finom lesz a leves, csak nem lesz halízű.
Ahogy a receptjeim többsége, ez se egy bonyolult cucc, meg nem is tart sokáig: a legtöbb konyhában ácsorgást a vagdosás teszi ki. Az alapot nyuszikajagéppel (Vegital Silver) csinálom, mert van, de anélkül is simán megvalósítható, csak egy kicsit több idő meg türelem kell hozzá: főz, botmixel, kevergetve összeforral.
A recept is a géphez készült, ami 1.3 literes, szóval ha nem azzal csináljátok (vagy nem ekkorával), akkor igényel a dolog némi matekozást, de higgyétek el, megéri!
Hozzávalók:
1 közepes padlizsán
1 nagyobb töltenivaló paprika (vagy amilyen van otthon)
2 nagyobb paradicsom
1 fej hagyma
2 ek vöröslencse
1 gerezd fokhagyma
1 ek pirospaprika
só, valami zsiradék a hagyma dinszteléséhez (lásd feljebb, elhagyható, de úgy finomabb lesz)
1 algalap, vagy 1 ek darált, szárított alga
tálaláshoz egy kis citrom (elhagyható)
Elkészítés:
A padlizsánt kettévágom, s levágok a közepéből 2-3 db ujjnyi vastag szeletet – ezek lesznek a ‘halak’. A többit meghámozom, s felkockázom. A szeletek közepét is kivágom, hogy egy kb. halszelet formájú dolgot kapjak, s azt is felkockázom. A hagymát, paprikát, paradicsomot, fokhagymát is összevagdosom.
A padlizsánszeleteket kicsit besózom, s félreteszem. A hagymát egy tapadásmentes serpenyőben megdinsztelem egy kis olajon, vagy nélküle, rászórom a pirospaprikát, kavarok rajta kettőt, s mehet a gépbe. Utánahajigálom a zöldségeket és a fokhagymát, beleszórom a fűszereket, a vöröslencsét, és felöntöm vízzel a MAX jelig (1.3 liter). Smooth soup (krémleves) programot indítok, s várok türelmesen, hogy elkészüljön.
Míg a levesem készülődik, leitatom a nedvességet a padlizsánszeletekről, s az imént használt serpenyőben, a benne maradt hagymás-paprikás ízű olajon megsütöm.
Tálaláskor a tányérba merem a levest, ráfektetem szépen a ‘halszeletet’, rácsorgatok egy kis frissen facsart citromlevet, s örülök, hogy ilyen puccos ebédet tudtam előállítani villámgyorsan, minimális erőfeszítés árán!
Jó étvágyat!
Ui: ha valaki AMÚGY használ halászlékockát (ami semennyire nem egészséges, szóval senkit sem biztatnék rá, ha eddig nem jutott volna eszébe), akkor azzal is ki lehet próbálni az ízesítést. Úgy nem lesz vegán (van benne hal), s előfordulhat, hogy nem is gluténmentes, nem vagyok otthon a leveskockák világában, de a sima, forró vízben feloldott leveskockánál kategóriákkal egészségesebb – és finomabb – leves lesz a végeredmény a sok-sok zöldséggel, vöröslencsével.
Nyuszikaják télire: alma ivólé
Aki már egy ideje olvassa a blogot, tudhatja, hogy a házzal együtt kaptunk egy igen érdekes almafát is, aminek 3 fő ágán 3 féle alma terem. Állítólag régebben szoktak volt emberek ilyeneket csinálni: a gyümölcsfaoltás még nem volt egy kihalófélben lévő tudás, és aki igazán vagánykodni akart, meg persze a szomszédait lenyűgözni, az mindenféle kreatív kombinációkkal kísérletezett.
Namost a mi szomszédaink kertészmérnökök (hótkomoly!), mi meg ugye nemigen értünk az ilyesmihez, szóval a lenyűgözés az ellenkező irányban szokott történni, de a fa már itt volt, úgyhogy próbáljuk életben tartani, és örülünk a változatos almáknak.
Végülis tök praktikus, nem? Három fa helyett elég egyet gondozni.
A három ág közül az egyik sárgás színűre érik, és nagyon-nagyon édes a húsa, a másik pirosas-zöldesre, na az viszont sajna kásás, és van egy harmadik, ami fénykorában zöld héjú és enyhén savanykás, plusz tök sokáig eláll a pincében. A sárgásat meg a zöldet meg szoktuk enni nyersen, de a kásás valahogy sose akar elfogyni, illetve mindig akad kukacos/ütődött/lepotyogott, úgyhogy abból szoktam kreatívkodni:
almalekvár
almabefőtt
alma chutney
almaszósz
almaecet
mindenféle almás süti, joghurt, leves, stb
most pedig alma ivólé készült!
Utóbbi motivációja – a rengeteg almán kívül – az volt, hogy egészen egyszerűen annyira drága lett a szűretlen almalé a boltokban, hogy úgy döntöttem, továbbiakban csak sátoros ünnepeken lesz itthon ilyesmi, amúgy meg iszunk majd vizet/teát/másegyebet.
Aztán elkezdtem agyalni, hogy hogy lehetne mégis valami almalé-szerűséget összehozni?
Gyümölcscentrifugám nincs, és mostanában nem is lesz (gyümölcsprés detto), szóval az igazi, 100%-os kizárva, de a boltiak között is rengeteg van 12-25-50%os gyümölcstartalommal…
Picit még tipródtam, aztán nekifogtam kísérletezni, azóta meg feszt gyártom a mindenféle leveket, ugyanis irtó finomak, és még el is állnak! Ha meg nem isszuk időnek előtte…
Ez a recept most nyuszikajagéppel (Vegital Silver) készült az egyszerűség jegyében – és nem is gondolnám kipróbálni masina nélkül, mert az ivólé állaghoz meglehetősen finomra kell összemixelni a gyümölcsöket.
Hozzávalók 1.3-as géphez:
annyi alma felkockázva, hogy a minimum jel alá érjen kb. egy ujjnyival
1 ek cukor vagy ennek megfelelő mennyiségű hőstabil édesítő
1/2 mokkáskanál citromsav
Elkészítés:
Az almát nem kell meghámozni, csak kiveszem a csumáját, a kukacot, meg minden effélét, s felkockázom. Beledobálom a gépbe, rászórom a cukrot (no para, nem fog leégni, elég híg lesz a végeredmény), meg a citromsavat. Felöntöm vízzel a maximum jelig, és Soy milk programon megfőzöm.
Ha kész, hőálló üvegekbe töltöm, s ha nem akarom pár napon belül elfogyasztani, száraz dunsztban kidunsztolom.
Kész!
Nyilván meginni behűtve érdemes 🙂 Lehet bele egyéb fűszereket is tenni, a cukor mennyiségét pedig a gyümölcs édességéhez érdemes igazítani.
És a variációk:
Csak félannyi almát teszek, s egyéb gyümölcsökkel kombinálom. Amit eddig próbáltam:
alma-szilva
alma-körte
alma-parasztbarack
Mind finom lett, a szilva meg még szép színes is!
Próbáljátok ki!
Nyuszikaják télire: alma-meggy ivólé
Az ivólé-készítő pályafutásom tavaly kezdődött, mikor azzal kellett szembesüljek, hogy a hétvégi tofurántottámhoz elfogyasztott gyümölcslé kezdi megterhelni a családi kasszát… Már eleve a tofu ára is az egekben, a zöldségekről ne is beszéljünk, és akkor még ez is! Alapvetően a Lidlben szoktam volt szűretlen almalevet venni, s mikor az ára még akciósan is átlépte a lélektani határt, úgy döntöttem, hogy akkor ezt most itt befejeztük.
Ilyenkor rendszerint két út áll előttem: megpróbálom olcsóbban beszerezni az adott dolgot, vagy megpróbálom itthon elkészíteni.
A bolti olcsó(bb) gyümölcslevek viszont leginkább cukros vízhez hasonlítottak, úgyhogy erről gyorsan letettem, itthon viszont gyümölcsprés nélkül nem tudok 100%-os leveket csinálni.
Gyümölcsprést viszont nem veszünk!
Egyrészt drága, másrészt hova tegyem? harmadrészt pedig túl specifikus: a malmon kívül szerintem nincs olyan háztartási gépem, amivel csak egyvalamit lehet csinálni, nem kastélyban lakom ugyanis (sajnos), szóval korlátozott mennyiségű cuccot tudok tárolni.
A következő megoldás az volt, hogy akkor majd iszom teát 🙂 De azért ez se az igazi.
És akkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha megpróbálnék valamilyen úton-módon ivólevet csinálni, ha nem is 100%-osat, de kispórolva belőle a több tonna cukrot, és kihagyva a szűrést, sűrítmény készítést, annak vissazvizezését, stb.
Úgy voltam vele, van itthon egy csomó alma, kezdjük azzal! Ezt meg is osztottam már a blogon korábban: tök finom lett, kidunsztolva el is áll (még mindig van néhány üveggel a tavalyiból), ráadásul rém egyszerű az elkészítése.
Aztán ha egy üzlet beindul, ugyebár…
Jött az almás-körtés, sima körte, alma-szilva, alma-csipkebogyó, most pedig elkészült az almás-meggyes verzió! Szerintem ez a legfinomabb amúgy, de lehet, hogy csak azért, mert ilyet még nem ittam.
Villámgyorsan elkészül, forrón üvegbe töltve s lezárva, majd pokrócok közt kihűtve szépen vákuumozódik, s ha nem bontom meg, eláll simán a pincében, spájzban, akárhol. Kibontás után már hűtőben kell tartani, s érdemes 2-3 napon belül meginni, de szerintem ez nem fog problémát okozni, ugyanis igen finom. Vagy ezt már mondtam…?
Az én gépem 1.3 literes, szóval kisebb vagy nagyobb géphez az alapanyagokat aszerint kell venni (aránypárok matekóráról). Gép nélkül nem tudom, milyen lenne, mert ez meglehetősen apróra turmixol, ráadásul nem egyszer, hanem főzés közben sokszor, szóval nem vagyok benne biztos, hogy ezt egy sima kislábos-botmixer kombóval elő lehet-e állítani. De minden masinával, ami főz-turmixol-főz-turmixol igen!
Hozzávalók 1.3-as géphez:
1 db kisebb alma, vagy egy óriásinak a fele (részben ettől lesz édes, szóval jöhet az édes, kásás alma)
30 dkg meggy
1/2 mokkáskanál citromsav (hogy tuti elálljon, meg a színének is jót tesz)
1 csapott evőkanál cukor vagy hőstabil édesítő: ezt ki lehet hagyni ha elég édes a meggy is, meg az alma is, de szerintem így finomabb. Ez a mennyiség majd 2 paradicsomos üvegnyi ivólében lesz, szóval töredéke a bolti cuccok cukortartalmának.
Elkészítés:
Az alma magházát kiszedem, s az egészet dobókockányi darabokra vágom. Ha okés a héja, azt se kell leszedni, de az ütődéseket, barna foltokat igen. Vagy persze ha ráncos, vagy esetleg kifogunk egy bundahéjú, agyonviaszolt példányt a Tescoban, azt is érdemes meghámozni. A meggyet kimagozom – bocs, ezt nem lehet elsunnyogni sajna! Viszont 30 dkg nem annyira rengeteg, szóval nem fog órákig tartani. Az egészet beleszórom az automatába, rászórom a citromsavat és a cukrot/édesítőt, s Soy milk programon megfőzöm. Azért ezt a programot választottam, mert ez turmixol a legalaposabban, illetve a tartósság érdekében azt szerettem volna, ha rendesen meg van főzve. Ha lejárt a gép, tiszta üvegekbe töltöm (ha esetleg túl sűrű lenne, frissen forralt vízzel lehet hígítani rajta), az üveget rögtön lezárom, s pléddel kibélelt dobozban, táskában, kosárban, stb… hagyom kihűlni. Ez kb. 2 napot szokott nekem igénybevenni, addig nem bolygatom. Ha kihűlt, Pista leviszi a pincébe, aztán majd egy téli reggelen kibontom, s örülök neki, hogy milyen klassz ivólevet csináltam. 🙂
Az árakról most nem tudok beszámolni, mert a meggy saját termés, az almát meg kaptuk, de a minőségért kezeskedem!
Kipróbáljátok?
Kapros salátafőzelék – az ovis ‘szörny’ megszelidítve (gluténmentes, vegán)
Valamilyen oknál fogva azok a főzelékek Pista kedvencei, amik nekem a legkevésbé sem: paradicsomos káposzta, sóska – és persze a salátafőzelék.
A paradicsomos káposztán még dolgozom: kelkáposztából, vöröslencsével elég jót tudok csinálni, csak hát az nem az a klasszik édeskáposzta íz… A sóskafőzeléket elengedtem, viszont sikerült finom sóskalevest gyártanom, ami azért is volt kardinális, mert a házzal együtt jött pár tő sóska, s minden tavasszal az az első zöldség, amit a kertből szedni tudunk.
Aztán kb. két éve halaszthatatlanná vált a salátafőzelék kérdése, úgyhogy nekiláttam, kísérleteztem, és néhány – általam ehetetlennek minősített – rettenet után végre sikerült!
A klasszikus cukros-házatlancsigás (bocs) ízélmény helyett egy savanykás, friss, tavaszi főzelék a végeredmény, természetesen cukor nélkül. Aztán ha valakinek inkább úgy ízlik, majd megcukrozza a tányérban.
Van Zitának (zizikalandjai.com) egy nagyon finom citromos spárgafőzelék receptje, abból indultam ki, s átalakítottam salátára. Ami a fűszerezését illeti, finom bele a kapor, de ha az nincs (vagy valaki nagyon nem szereti), jó hozzá a petrezselyem is, vagy a sárgarépa zöldje, sőt, keverni is lehet: egy kis ez, egy kis az. Feltétnek rendszerint valamilyen fasírtot csinálok, nagy kedvenc hozzá a krumplifasírt, vagy csak kisütök pár darab (szója)virslit, mikor mire van idő és kapacitás, meg persze mi van itthon.
Saláta tekintetében pedig meglehetősen elnéző a recept: a multiknál kapható, vastagabb levelű salátából is finom, ami nyersen szerintem nem az igazi, de ha van itthon egy kóbor fej saláta, ami már nem néz ki annyira klasszul, abból is teljesen jó lesz a főzelék.
És azt mondtam már, hogy villámgyorsan kész van? 🙂
Íme a recept:
Hozzávalók (2 főre):
– 1 nagyobb fej saláta
– 2 gerezd fokhagyma összenyomva, lereszelve, vagy apróra vagdosva
– 1 dl joghurt (nálunk házi növényi, de kinek-mi, csak ne legyen édesített-ízesített)
– 3 csapott ek. liszt (ez is bármilyen lehet: sima fehér (ez nem teljesértékű), teljeskiőrlésű, barna rizsliszt, stb)
– egy fél citrom frissen facsart leve
– só, bors
– valamilyen zöldfűszer: kaporral a legfinomabb, de petrezselyem, sárgarépa zöldje is jó, ha kapor nincs, vagy valaki nem szereti
Elkészítés: A salátát alaposan kiáztatom, megmosom, és falatkákra tépkedem, aztán beleteszem egy lábosba, s egy pici (kb. 1 dl) vizet aláöntök. Többet nem kell, mert a saláta elég sokat fog engedni. Sózom, borsozom, rányomom az összepréselt fokhagymát, átkeverem, lefedem, s kis lángon, időnként kavarva egyet rajta, tovább főzöm.
(Ha valaki inkább úgy szereti, meg lehet pirítani előre a fokhagymát, rá a saláta, víz, és onnan tovább ugyanúgy, mint a simán főzött verzió.)
Összekeverem a joghurtot a liszttel, s kis vízzel viszonylag folyékony habarást csinálok, a zöldfűszereket pedig apróra vagdosom. Mire ezzel végzek, a saláta is nagyjából megpuhult (kb. 5-6 perc kell neki).
Behabarom a főzeléket, belekeverem a zöldfűszereket, még egyet forralok rajta. Ha túl sűrű lenne esetleg, kis vizet adok hozzá – salátafüggő, hogy mennyi nedvességet enged.
Tálalás előtt belekeverem egy fél citrom levét, és kész is!
Nem mondom, hogy ez a legdekoratívabb étel, amit valaha készítettem, de finom, gyors, és klassz felhasználási módja a valamiért-elfogyni-nem-akaró fejessalátának.
Rádásul tavasszal, mikor még minden friss zöld nagyon drága (és/vagy a világ másik sarkából van idereptetve), a fejessaláta viszonylag megfizethető szokott lenni, úgyhogy nemcsak a hasunk, hanem a családi költségvetés is díjazni szokta ezt az ebédet 🙂
Végre! nyári menü(terv) június utolsó hetére (gluténmentes, vegán)
Hát(tal nem kezdünk mondatot) gyerekek, volt itt minden, mint a búcsúba’!
Irodázás, munka-hegyek, utazás, szekrényutaztatás, fogászat (!), kerti munkák, borzasztó aszály (ez még tart sajnos), levéltetvek, meggybefőzés, fel s alá rohangászás…
Ilyenkor általában lejjebb adok a saját magammal szemben állított elvárásaimból, s arra egyszerűsödik a dolog, hogy
senki ne haljon éhen, és lehetőleg ne egyen olyasmit, amit nem szabad neki.
Aztán hogy mi az az étel, mennyire tápláló, mikor s hol kerül elfogyasztásra, az már kevésbé fontos. (Amúgy a többi háztartási dologgal is hasonlóképp állok ilyenkor: fel tudunk öltözni reggel? le tudunk este feküdni aludni? ha ez teljesült, akkor OK.)
A malom, aminek a boltjában a hajdinapelyhet vettük – Fehring
Most viszont a fogorvosból fakadóan házi őrizetben vagyok, ráadásul nem nagyon tudok a kertben semmit csinálni (szegény Pista, rá marad minden…), úgyhogy van egy kis időm kreatívkodni a konyhában. Dolgozni persze attól még kell, de megspórolom az irodába járkálás idejét a héten – mondjuk helyette meg fogorvoshoz kell járkálni kontrollra. Na mindegy, a lényeg, hogy most pár napig tervezhetőbb(nek tűnik) az élet, szóval jól nekifogtam menüt tervezni. Nyilván nincs a dolog kőbe vésve, de kis szerencsével normálisabb ételeket tudunk enni, mint az elmúlt időszak nagy részében, s már ez is nyereség, nem? Valamint
nem költünk csilliókat vacak főzelékekre és nem romlik ránk semmi a hűtőben – win-win!
Ami a hűtőt s úgy általában a készleteket illeti, voltunk vásárolni, s ‘fogtunk’ egy Lidl-s zöldségdobozt is, amiben egyebek mellett 6 (!!) jégsaláta volt! Úgyhogy részint adtam belőle anyunak, részint most mindenhez salátát eszünk, és előkerült a salátafőzelék is. Jelentem, a tavaly feltalált új recepttel egész ehetőre meg tudom csinálni, szinte azt mondanám, hogy jó! (Itt találjátok az ‘új’ receptet.) Ezen kívül van még itthon csomó meggy, meg úgy általában, kezd a piacokon is normálisabb választék lenni, nemcsak a világ másik végéről éretlenül idereptetett zöldségek-gyümölcsök vannak, szóval szerencsére van miből főzni. A kreativitásomnak pillanatnyilag a fogorvos tevékenysége okozta nehézségek szabnak korlátot, de ez legyen a legnagyobb bajom.
Íme tehát a tervek:
HÉTFŐ (kamu) halászlé padlizsánból (kamu) túrógombóc úgy látszik, ez egy kamu nap lett 🙂
Reggelire rendszerint valamilyen kását eszünk: voltunk egy malomban s annak a boltjában vettem mindenféle érdekes cuccot, pl. hajdinapelyhet. Nem instant, ugyanúgy meg kell főzni, mint a zabpelyhet, s tök finom! Pedig azt hittem, nem szeretem a hajdinát… Szóval lesz majd hajdinakása, zabkása, bircher muesli, sima müzli joghurttal, éjszakai zabkása – és ezekhez persze rengeteg gyümölcs.
Vacsorára pedig a szokásos kenyér + kence, zöldségek, (kamu) sajtok, vagy ha jó kedvem van, akkor tortilla tekercs salátával meg ezzel-azzal töltve. Pizzát most a meleg miatt inkább nem sütnék: estére tök jól le tud hűlni a ház kitárt ablakokkal, nem szeretném felfűteni megint. A kenyérsütést ellenben nem tudom (s nem is akarom) megúszni – majd ha még melegebb lesz, valószínűleg átnyergelek a kenyérsütőgépes receptekre, de egyelőre még nem akarok elolvadni tésztadagasztás közben 🙂
A joghurt viszont lassan az udvaron is készülhetne…
Jut eszembe, kezdődik a kefír-szezon! Gyorsan megyek is, és odateszek egy adaggal, hogy holnap jól induljon a nap.
Sziasztok!
Ebéd a kertből: epres-(kamu)fetás saláta
Tavaly kaptunk pár eper-palántát a szomszédtól. Mondtam ugyan neki, hogy ne pazarolja rám a palántáit, mert úgyis megnyuvasztom őket, de azt válaszolta, hogy bízik bennem… Én mondjuk nem bíztam magamban, de úgy voltam vele, megteszem, ami tőlem telik, hátha az eper is így dönt, és lesz rajta pár szem termés! Nos, lett: már tavaly annyi volt, hogy a fagyóba is jutott belőle, és idén is már kb. egy hete, ahogy barátnőm mamája mondaná
az öreg ördög is epres 🙂
Szóval készült epres joghurt, eperturmix, eperkrémleves… meg persze ettük magában, joghurttal-müzlivel, zabkására, palacsintára, sőt, krémsajtos pirítóssal is vacsorára. (Krémsajtrecept Andrási Nóri blogjáról, itt.)
Ezzel együtt úgy voltam vele, hogy jó lenne valami ‘rendes’ kaját is csinálni eperrel, és egyik este szembe is jött egy epres saláta recept, amire azt gondoltam, fölösleges felírni/elmenteni, mert úgyis meg fogom jegyezni… Na persze.
Így történt aztán, hogy miközben a kertben kóboroltam azon tanakodva, mit is csináljak vacsorára, eszembe jutott, hogy megpróbálnám újraalkotni az epres salátát. Összeszedtem mindenfélét, amit épp értem, s íme a végeredmény:
Plusz jó hír, hogy idén először sikerült értelmezhető mennyiségű tépősalátát termesztenem, pedig most sokkal kevesebb magot szórtam el. Őszintén remélem, hogy kitartanak még egy darabig, mert borzasztó praktikus, hogy csak kiballagok a kertbe egy tállal a kezemben, s össze tudok gyűjtögetni mindenféle finomságot, ami tutira friss és garantáltan nincs permetezve.
Nos tehát a recept-féle: Hozzávalók:
vegyes salátalevelek: nekem ugye a kerti ‘tépősaláta’ című cuccom van, ami többféle növény vegyesen, de a Lidlben/Aldiban szoktak árulni vegyes salikat, az pont jó lesz hozzá. De persze lehet rukkola, bébispenót, madársaláta, fejes saláta maradéka, stb. is.
eper! én az aprókat tettem rá, mert azt nem kell vagdosni, de ha nagyobbak, akkor érdemes összevágni
fejenként egy szál újhagyma, a zölddel együtt, felkarikázva
egy kis zöldborsó: blansírozott vagy ha friss, akkor lehet nyers is, haladóknak pedig edamame, blansírozva
fetasajt: növényi helyettesítő vagy igazi, esetleg tofu (ebből a Lidlben kapható bazsalikomosat szoktam salátákra használni, az elég jó hozzá)
frissen őrölt bors
az öntethez:
adagonként 1 teáskanálnyi olívaolaj és 2 teáskanálnyi balzsamecet vagy almaecet, esetleg citromlé
Az elkészítse nem lesz egy nagy kaland: ha minden meg van mosva, a salátaleveleket összetépkedem falatnyi darabokra, ha óriási az eper, azt összevágom, az újhagymát felkarikázom. Borsót vagy edamamét blansírozom, kivéve, ha friss a borsó, mert azt akkor elég kifejteni, nyersen még finomabb (szerintem).
Egy tányérba rétegezem a salátaleveleket, rászórom az epret, újhagymát, borsót, rámorzsolok egy kis fetát.
A salátaöntet összetevőit összekeverem egy tálkában, meglocsolom vele a salit, s dekoráció gyanánt szórok rá egy kis frissen őrölt borsot.
Kész is! Lehet hozzá enni pirítóst, kétszersültet, bármit vagy semmit 🙂
Akinek van kertje, s a kertben brokkolija, biztos találkozott már azzal a jelenséggel, hogy ha az ember levágja a brokkoli termését, a fő rózsát, s nem szedi ki a növényt a földből, hanem csak ott hagyja ‘rendetlenül’, akkor rövid idő múlva a növény elkezd kis mini-brokkolikat növeszteni oldalt, a középső rózsától kicsit lejjebb. Ezeket hívják a brokkoli oldalhajtásának, és elvileg nem minden fajta brokkoli hoz ilyeneket, de én még eddig akármit vetettem, mindig nőttek rajta mini rózsák.
Az oldalhajtások óriási előnye, hogy egyrészt eleve kicsik, szóval nem kell továbbiakban rózsákra szedni ahhoz, hogy fel tudjam használni, másrészt nincs vastag, fás szára se. Sőt, ha levágom, és az időjárás kegyes hozzám, egészen nyár elejéig tud újabb és újabb oldalhajtásokat hozni! Szóval ha van kertetek, és eddig nem ültettetek brokkolit, akkor hajrá – egyszeri melóval (és kis szerencsével) folyamatos szüretben lehet részetek.
Ezeket az oldalhajtásokat általában megpárolom, de volt már, hogy kirántottam, sőt, múltkor egy maréknyiból egy kis karfiollal levest is főztem. Ez adta az ötletet a mostani leveshez:
már kihoztam a nyuszikajagépet* a spájzból, mikor rájöttem, hogy nem akarok krémlevest főzni (meg legfőképpen enni se).
Tanakodtam, hogy lehetne a brokkoliból leves, aztán gondoltam, kipróbálom egy savanykás, habart levesnek, hátha finom! Annyira finom volt, hogy azóta már kétszer megcsináltam 🙂 Sőt, miután felszedtem a saját brokkolinkat (már felvirágzott, és különben is kellett a hely az ágyásban), piacon vásárolt brokkoliból is elkészítettem.
Hozzávalók:
kb. 25 dkg brokkoli: vagy oldalhajtások (termelői piacon lehet néha kapni), vagy egy boltinak a fele.
kis zsiradék – ez elhagyható, de egy kis olajon megpárolva szerintem finomabb
só, bors, Pista szerint őrölt chili, de ő a világon mindenbe chilit tesz – szerencsére csak a saját tányérjában…
1 dl joghurt. ez lehet szója, vagy sima, növényi, házi, bolti… a lényeg, hogy ne legyen ízesített, főleg ne édes!
1 ek barnarizsliszt
vagy a fentiek helyett: 2 evőkanál kovászmaradék!
valamilyen levesbetét, pl tészta, nokedli, stb.
friss zöldpetrezselyem, vagy valamilyen zöldfűszer, pl. a sárgarápa zöldje is remek hozzá, vagy így tavasszal az újhagyma zöldje!
Elkészítés:
A brokkolit, ha kell, kisebb darabokra vágom. Ha ‘igazi’, bolti brokkoliból csinálom, akkor a fejét pici rózsákra szedem, a szárát pedig meghámozom s kockákra vágom. A zsiradékot egy fazékban megmelegítem, rádobom a brokkolit, s addig párolom, míg szép, élénkzöld nem lesz. Felöntöm annyi vízzel, amennyi bőven ellepi (nekem 1 liter víz kellett a 25 dkg brokkolihajtáshoz), sózom, borsozom, s felforralom. Míg felforr, kis vízben kifőzöm a levesbetétet, a joghurtból és a barnarizslisztből pedig egy kis tálkában habarást csinálok – vagy egyszerűen előveszem a kovászmaradékot a hűtőből, s egy tálkába kimérek belőle 2 evőkanálnyit. Ha felforrt a leves, behabarom: a joghurtos vagy kovászmaradékos tálkába merek egy kanálnyit, elkeverem, aztán beleöntöm a forró levesbe, s felforralom. Addig főzöm, míg elmegy a habja (1-2 perc kb).
Tálaláskor a tányérba teszek egy kis tésztát, rámerem a forró levest, és megszórom zöldfűszerrel. Ha kovászmaradékkal habartam, akkor a megspórolt joghurtot bele lehet tenni frissen, jót tesz neki, de anélkül se rossz.
Jó étvágyat!
*a nyuszikajagép egy Vegital Silver növényi tejfőző automata. Pont ugyanezt már nem árulják, de a Vegital honlapján találtok hasonló kütyüt. Nagyjából mind ugyanazt tudják: főz-turmixol-főz-turmixol jóóóó sokszor. Ezzel szoktam krémlevest, növényi tejeket, tejszíneket, mártásokat, joghurt alapot készíteni, sőt, eltett paradicsomot és ivóleveket is. Az enyém 1.3 literes, a receptek többsége ahhoz készült, de létezik kisebb és nagyobb gép is ennél. Fontos, hogy a minimum jel alá nem lehet tölteni, szóval pl. az 1.3-as géppel minimum 1 litert kell csináljak bármiből. Ez nálunk tök OK, de vásárláskor fontos szempont lehet.
Zöldségekből egyszerűen: tippek, trükkök, Nyuszikaják 