‘mostantól már csak nyuszikajákat ehetünk…?’

Finom ételek, hangulatok, menütervek, és minden, ami ehhez kapcsolódik

  • Házi gnocchi maradék krumplipüréből (gluténmentes, vegán)

    Házi gnocchi maradék krumplipüréből (gluténmentes, vegán)

    Bármily hihetetlen, időnként felbukkan nálunk némi maradék krumplipüré, leggyakrabban akkor, ha vendégek vannak. Ugyanis hajlamos vagyok úgy kalkulálni az ételt mondjuk 5-6 emberre, mintha 5-6 Pistát készülnék vendégül látni, pedig azért az emberek többsége nem eszik ennyit. OK, van, aki igen, de azért nem jellemző… 🙂

    A felmelegített krumplipüré viszont nem valami finom, ráadásul sokszor csak annyi marad, ami egy következő ebédnek önmagában nem elegendő, szóval ilyenkor rendszerint igyekszem valami kreatív felhasználási módot találni neki. Az egyik örökzöld a krumplifasírt, és mostanában emellé felsorakozott a gnocchi is. Viszont a dolog természetéből fakadóan eddig mindig ‘gondolomformán’ csináltam: a klasszikus ‘amennyit felvesz’-jellegű recepttel viszont senki idegrendszerét nem akartam borzolni, úgyhogy eltartott egy darabig, mire megosztható fázisba került a recept.

    Az egész cucc annyira gyors lett ezzel a maradékmentő módszerrel, hogy kb. fél óra alatt asztalon tud lenni az ebéd!

    Íme a részletek:

    Nagy vonalakban a másnapos krumplipüré súlyának fele kell bele lisztből (meg amennyit felvesz, ugye :-)), kifőzés után pedig bármivel lehet tálalni: mehet rá pesto, grillezett zöldségek, mindenféle kerti zöld levelek (reteklevél, fodros kel és a karalábé levele adja magát, de jó hozzá az elaggott rukkola is, vagy bármilyen zöld levél, kivéve talán a sóskát) vagy készülhet a klasszik paradicsomos verzió.

    Hozzávalók 2 adaghoz:

    • 400 g maradék krumplipüré (hidegen)
    • 100 g zabliszt
    • 100 g csicseriliszt

    A kifőzéshez víz, meg egy kis só, illetve valami feltét tálaláshoz.

    Elkészítés:

    Egy nagy fazékban felteszek vizet forrni egy kis sóval.
    A krumplit és a liszteket egy villával összetöröm-keverem, aztán egy viszonylag sima felületű gombócot gyúrok belőle. Először úgy fog kinézni, mintha az életben nem állna soha össze, de kitartás, 1-2 perc és rendben lesz. Én most két darabba osztottam a tésztát, zabliszttel megszórt pulton kisodortam a darabokat egyenként egy-egy hosszú kukaccá, egymás mellé tettem őket s kb. ujjnyi darabokra vágtam. Mivel a víz még nem forrt, ezért a darabkákat egyenként kicsit megsodorgattam, hogy szebbek legyenek – ez a lépés el is maradhat, ha sietni kell, úgy is finom lesz, de tény, hogy megsodorgatva mutatósabb.

    A forró vízbe tettem a kis gnocchikat – meg fognak nőni, szóval legyen nekik bőven hely! Ha nagyon nagy adagot csinálok, akkor pedig érdemes két részletben kifőzni őket, hogy legyen helyük úszkálni s ne tapadjanak össze. Ha feljött a víz tetejére, kész is van.

    Mivel a hűtőben kallódott némi spenót, most azzal készítettem el:
    Egy serpenyőben, kis olívaolajon fokhagymát dinszteltem, rádobtam a kifőtt gnocchikat, kicsit átpirítottam, rászórtam a spenótot, megszórtam frissen őrölt borssal, átkevertem, s rögtön lezártam alatta a gázt. Fedő alatt addig pihent, míg megterítettem (kb. 2 perc), ezalatt a spenót szépen átmelegszik, de nem válik pampuskává – pont jó lesz.

    Lehet rá tenni (kamu vagy igazi) parmezánt, de most nem volt itthon, úgyhogy anélkül ettük, de így is jó volt.

    Jó étvágyat!

  • Szeszélyes április – menüterv némi koratavaszi zöldséggel (gluténmentes, vegán)

    Szeszélyes április – menüterv némi koratavaszi zöldséggel (gluténmentes, vegán)

    Azzal akartam kezdeni ezt a posztot még pár napja, hogy ‘jaj de jó, tavasz van!’, de mire eljutottam idáig, valahogy észrevétlenül ősz lett: fúj a szél, esik az eső, és újra bekapcsolt a fűtés… Szerencsére a hűtő fel van töltve némi tavaszi zöldséggel, innen lehet tudni, hogy a dolgot nem álmodtam, hanem ténylegesen ideért a tavasz, csak most kicsit rejtőzködik.

    Azt azért remélem, hogy a hosszú hétvégén már jó idő lesz, ugyanis mindenfélét kéne csinálni a kertben: legfőképpen folytatni a gazolást, a tavalyról áttelelt zöldségek kitakarítását és az új dolgok elvetését.

    Bár a múltkori Gaztronómia workshop óta tudom, hogy a kertben is van csomó ehető gaz, azért a veteményezésről nem tennék még le, ha nem muszáj 🙂 (Itt írtam a workshopról – ha még nem jártatok ilyenen, melegen ajánlom, tök érdekes!)

    A kertezésen kívül is van még csomó tervem:

    a blogot is gatyába kéne rázni valahogy, áttelepíteni legalább a fontosabb posztokat a régi felületről, hogy minden egy helyen legyen elérhető, és van mindenféle klassz recept is, amit már többször megfőztem, s csak arra vár, hogy körbefotózzam és normálisan feljegyezzem, miből-mennyit. Végülis ezeket esőben is tudom csinálni, szóval van egy olyan érzésem, hogy nem fogok unatkozni, bármilyen időjárás is lesz.

    Nade mivel időjárástól függően ebédelni mindig muszáj, a piacos szerzeményeken felbuzdulva összeírtam, miket tervezek főzni. Az egyik jó fej szomszédomtól kaptunk egy csomó salátát, szóval a hét elején a salátás ételek lesznek főszerepben.
    Amúgy meg az egyszerűségre törekszem:

    hét közben azért nincs időm főzni, mert dolgozom, és ki akarna este, munka után egy több órás dologba fogni…? Hétvégén meg egyszerűen sajnálom rá az időt, hisz annyi minden mást is tudnék csinálni ahelyett, hogy a konyhában rostokoljak!

    Így született ez a terv – aztán majd meglátjuk, mit sikerül megvalósítani belőle.

    HÉTFŐ
    zöldségleves
    paprikáskrumpli, fejes saláta

    KEDD
    krumplileves (ezt remekül meg lehet csinálni a paprikás krumpli maradékából)
    karfiol nuggets, zöldborsós rizs, saláta

    SZERDA
    spárgaleves
    kelkáposztás tészta (saláta opcionális)

    CSÜTÖRTÖK
    maradék spárgaleves
    meggymártás (eltett meggyből), pirított tofu, krumpli

    PÉNTEK
    frankfurti leves
    töltött cukkini (ehhez is lehet salátát enni akár…)

    SZOMBAT
    maradék frankfurti leves
    mákos tészta

    A vasárnapot majd meglátjuk: rendszerint akkor megyünk vásárolni, úgyhogy az aznapi menü azon múlik, épp mit találok leárazva, egyáltalán, milyen felhozatal van zöldségekből, és mihez van kedvünk.

    Az eper már virágzik, úgyhogy lassan el kéne használni a tavaly lefagyasztottakat, szóval a rebarbarából valószínűleg epres-rebarbarás morzsasüti lesz. A tavaly eltett meggy a pincében várja sorát sok más eltett gyümölccsel egyetemben – ezek most nagyon jól jönnek, mert a déli gyümölcsök már vacakok, szezonálisak meg még nem igazán vannak (csak fóliásak és/vagy a világ másik feléről idereptetettek). OK, alma van még, de már azért elég uncsi… Úgyhogy a reggeli zabkását, müzlit általában úgy esszük, hogy megy hozzá egy kis alma vagy banán, és kiegészítjük eltett gyümölcsökkel.

    Azért remélem, nemsokára lesz mindenféle friss finomság.

    Addig meg áldom az eszét, aki kitalálta a fagyasztót és a másik valakiét, aki a befőzőautomatát!

    Jó pihit mindenkinek a hosszú hétvégére, aki meg esetleg dolgozik, annak kitartást! Főzzetek s egyetek finomakat 🙂

  • Ehető vadnövények: Gaztronómia workshopon jártam

    Ehető vadnövények: Gaztronómia workshopon jártam

    Az idei tél valahogy nehezebbnek tűnt, mint a korábbiak, főleg a január: mindenféle betegségek, munkahelyi nyomorúságok, kilukadt fal… Szóval igencsak vártam már, hogy tavasz legyen.

    És mi lenne jobb tavaszváró program, mint elmenni egy erdőbe és mindenféle növényeket gyűjteni?

    Voltaképpen már kb. tavaly tavasz óta nézegettem a Gaztronómia workshopjait, csak örökké volt valami: rendszerint olyan időpontban voltak a programok, amikor nem értünk rá. Aztán ugye tél lett, és már úgy nézett ki, végül idén márciusban véééégre el tudok menni, erre a szervezők hirtelen áttették az első tavaszi worshop dátumát egy héttel korábbra – amikor mi nem értünk rá… De nem adtam fel, és most április elején sikerült elmennem egy szendvicskrémes-vadnövényes kurzusra. Mondjuk a szendvicskrém része kb. mindegy volt (igazság szerint szívesebben mentem volna valami fermentálósra), úgy voltam vele, a vadnövények a lényeg, hogy aztán azzal mihez fogunk, az másodlagos. Ráadásul úgyse lehet ‘megúszni’ a dolgot egyetlen alkalommal, mert az erdő s a növények az év folyamán változnak, szóval remélhetőleg lesz még esélyem megcélozni egy fermentálós alkalmat is. Mondjuk nyáron, vagy ősszel.

    Judit szerint ‘pár év, és olyan lesz erdőbe menni, mintha egy házibuliba mennél, ahol mindenkit ismersz.’ 🙂

    A workshop maga egy erdős területen volt. Judit, a házigazdánk elször mesélt a vadnövényekről általában: miért jó vadnövényeket enni (azon felül természetesen, hogy nem kell kapálni-locsolni-gazolni, csak nőnek, aztán kész :-)), mire figyeljünk gyűjtéskor, mire figyeljünk fogyasztáskor. Hozzá kell ugyanis szoktatni a szervezetet az újdonságokhoz: nem lehet azt csinálni, hogy egyszercsak hopp, nagy kazal vadzöldség, mert esetleg rossz vége lehet a dolognak, de hát ez minden új étellel így van. Ha pl. valaki nem eszik rendszeresen hüvelyest, akkor nem feltétlen jó ötlet egy masszív szárazbab főzelékkel indítani, kivéve, ha a Picasso kalandjai című film idevágó jelenetét akarja az ember háztartási körülmények közt reprodukálni 🙂 Míg ha valaki rendszeresen eszi, annak szépen hozzászokik az emésztése, és akkor se történik semmi, ha a babfőzeléket mondjuk karfiolfasírttal eszi. Szóval valahogy így van ez a vadnövényekkel is.

    Az elméleti okítás után pedig elindultunk sétálni, s megismerkedtünk az arrafelé található ehető vadnövényekkel: szedtünk zamatos turbolyát, árvacsalánt, lósóskát…

    Végre láttam élőben podagrafüvet, amit már ezer helyen olvastam, hogy milyen klassz, meg hogy csomó helyen van, aztán valamiért mindig elkerültük egymást. Most már legalább tudom, hol keressem, és pontosan hogy néz ki, mire kell figyelnem. Bár mondjuk azóta se láttam felénk, szóval lehet, hogy messzebb kell mennem érte… meglátjuk.

    Megtudtam azt is, hogy hogy kell úgy leszedni a csalán felső hajtását, hogy ne csípjen meg! Mondjuk kipróbálni még nem mertem, de előbb-utóbb majd elszánom magam 🙂

    A séta végeztével az összegyűjtött zöldekből pedig készült egy pesto, illetve egyéb szendvicskrémeket is csináltunk, amiket aztán feldíszítettünk ehető virágokkal, s jól megettünk. Finom lett minden!

    Ezek után természetesen megtiltottam Pistának a fűnyírást,

    és elmentem a kilátóhoz is kicsit keresgélni, szóval már csak idő kéne, mert ötletem, az van rengeteg. És asszem találtam hagymaszagú kányazsombort, de még ezt a felfedezést körül kell járnom kicsit alaposabban.

    Ha esetleg titeket is érdekel egy ilyen vadnövényes séta, egyrészt gyertek Lengyeltótiba Juditékhoz (itt találjátok a honlapjukat, és ez nem a reklám helye, ugyanúgy hozzájárultam a programhoz, mint mindenki más), de az is jó ötlet, ha a környéketeken körülnéztek, hátha csinál valaki hasonló programot, mert úgy nagyobb eséllyel ismerkedhettek olyan növényekkel, amik nálatok is előfordulnak. Vagy menjetek olyan helyre, ahova amúgy szívesen kirándulnátok 🙂

    Most még kicsit ismerkedem a kertben fellelhető gazokkal, aztán mutatom majd, mik készültek, szóval figyeljétek a blogot is, meg a facebook oldalt is!

  • Vörösboros lencseragu (gluténmentes, vegán)

    Vörösboros lencseragu (gluténmentes, vegán)

    Aki már egy ideje olvassa a blogot, biztos tudja, hogy általában nem szoktam agyoncifrázni az ételeket: azokat a recepteket szeretem, amikhez nem kell se sok idő, se egzotikus alapanyagok.

    Időről időre viszont hajlamos vagyok megunni a saját főztömet (csak én, Pista szerintem élete hátralevő részében elélne mindenféle retro főzeléken), ilyenkor általában felcsapok egy-két ritkábban használt szakácskönyvet, vagy pláne olyat, amit soha nem is használok. Van egy csomó olyan könyvem, amit innen-onnan kaptam, de igazából nem az én világom: akár azért, mert túl sok alapanyagot kéne csereberélni ahhoz, hogy nekünk használható legyen, akár azért, mert már az olvasásban is elfáradok, annyira bonyolult receptleírások vannak benne. De kidobni azért nem szoktam őket, mert

    inspirációnak tök jók: egy érdekesebb köret vagy izgibb fűszerezés simán használható úgy is, ha az ember nem csinál – tudomisén – borókabogyós tűzdelt sertéscombot meg efféléket.

    Így készült ez a recept is, és szerintem igen kiváló lett, bár tény, hogy az eredetire valószínűleg a saját anyja se ismerne rá 🙂 Kihagytam belőle a vadhúst, cserébe tettem bele még plusz zöldségeket, és a fűszerezésen is változtattam…

    A finomságán kívül plusz pozitívum továbbá, hogy a fancy elnevezés egy végtelenül egyszerű receptet takar, ami egy rövid előkészítés után elvan egyedül a tűzhelyen, tehát a ‘nem kell fölötte sokat toporogni’ kritériumának is megfelel.

    Hozzávalók:

    • 100 g lencse, barna vagy zöld, nem vörös, mert az szétfő
    • 2 szál sárgarépa
    • 1 szál paszternák
    • 1/4 zellergumó
    • 1 fej hagyma
    • 2 gerezd fokhagyma
    • 1 babérlevél
    • 1 tk. kakukkfű
    • só, bors, zsiradék a hagyma pirításához
    • 1 dl száraz vörösbor – meg még inni is egy kicsi esetleg… 🙂
    • 1 ek. sűrített paradicsom – én a Lidlben kapható tubusost szoktam venni, abban paradicsomon kívül nincs semmi. Ezt is azzal csináltam, de másutt is kapni hasonlót. A lényeg, hogy sűrített legyen, ne passzírozott, mert ezzel fogjuk a szaftot sűríteni.

    Elkészítés:

    A lencsét pár órával előtte beáztatom, a zöldségeket megpucolom és összevagdosom.
    A hagymát egész apróra vágom, s 1 ek. olajon megdinsztelem. Rányomom a fokhagymát, kavarok rajta kettőt, aztán hozzáadom az összevagdosott zöldségeket. Sózom, borsozom, és kicsit még pirítgatom őket együtt – kis lángon kb. 5 perc. Hozzáadom a leöblített lencsét, s felöntöm annyi vízzel, hogy 1 ujjnyira ellepje, s beleöntöm a vörösbort is. Beleteszem a babérlevelet és a kakukkfüvet, s addig főzöm, míg a lencse megpuhul, ez nekem egy bő fél óra szokott lenni, de a lencse korának függvényében lehet több is. (Időnként érdemes ránézni, s ha nagyon elfőtte a levét, akkor pótolni.) Mindenesetre a vörösbor miatt nem fog szétfőni, viszont minél tovább fő egész kis lángon, annál finomabb lesz.
    Mikor minden szépen megpuhult, belekeverem a paradicsompasztát, összeforralom, és kész is!

    Köretnek jó hozzá a krumplipüré (Pista kedvence), vagy a puliszka (ez viszont sokkal gyorsabban megvan), de akár kenyérfélével, magában is megállja a helyét, bár tény, hogy úgy kevésbé ‘fancy’ 🙂

    Jó étvágyat!

  • Március végi menüterv

    Március végi menüterv

    A múlt héten ismételten sikerült bizonyítanunk a

    Ha pihenned kéne, de nem pihensz, beteg leszel

    igazságát. Ezúttal Pista az, aki kifeküdt. Így jár az ember, ha túlhajtja magát… Szerencsére nem súlyos a helyzet – reméljük, marad is így! És azt is, hogy nem ragasztja rám, legalábbis amíg meg nem gyógyul, mert ha mindketten egyszerre dőlünk ki, az nem vidám.

    De hogy valami vidám hírrel is szolgáljak:

    Itt a tavasz!

    Minden virágzik, reggel nem kell már sötétben kelni, és a madarak is akkora zajt csapnak, hogy ihaj! Hétvégén ki is használtam a jó időt, és kicsit pakolásztam a kertben: felszedtem a brokkolitöveket, mert most már tényleg vége a szezonjának, kitakarítottam a sóskaágyásokat meg a mángoldot, és szedtem egy kis fodros kelt az ebédhez. Hihetetlen, hogy még mindig van ehető a kertben! Ráadásul, ha marad a relatíve jó idő, nemsokára lehet a sóskából is szedni egy kicsit.

    A menüterv abszolút idényjellegű lett, ugyanis

    Pista a sofőr

    aki most még már napig tuti nem fog boltba furikázni, én meg biciklizgetés helyett inkább a kertet rendezem, szóval igyekeztem olyasmiket kitalálni, amihez van itthon minden. Feltúrtam a kamrát, pincét, fagyasztót, szedtem a kertben zöldfűszereket, a fodros kelből is maradt még, és nekifogtam ötletelni – íme a végeredmény:

    HÉTFŐ
    – almás céklakrémleves
    – egybesült fasírt, rizs, zöldborsó

    KEDD
    – gyógyító leves Andrási Nóri könyvéből
    – maradék fasírt, krumplifőzelék szintén Nóri könyvéből

    SZERDA
    – maradék leves
    – káposztás kocka

    CSÜTÖRTÖK
    – rozmaringos paszternák krémleves
    – töltött sütőtök

    PÉNTEK
    – maradék leves
    – paradicsomos káposzta főzelék

    SZOMBAT
    – (kamu) húsleves
    – paprikás krumpli, savanyúság

    VASÁRNAP
    – maradék levesből tárkonyos zöldségraguleves
    – curry (sütőtök, fodroskel, fehérbab)

    Nos, ezek a tervek. Mellé még persze készül ez-az: a héten sütőtökös joghurt van ‘műsoron’, sütöttem kenyeret, és még tervezem megcsinálni Andrási Nóri krémsajtját. Van csomó fűszer a kertben: snidling, zsálya, tárkony, majoranna, petrezselyem – össze lehetne hozni néhány verziót belőle. Meglátjuk majd, mire lesz idő, mert persze az irodai élet nem áll meg annak örömére, hogy kisütött a nap, szóval a kerti munkákon meg a háztartáson felül még dolgoznom is kell, nem keveset. De ha a napot világosban indíthatom, ebéd után pedig az udvaron tudok kávézni, mindjárt könnyebbnek tűnik minden 🙂

  • Télvégi leves brokkoliból és karfiolból (gluténmentes, vegán)

    Télvégi leves brokkoliból és karfiolból (gluténmentes, vegán)

    Mostanában, ha véletlenül kisüt egy kicsit a Nap, gyorsan kirohanok a kertbe levegőzni, váltok pár szót egyik-másik szomszéddal, és ha már úgyis arra járok, általában körülnézek, hátha találok valami ehetőt.

    OK, elvileg a csalán is ehető, meg mindenféle egyéb gazok, de még odáig nem vetemedtem, bár már tervbe van véve egy gazos workshop meglátogatása…

    Mindenesetre addig is, míg eljutok odáig, maradok az általam elültetett dolgoknál, amikről jó eséllyel feltételezem, hogy nem csak egyszer ehetők, mint a mérges gombák 😀 Szerencsére még ilyenkor is elég sok mindent tudok lelni: ha kicsit rendesebb idő van (értsd: nem fagy nagyon), szokott lenni egy kis mángold, a tavaly elvetett fodros kelen is van még pár levél – bár úgy néznek ki szegények, mint egy sor mini pálmafa, mivel az alsó leveleit már lelegeltük -, és a brokkoli is időről időre hoz pár oldalhajtást. Viszont mivel nem brokkolimezőről van szó, csak pár tő növényről, általában egy ebédre nem (sem) elég, amit le tudok szedni, szóval valamivel muszáj kiegészíteni. Ilyenkor általában egy currybe vagy a köretbe dobom bele a kertben talált cuccokat, de most úgy voltam vele, inkább csinálnék valami levest, mondjuk a hűtőben árválkodó kis darab karfiollal keverve (ami önmagában szintén nem elég semmire).

    Végülis fagyasztva is árulnak brokkoli-karfiol keveréket – mindig gondokoztam is, hogy vajon mire gondolt, aki ezt a mixet kitalálta?

    Nos, valószínűleg a lentebb kifejtett levesre, merthogy nagyon jó kombinációt alkot ez a két zöldség!

    Bónusz, hogy borzasztó egyszerű volt, és egész hamar kész is lett. Jöjjön tehát a recept:

    Hozzávalók kb. 4 adagra:
    – kb. 25-30 dkg karfiolrózsa
    – kb. 25-30 dkg brokkolirózsa (ha rendes, bolti brokkolit vesztek, akkor a szárát megpucolva s felkockázva nyugodtan bele lehet főzni s számolni. Én még az apróbb leveleit is beletettem.)
    – 2 kisebb szál sárgarépa
    – 1 kisebb fej hagyma
    – 1 gerezd fokhagyma
    – 50 g köles
    – só, bors, 1 mk. kakukkfű
    – 1 tk olaj vagy zsiradék (elhagyható, ha valaki nem használ ilyesmit, de a sárgarépa színe zsiradékban oldódik ki a legszebben)

    Elkészítés:
    A répát megpucolom s összevagdosom, a hagymát apróra vágom, a fokhagymát lereszelem vagy összenyomom fokhagymanyomóval. A brokkolit, karfiolt kicsi rózsákra szedem (a szárát meg felkockázom, ha van neki, lásd az összetevők leírásában).
    A lábosba teszem a zsiradékot, s ráborítom egyszerre a hagymát és a sárgarépát. Picit megsózom, s addig párolom kis lángon, míg a hagyma üveges lesz. Rányomom-reszelem a fokhagymát, kavarok rajta még párat (óvatosan, nehogy leégjen, mert akkor keserű lesz!), ráteszem a brokkoli-karfiol mixet, még kavarok rajta kettőt, s felöntöm annyi vízzel, hogy olyan leves-forma legyen az állaga. Borsozom, rászórom a kakukkfüvet, s felforralom. Ha felforrt, beleteszem az átmosott kölest is, és még kb. 15 percig főzöm, míg a zöldségek megpuhulnak.

    Tálaláskor lehet tenni bele egy kanál (növényi) joghurtot, de anélkül is finom lesz.

    Jó étvágyat!

    Ui: gazos workshopra a Gaztronómiához tervezek menni, szóval ha valaki csatlakozna, szóljon bátran! Itt találjátok az oldalukat.

  • Itt a tavasz! – Márciusi menü(terv)

    Itt a tavasz! – Márciusi menü(terv)

    OK, inkább azt kéne mondjam, itt volt a tavasz, aztán most közben megint kicsit ősz lett, de azért hátha már nagyon rémséges időjárás nem lesz. Kicsit sajnálom, hogy gyakorlatilag elmúlt a tél igazi hó nélkül, de ha eddig nem volt, most már ne találja ki, hogy inkább mégis… Jöhetnek a virágok a kertben, friss leveles zöldek a tányéron, s a teraszon kávézások!

    A hét eleje természetesen nem pont úgy alakult, mint terveztem,

    amin nem igazán lehet meglepődni, tekintve, hogy a legritkább esetben történik minden pont úgy. Azt mondjuk nem tudom, hogy a terveim túl optimisták, vagy csak az égieknek van sajátos humorérzékük, mindenesetre a hétvégi takarítás mindenestől elmaradt, ugyanis a felújítós szomszéd újfent kilyukasztotta a saját maga által korábban frissen megjavított falat… Ebből fakadóan persze borult a heti program is, viszont most!!! én, az örök optimista, nekifogtam mégiscsak menüt tervezni. Sose árt, ha van mihez képest újratervezni 🙂

    A gyerünkanyukámos és Chat GPT-s menütervezésből tanulva igyekeztem olyan ételeket összerakni, amik aztán a hét második felében tovább fejleszthetőek egy másik fogássá, vagy egy előkészületből több ebédet is elő tudok állítani, esetleg azonos alapanyagok másféle kombinálásával tudok némi változatosságot csempészni a menübe anélkül, hogy a fél életem a konyhában tölteném (és a fél fizetésem az élelmiszerboltoknak adományoznám).

    Erre jutottam:

    SZERDA – vagyis ma:
    – gyömbéres sütőtök krémleves
    – vörösboros lencseragu, puliszka (ebből dupla adag fog készülni, a fele megy a fagyóba későbbi felhasználásra)

    CSÜTÖRTÖK:
    – maradék leves
    – édeskáposzta levelek megtöltve, fűszeres paradicsomszósszal (ez egy tök jó cucc, amit még tavaly télen tök véletlenül fedeztem fel, szóval majd hozom a receptjét!)

    PÉNTEK:
    – zöldséges fehérbab leves
    – gombaragu rösztivel (a gombaraguból dupla adag készül, s a fele megy a fagyóba későbbi felhasználásra)

    SZOMBAT:
    – maradék leves
    – sütőben sült zöldségek tahinis-joghurtos mártogatóssal

    VASÁRNAP:
    – zöldborsó-sárgarépa leves
    – hajdinapalacsinta a szerdai lencseraguval összesütve

    HÉTFŐ:
    – maradék leves
    – kápia paprika a pénteki gombaraguval töltve, s összesütve

    KEDD:
    – sárgarépa krémleves
    – zöldszószos tészta maradék sült zöldségekkel

    Reggelire mindenféle kásákat fogok szerintem főzni, mert nagyoooon hideg van még reggelenként…! Pedig néha még a nap is süt, de közben látszik a lehelletem. Szóval lesz majd sima zabkása, meg sütőben sült verzió, aztán hajdina-, köles-, vagy quinoakása. (A közelmúltban többször is összefutottam 50%-kal leárazott ‘közeli lejáratú’ quinoával, amit természetesen mindig jól meg is vettem, hisz hogy a bánatba’ tud a quinoa lejárni? Nyilván sehogy. Ebből fakadóan viszont van itthon egy csomó quinoa, úgyhogy igyekszem minden héten használni belőle valamennyit köretnek, kenyérbe lisztnek vagy – jelen esetben – kásának. Hátha mégis igazuk van, s le tud járni…)

    Közkívánatra valamelyik este lesz pizza is, de ezen felül maximum a szokásos kenyérsütés-joghurt-tej trióra lesz időm, és még arra se biztos.

    Úgy szép az élet, ha zajlik! Viszont mióta nem kell töksötétben felkelni, könnyebben indulnak a napjaim, szóval mondhatni

    látszik a fény az alagút végén – meg a konyhaablakban 🙂

    Jövök majd mindenféle klassz recepttel, addig meg legyetek jók és főzzetek finomakat!

  • Almás-fahéjas kenyérpuding (gluténmentes, vegán)

    Almás-fahéjas kenyérpuding (gluténmentes, vegán)

    Ahogy a múlt héten is írtam, véletlenül lett itthon egy csomó gyümölcsünk: egyrészt vettem, másrészt a Lidl megmentős dobozban is gyakorlatilag csak gyümölcsök voltak (meg egy kis krumpli). Ráadásnak van még itthon a tavalyi saját almából is, sőt, Pista az elmúlt héten dolgozott, s ott is kapott csomó gyümit, aminek egy részét ugyan megette a helyszínen, de mondták neki, hogy vigye el a maradékot, mert különben kidobják… Úgyhogy most úgy néz ki a spájz, mint egy – egész jól felszerelt – ABC gyümölcspultja.

    Ami nem baj!

    Viszont ennyi gyümölcsöt nyersen még mi se eszünk meg, úgyhogy igyekszem kreatívan állni a kérdéshez, s kiötletni olyan ételeket, amikbe a kevésbé mutatós példányokat is el lehet használni, de közben nem igényelnek hosszas konyhában toporgást.

    Így született ez a recept is: gyors, finom, s egy rövid előkészítés után elvan egyedül a sütőben. Mi uzsira ettük egy könnyebb ebéd után, de akár puccosabb reggelinek is jó, feltéve, ha az ember nem farkaséhesen ébred… Vagy ha van otthon egy jótét lélek, aki hamarabb felkel, s megcsinálja!

    Mivel mi szeretjük a mazsolát (Pista képes magában is eszegetni, egyenest a zacskóból), tettem bele egy csomót, de mazsolaellenesek nyugodtan kihagyhatják. Szükség esetén a margarin is kihagyható, de akkor klassz, tapadásmentes sütőtálban kell csinálni, ami nekem nincsen, szóval maradt a margarin.

    És persze másmilyen gyümölcsből is jó lehet, tervezem kipróbálni körtével (az is van itthon most egy csomó), tavasszal bogyósokkal, ősszel szilvával… A variációk száma végtelen.

    Jöjjön tehát a – rendkívül bonyolult – recept!

    Hozzávalók egy kb. A4-es méretű, magasabb peremű tepsihez (3-4 adag éhség függvényében):
    – 3-4 kisebb szelet kenyér (GM)
    – 2 alma
    – 1 banán
    – 4 dl (növényi) tej
    – 1 púpos evőkanál csicseriliszt vagy sárgaborsóliszt
    – 1 tk vaníliás cukor
    – 1 marék mazsola (opcionális)
    – 1/2 tk őrölt fahéj
    – margarin a tepsi kikenéséhez

    Elkészítés:
    A sütőt befűtöm 180 C-ra (légkeveréssel), tepsit kikenem margarinnal.
    Az almát megpucolom, és a kenyérrel együtt viszonylag apró kockákra vagdosom. Egy tálba teszem a mazsolával együtt, az egészet megszórom a fahéjjal, s jól átkeverem.
    A tejet, vaníliás cukrot, banánt és csicserilisztet összeturmixolom.
    A kenyeres-almás keveréket beleöntöm a tepsibe, ellapogatom, ráöntöm a banános tejet, s bedugom a sütőbe.
    Addig sütöm, míg kicsit megpirul a teteje.
    Kész is!

    Langyosra hűlve tálalom.

    Jó étvágyat!

  • Téli menüterv kaotikus időkre

    Téli menüterv kaotikus időkre


    Egy gyors összefoglaló az elmúlt hetek történéseiről:

    • a városi lakásban a szomszéd felújítás címszóval kilukasztotta a falat (nem kicsit, hanem alaposan, szóval falazni kell, aztán meg glettelni, meg festeni, meg mittudomén)
    • nyilván ez pont akkor történt, mikor Pista éjjel-nappal dolgozik
    • közben autót kell vizsgáztasson
    • és én is borzasztóan dolgozom.

    Ha ez nem lenne elég, a munkahelyemen is kezdődő bolodokháza van. De sebaj, majd azon is túlleszünk, aztán itt fogok jól unatkozni 🙂 Ahogy barátném minap mondta,

    “Borzalmas, hogy mindig van valami. Mármint nem csak nektek, hanem a felnőtt életben.”

    És tényleg! Sőt, nemcsak ‘mindig van valami‘, hanem rendszerint több valami van egyszerre.

    Pozitívum az egészben viszont, hogy egyrészt úgyis akartam szobát festetni (bár nyilván nem az elmúlt évek leghidegebb napjain, és nem ennyire hirtelen), valamint a múltkor, mikor véletlenül itthon voltunk mindketten másfél napig, sikeresen eljutottunk bevásárolni!
    Ami pont jó is volt, mert aztán két nap múlva kiderült, hogy Pista munkája elhúzódik, szóval mehettem volna biciklivel a Lidlbe, Michelin-emberkének öltözve.
    És még Lidl zöldségdobozt is mentettünk! OK, inkább gyümölcsdoboznak mondanám (és vajon miért árulnak epret februárban…?), de így is örültem neki.

    Szóval klassz minden, csak kicsit sűrű…

    Ilyen időszakokban tud csak igazán életmentő lenni a menütervezés! Vagy ezt már mondtam? 🙂
    Ugyanis mikor az ember épp azt se tudja, merre van a felfele, az utolsó dolog, amivel foglalkozni akar, az a főzőcske, meg a bevásárlás. Enni viszont muszáj, és lehetőleg olyasmit, amitől egyikünk se lesz beteg (kifőzdés marhapörkölt nokedlivel nem játszik, pláne, hogy errefelé nem is igen van kifőzde). Meg persze legyen finom is, gyors is, dobozolható is, és ne kelljen hozzá semmit venni, mert amire aztán tutibiztosan nincs se idő, se kapacitás, az a boltba mászkálás.

    Nyilván mikor ennyire kaotikusak a napjaink, nem fix menütervet készítek, hanem egy étel-listát: mik azok a reggelik/ebédek, amiket az itthon lévő alapanyagokból el tudok készíteni. Ezeket aztán hol beírom egy naptárba, hol csak felírom egy darab papírra, s kiplakátírozom a hűtőre. Amit megettünk, azt lehúzom, nehogy olyasmit akarjak főzni, amihez az alapanyag már elfogyott, és kész is.

    A másik, amit mostanában csinálni szoktam, hogy mikor látom, hogy fogy a kenyér, gyúrok egy nagyobb adag tésztát, s a kenyéren kívül mást is csinálok belőle. Így lett pl. múltkor kakaóscsiga, a héten pedig pizza: végülis mindkét esetben a töltelék a lényeg 🙂 A kakaóscsigát, muffint, efféléket le is szoktam fagyasztani IKEAs kis tasakokban egyesével-kettesével, s ha úgy adódik, hogy valakinek a vonaton kell reggeliznie, akkor csak beteszünk egyet a kabát zsebébe előző este, s másnapra, mire reggeli idő lesz, klasszul kiolvad. Ráadásul jelen időjárási körülmények közepette úgyse indul el az ember hazulról kabát nélkül, szóval tuti nem felejtődik itthon a reggeli.

    A bevásárlásból van itthon egy csomó alma is (a sajátból is van még, de azok már elég szerencsétlenül néznek ki, szóval inkább sütibe, levesbe szoktam őket elhasználni), meg pár müzliszelet, amik szintén jól jönnek utazáskor.

    Nos, így próbálunk túlélni – amikor meg itthon vagyunk, jöhetnek a finom, forró levesek, curryk, főzelékek. (Azt mondtam már, hogy kezdem rendkívüli mód unni ezt a hideget? Még ha esne a hó, azt mondanám, OK, legyen. De így…? Na mindegy.)

    Íme tehát a kajalista a hétre:

    Reggelik:
    – a fent emlegetett kakaóscsiga, muffin, effélék
    – éjszakai zabkása
    – chia puding
    – müzliszelet almával
    – tofurántotta
    – sült (szója)virsli
    vagy
    – amerikai palacsinta, ha véletlenül itthon vagyunk

    Levesek
    – vegyes zöldségleves
    – sárgarépa krémleves vöröslencsével
    – gyömbéres sütőtök krémleves
    – zöldborsóleves (borsó a fagyóban)
    – gyümölcsleves (eltett gyümölcsökből)
    – almás céklakrémleves

    Főételek:
    – tarlórépa főzelék
    – paprikás krumpli
    – paradicsomos vöröslencse főzelék pirított tofuval
    – karfiolkrokett zöldséges rizzsel
    – meggymártás (eltett meggyből) krumplival és pirított tofuval
    – pestos tészta sült zöldségekkel
    – curry barnarizzsel

    Vacsorára improvizálni szoktam: általában kenyér valamilyen kencével és zöldségekkel, melegszendvics vagy ebédről megmaradt leves pirítóssal a menü. Van a fagyóban avokádó is (kockázva-fagysztva szoktam venni), szóval azzal is lehet kicsit változatosabbá tenni a dolgokat, de olyan is volt már, hogy az ebédről megmaradt zöldsalátához sütöttem pár lencsetortillát, kentem bele egy kis hummuszt, zöldsaláta, pirított tofu, lilahagyma, ketchup, és kész. Tök finom volt és jólesett egy kis változatosság.

    Nos, ezek a – nem túl nagyratörő – tervek. Van mindenféle receptötletem, amik tesztelésre várnak, szóval ha lesz egy kis nyugalmam, jövök majd mindenféle klassz cuccal.
    Addig meg vigyázzatok magatokra, s kívánok mindenkinek nyugalmas február végét! Magunknak is 🙂

    Sziasztok!

  • Üdv az új honlapon!

    Üdv az új honlapon!

    Amint azt már a múlt héten a facebook posztban említettem, elköltözik a blog. Ez lesz itt az új helyszín, fogadjátok szeretettel!

    A költözés oka pusztán annyi, hogy a Nyuszikaják kinőtte az előző platformot – szóval ez a klasszikus ‘egyik szemem sír, a másik nevet’ szituáció: egyrészt tök jó, hogy ekkorára nőtt! Másrészt viszont nagyon szerettem az előző oldalt: könnyű volt használni, már kitapasztaltam az összes trükkjét (vagy legalábbis a nagyját), és hát ott volt majdnem minden a kezdetektől. OK, a facebook oldal még korábbról indul, szóval voltaképpen az volt a legeslegelső.

    A képre kattintva megnézheted a Nyuszikaják facebook oldalát

    Igyekszem majd a posztokat az előző honlapról valahogy átvarázsolni, lehetőleg anélkül, hogy egyesével, kézzel kelljen őket átmásolgatni, de addig is, míg az sikerül, nyugodtan tudtok a régi oldalon is keresgélni.

    De ha már új kezdet, kicsit át akarom majd variálni a struktúrát, hogy könnyebb legyen használni: szeretnék külön szekciót a különböző ételeknek (reggeli-ebéd-vacsora, ilyesmik). Az ABC valószínűleg megmarad, de lehet, hogy a tehenészet is oda fog beköltözni. Vagy csinálok egy külön tehenészetet és külön egy pékséget… Meglátjuk. Egyelőre a felfedezési fázisban vagyok, szóval légyszi nézzétek el a bénázásaimat. Meg persze szurkoljatok! 🙂

    Nos tehát, kis szerencsével a jövő heti menüt már itt fogjátok megtalálni, de mint említettem, egy ideig még tudjátok a régi posztokat is olvasni itt.

    Remélem, tetszeni fog az új Nyuszikaják – iratkozzatok fel a hírlevélre, nehogy lemaradjatok a legfrissebb hírekről!

    Sziasztok!