Ez egy 2021-es bejegyzés, az akkor élethelyzetünket tükrözi. Nem mintha azóta sokkal több szabadidőm lenne…
Múlt hét végén még korántsem volt biztos, hogy a héten egyáltalán valaha főzni fogok, de aztán megszemléltem a heti recepteket, s úgy döntöttem, megpróbálkozom vele. Végülis ha elfoglalt, sokgyerekes anyukák meg tudják valósítani, hátha én is…
Ezzel együtt a csütörtök mindenestől kimaradt, mert anyu szülinapját ünnepeltük, étteremben. Mellékvágány ugyan, de az illető étterem a honlapján fennen hirdeti, és az előzetes telefonos egyeztetéskor is azt az információt kaptam, hogy VAN gluténmentes tésztájuk, és tudnak készíteni glutén- és tejérzékeny vendégek számára is ezt-azt. Erre közölték velem, hogy a gluténmentes tésztájuk durumlisztből készült… Felvilágosítottam a felszolgálót (bár nyilván nem ő tehetett az egészről, ő csak továbbította az információt), hogy a durum, az egy BÚZA! s mint ilyen, egyáltalán nem gluténmentes. Mindegy, sikerült azért ennem, de ez meredek…
A többi napon viszont főztem, többé-kevésbé azt, ami a menüben írva volt – egyebek közt pl. megcsináltam életem első chilis babját! Pista szerint is finom lett, ráadásul minimális vagdosást és felügyeletet igényelt, úgyhogy egyértelműen felvesszük a repertoárba. A recept szerinti tortillachips helyett simán tortillával ettük, meg a házi növényi joghurt maradékával, és az előző hétről maradt Trapi csücskét is ráreszeltem.
A héten megérkeztek a tofus ebédek is a menübe, aminek tökre örültem, részint mert szeretem, részint meg tök könnyen beszerezhető, és villámgyorsan elkészül. Ráadásul az Aldiban a héten volt (van) bio tofu, ami az általam eddig próbáltak közül a legfinomabb, s legjobb állagú – jól be is spájzoltam belőle!
Tehát volt ázsiai rizstészta, tofuval és zöldségekkel, ami jelen esetben maradék zöldbabot és kápia paprikát jelentett:
Egyik napra pedig pedig édeskáposzta főzelék volt megcélozva, pirított tofuval. Eredetileg meg akartam főzni a recept szerinti főzeléket, de Pista leszavazta: van egy saját fejlesztésű paradicsomos káposzta receptem (vöröslencsével), amit, bár borzasztóan megcurozva, de ő is szeret, meg én is – cukor nélkül 🙂 A feltétnek szánt pirított tofut viszont megtartottam.
Most valahogy a vacsorák nem voltak annyira ‘bejövősek’, vagy ugyanaz lett volna, mint az ebéd, vagy külön kellett volna főzni (esetleg saláta), úgyhogy azokat elég lazán kezeltem.
A hét folyamán újfent főztem egy levest (gombakrémleves), s két alkalommal kiegészítettem vele az ebédet, meg sütöttem egy banánkenyeret , amit szintén kétszerre ettünk meg, desszert gyanánt.
A múlt héten történtekből tanulva pedig, mikoris Pistán szerdára kitört a gyümölcsvágy, s csinált egy gigantikus vájlingnyi gyümölcssalátát (aztán megette), a menüben szereplő reggeliket kiegészítettem kis gyümölccsel: almával, körtével vagy szőlővel.
Összességében jól sikerült a hét, nem nagyon kellett a glutén- és tejmentesség miatt variálni se, és a borzadályos fel s alá rohangálás közepette is sikerült főzni.
Kíváncsian várom a jövő hetet!
Zöldségekből egyszerűen: tippek, trükkök, Nyuszikaják 
Várom hozzászólásodat